Az alapvető gondozási feladatokat maradéktalanul végre kell hajtani – miközben egy maratoni távot teljesítenek együtt. Az itt nem fér bele, hogy a táv harmincadik kilométerénél elfogy az erő, de kiszámoljuk, hogy még így, félhullán is be lehet botorkálni a célba, és nem fog utolérni a záróbusz. Közben rengeteg, addig nem tapasztalt élményhez jut a társ: Tomi még soha nem láthatta, milyen a budai váralagút autómentesen. Nagyon tetszett, sok erőt adott neki a zenei kavalkád: énekkar, dobzenekar, rockbanda is szórakoztatta a futókat. Ámulva nézte a jelmezeseket, különösen a „száguldó kürtőskalács” nyűgözte le. Az egységnyi idő alatt kapott dicséretekben is egyéni rekordot döntött.
A célba érkezés mindenki számára katartikus, de Tominak különösen az volt: megkapta a befutóérmét és a befutócsomagját, felkerült az eredménylistára. Ő, aki élete jelentős részét kerekesszékben töltötte. Rengeteget küzdött azért, hogy legalább lassan, alkalmanként, segítséggel járni tudjon – sokkal többet, mint én a saját céljaim eléréséért. Aztán egy korábban elérhetetlennek hitt álma is teljesült: maratonista lett. Aki ezt a távot teljesíti, időeredménytől függetlenül győztes. Tomi is az: szívével futva teljesítette a 42 195 métert.
A szerző gyógypedagógus
