Az ünnepek előtt sem szűnt Magyarországon a Fidesz keltette hisztéria a Soros György által (is) támogatott civil szervezetek ellen. A nagyobbik kormánypárt egyes politikusai nyíltan, nemegyszer sajtónyilvános eseményeken fenyegettek Debrecenben és Pécsett működő civil szervezeteket – rajtuk kívül pedig minden, nekik nem tetsző, „sorososnak” minősített szerveződést. Jellemző, hogy e civilek ellen olyan levitézlett kormánypárti politikusok szólaltak fel elsőként, mint a baranyai megyeszékhelyet totálisan eladósító Páva Zsolt pécsi polgármester, a leginkább a politikai paprikajancsi szerepére alkalmas Kósa Lajos, a kétes múltú Szita Károly, Kaposvár első embere, vagy a miskolci polgármester, Kriza Ákos, akinek városában sorjáznak a megoldatlan szociális problémák. Nyilatkozatuk lényege: nem engedik, hogy városukban a Soros-terv végrehajtásán dolgozó szervezetek, bevándorlásszervező irodák tevékenykedjenek. Egyben felhívták a lakosságot, ne adjanak teret, lehetőséget ezen szervezetek működésére.
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy Soros-terv nem létezik, és attól is tekintsünk el, hogy a felsorolt politikusok gyalázatos kijelentései köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Emlékeztessünk viszont arra, hogy a debreceni Alternatív Közösségek Egyesülete hajléktalanoknak történő ételosztáson, adománygyűjtésen és a kerékpározás népszerűsítésén keresztül szervezi a bevándorlást. A pécsi Emberség Erejével Alapítvány hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával és iskolán kívüli programok szervezésével veszélyezteti a magyar emberek biztonságát, hétköznapjait.
A külföldről támogatottnak bélyegzett civil szervezetek ellehetetlenítése, fenyegetése nem áll meg az úgynevezett Soros-féle szervezeteknél. A Fidesz egyre embertelenebb rendszerében nem mutatnak jól az olyan humánus és szociális célú akciók sem, mint a közterületi ételosztások, a rászorulók támogatása, vagy a környezet védelméért történő kiállás – márpedig ilyen és hasonló, a kormánynak nem tetsző tevékenységet számos civil szervezet végez. A civilek elleni szankciók, akciók az új évvel sem érnek véget, mert Rogán Antal propagandaminiszter parlamenti bizottsági meghallgatásán nemrég arról beszélt, januárban intézkedéscsomagot dolgoznak ki a Soros-terv megállítására. Ha meg akarjuk érteni, miért veszélyesek a kormány egyre vadabb civilellenes lépései, tisztában kell lennünk a civil társadalom legfontosabb jellemzőivel.
Egy demokratikus társadalom akkor működik igazán jól, ha jelen vannak benne az állampolgárok által indított kezdeményezések, a helyi és nagyobb körben funkcionáló, érvényesülő közösségek, egyszóval a társadalmi önszerveződés. Ahogy erre többek között szociológusok, politológusok, közgazdászok, néprajzkutatók rámutattak, e fogalom azt a közösségi igényt jelenti, amelynek során az állampolgárok a társadalmi nyilvánosság és a jogi keretek között intézményes csoportokat hoznak létre. Ez a civil társadalom – és általában egy társadalom – fejlettségének fokmérője. Megmutatkozik a különböző korokban és a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben. A falusi műkedvelő tevékenységgel foglalkozó egyesületektől kezdve a településszépítést célul tűző közösségek, egyházi szervezetek működésén át a nemzetközi kapcsolatokat ápoló jogvédő szervezetekig rendkívül széles és színes a spektrumuk. Kutatásukkal az előbb említett tudományágak képviselői mellett olyan nagy formátumú szaktekintélyek is foglalkoztak, mint Orbán Viktor, aki az egyetemi szakdolgozatában írt erről. Ha valaki, ő pontosan tudja, mi az, amit most el akar lehetetleníteni.
A civil szervezetek elleni folyamatos támadás tehát a „civilséget”, a társadalmi önszerveződést, vagyis az alulról szerveződő kisebb-nagyobb közösségeket, ezen túlmenően pedig a társadalom egy működőképes és nagyon fontos rendszerét veszélyezteti. De nem csak azokat: az egyének és közösségek nyilvánosság előtti demokratikus kiállását és fellépését, azaz a civil kurázsit is megpróbálja megakadályozni oly módon, hogy retorziókat helyez kilátásba, vagy éppen foganatosít. (Néhány napja éppen e helyütt írtunk arról, a pécsi civilek melletti demonstráció egyik szónokát, hogy, hogy nem, a tüntetés után nem sokkal kirúgták az állásából.)
Nyilvánvaló: azzal, hogy a Soros Györgyhöz kötődőnek minősített civil szervezeteket igyekszik eltakarítani a kormány, a teljes civil szférát gyengíti, erodálja, és ez nem véletlen. Mert ne legyenek illúzióink: ha valami önálló kezdeményezésen alapszik, azt a nemzeti együttműködés rendszere nem díjazza. Azt csak találgatni lehet, hogy a fideszes politikusok karácsony előtti nyilatkozatai és a Rogán Antal által beharangozott intézkedéscsomag után milyen további lépések jönnek majd a civilek ellen. Tudjuk, ez a kormány nem válogat az eszközökben – sok jóra tehát nem számíthatnak a civil szervezetek.
