Népvándorlás, bevándorlás, betelepítés

A gazdag Nyugat a kevésbé szerencsés országok kárára tartja fenn versenyképességét. Nálunk is át- és elvándorlás van.

Hogyan lehetséges, hogy évi több mint egymilliós bevándorlás mellett munkaerőhiány van? Nem kell közgazdásznak lennie a szemlélődő és érdeklődő választópolgárnak, hogy lássa az okokat. A jóléthez társuló bőkezű szociális rendszer lehetővé teszi, hogy a társadalom alsó rétegeiben élők segélyből éljenek ahelyett, hogy minimálbérért dolgozzanak. A bennszülöttek körében a fizikai munka elvesztette a tekintélyét. Következésképen az oktatási rendszer egyre kevesebb figyelmet fordít a szakképzésre. Öröklött vagyonból él sok fiatal anélkül, hogy dolgozna, a megtakarítások pedig lehetővé teszik a dolgozók számára a korai nyugdíjba vonulást. Hasonló a helyzet a gazdag nyugat- és észak-európai országokban. Ott is elsősorban a munkaerőhiány, és nem az emberi jogok védelme teszi szükségessé az erőltetett bevándorlást.

Mosolyognom kell – némi elégtétellel –, amikor brit egyetemi tanárok panaszkodnak, hogy a brexit el fogja lehetetleníteni a munkájukat, mert véget vet a fiatal kutatók beáramlásának. Így van ez az Egyesült Államokban is; magam tapasztaltam. Az egyetemeken az alapkutatás szinte elképzelhetetlen fiatal külföldi munkatársak nélkül. A Szilícium-völgyben is toborozzák a külföldi tehetségeket. A tanulmányutakból, a csereprogramokból sokszor bevándorlás lesz. Úgy hívják ezt, hogy tudóscsábítás és „agyelszívás”. A gazdag Nyugat így tartja fenn a versenyképességét a kevésbé szerencsés országok kárára.

Mindez minket, magyarokat hátrányosan érint. Nálunk át- és elvándorlás van. Ami a Nyugatnak önérdek és előny, nekünk gond, teher, lappangó veszély. Magyarországnak is szüksége van képzett munkaerőre, de ilyen a vándorok között vagy nincs, vagy ha van, nem nálunk keres munkát. Ezen a téren a kormány rugalmasabb lehetne, hátha akad egy-két ápoló, vegyész, lakatos vagy egyéb műszaki segéderő, aki hajlandó lenne Magyarországon letelepedni. Ezzel Brüsszel követelésein is enyhíteni lehetne.

Tőlünk elvándorolnak a tehetséges fiatalok, és helyettük nem jönnek mások. Ennek ellenére kevesen vitatják a törvénytelen bevándorlás megállításának a szükségszerűségét. Az ország visszautasítja az idegenek kötelező betelepítését. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a kötelező betelepítés nem jól működik. Helyszíni beszámolók szólnak arról, hogy a balti országokban, a kisvárosokba betelepített szíriai menekültek közül sokan az éjszaka folyamán összecsomagolnak és eltűnnek. Visszamennek Németországba annak ellenére, hogy nem jogosultak többé szociális segélyre. Kétszeres törvénytelenséget követnek el: egyszer, amikor beléptek Európába, másodszor, amikor betelepítésük után „áttelepítik” magukat. A hatóságok a betelepített menekültek negyedének hollétéről nem tudnak. A betelepítés olyan, mint a megrendezett házasság, panaszkodott egy szíriai asszony. Kitoloncolni azokat, akik letelepedési kérelmét a hatóságok visszautasították, szinte lehetetlen. Az Egyesült Államokban eddig csak a bűnöző előéletű és a bűnözésért elítélt törvénytelen bevándorlókat sikerült kitoloncolni. Trump ezen is próbál változtatni. Miként a gazdag nyugati országoknak, a közép-európai kis államoknak is saját érdekeiket szem előtt tartva kell kezelniük a népvándorlás nehézségeit.

A szerző magyar-amerikai kettős állampolgár