Tényleg kell egy kis mazochista hajlam ahhoz, hogy az ember elkezdjen kínaiul tanulni. Igaz, hogy több mint egymilliárd ember beszéli a világon, de a kínai nyelv ismerete – főleg, ha felületes – Magyarországon nem sok haszonnal kecsegtet. Viszont az alapszintű tudás elérése is több ezer óra ráfordítást és rendkívüli erőfeszítést igényel. Ilyen gondolatok futnak át az agyamon, miközben a HSK 3-as kínai szintfelmérő vizsga kezdetére várok. Ez valahol az alapfok és a középfok közötti senki földjén helyezkedik el. Nem kevesen tolonganak a folyosón. Eddig a szintig még sokan eljutnak, de tovább már kevesen. Pedig félig megtanulni kínaiul végképp nincs értelme. Az a hír járja, hogy a legfelső fokra, a HSK 6-ra összesen egy magyar jelentkezett, rajta kívül csak kínaiak próbálkoznak. Igen: a saját nyelvükből vizsgáznak, mert olyan bonyolult, hogy időnként nekik is fel kell frissíteniük tudásukat, főleg ha hosszabb ideig élnek külföldön. Az órákon sem csak a diákokat kínozzák a kínai karakterekkel, sokszor a tanároknak is gondolkodniuk kell írás közben, és néha ők is hibáznak. Tanult kínaiak között is találkozni olyanokkal, akiknek gondot okoz olyan hétköznapi szavak leírása, mint a „veszít”. Ilyenkor előveszik a mobilt, latin betűkkel bepötyögik a szó kiejtését, mire – több variáció mellett – a helyes írásjel is megjelenik. Ekkor sem lehetnek biztosak a dolgukban, mert az sem mindegy, hogy milyen sorrendben vetik papírra a vonalakat.
Ha belelapozunk egy több tízezer jelet tartalmazó kínai szótárba, pláne öngyilkosságnak tűnik a tanulás. A tanárok hosszú perceken át magyaráznak egy-egy szót vagy kifejezést, mert semmi sem egyértelmű. A találkozni szóra több mint tízféle karakter létezik, attól függően, hogy meglepetésszerűen vagy szántszándékkal, idegennel vagy ismerőssel, pályaudvaron vagy utcán találkozunk. Nem véletlen, hogy a kínai írás modernizációja állandóan napirenden van. 1949-től bevezették az egyszerűsített karakterek használatát, de az egyik tésztaféle jele így is 57 vonásból áll. Mostanában a számítástechnika terjedése miatt kezdi egyre több kínai elfelejteni a karaktereket, amelyeket gyerekkorában megtanult. Ezek után elgondolkodtató, hogy egy külföldinek mennyire érdemes ezzel kínlódnia. Különösen időszerű lehet a dilemma nálunk, amikor mind több szülő fontolgatja, hogy a gyerekét beadja egy kínai nyelvet is oktató iskolába, amelyekből egyre több van, hála az erősödő diplomáciai kapcsolatoknak. Sokan vannak úgy vele, hogy a mai világpolitikai-világgazdasági tendenciákat elnézve a kínai nyelvtudás felértékelődik.
