Hogyan lehetséges, hogy évi több mint egymilliós bevándorlás mellett munkaerőhiány van? Nem kell közgazdásznak lennie a szemlélődő és érdeklődő választópolgárnak, hogy lássa az okokat. A jóléthez társuló bőkezű szociális rendszer lehetővé teszi, hogy a társadalom alsó rétegeiben élők segélyből éljenek ahelyett, hogy minimálbérért dolgozzanak. A bennszülöttek körében a fizikai munka elvesztette a tekintélyét. Következésképen az oktatási rendszer egyre kevesebb figyelmet fordít a szakképzésre. Öröklött vagyonból él sok fiatal anélkül, hogy dolgozna, a megtakarítások pedig lehetővé teszik a dolgozók számára a korai nyugdíjba vonulást. Hasonló a helyzet a gazdag nyugat- és észak-európai országokban. Ott is elsősorban a munkaerőhiány, és nem az emberi jogok védelme teszi szükségessé az erőltetett bevándorlást.
Mosolyognom kell – némi elégtétellel –, amikor brit egyetemi tanárok panaszkodnak, hogy a brexit el fogja lehetetleníteni a munkájukat, mert véget vet a fiatal kutatók beáramlásának. Így van ez az Egyesült Államokban is; magam tapasztaltam. Az egyetemeken az alapkutatás szinte elképzelhetetlen fiatal külföldi munkatársak nélkül. A Szilícium-völgyben is toborozzák a külföldi tehetségeket. A tanulmányutakból, a csereprogramokból sokszor bevándorlás lesz. Úgy hívják ezt, hogy tudóscsábítás és „agyelszívás”. A gazdag Nyugat így tartja fenn a versenyképességét a kevésbé szerencsés országok kárára.
Mindez minket, magyarokat hátrányosan érint. Nálunk át- és elvándorlás van. Ami a Nyugatnak önérdek és előny, nekünk gond, teher, lappangó veszély. Magyarországnak is szüksége van képzett munkaerőre, de ilyen a vándorok között vagy nincs, vagy ha van, nem nálunk keres munkát. Ezen a téren a kormány rugalmasabb lehetne, hátha akad egy-két ápoló, vegyész, lakatos vagy egyéb műszaki segéderő, aki hajlandó lenne Magyarországon letelepedni. Ezzel Brüsszel követelésein is enyhíteni lehetne.
