Addig is: sokunk hatalmas üzemekben dolgozik, ahonnan hatalmas emberek hatalmas pénzeket visznek el külföldre. Amerikai és kínai kajával tömjük magunkat, jobbára a ruházatunk is kínai. Azt gondolnák, megszállottan érdeklődünk a távol-keleti kultúra iránt, pedig nem. És mi voltunk az a generáció, mely a tengerpartok kagylóit és csigáit mindenféle színű műanyag darabkákra cserélte fel. Van népbetegségünk, depressziónak nevezzük, leginkább a szontyoli ábrázatról lehet felismerni, meg az orr alatt motyogásról, amelyben olykor a tévéhíradóból is ismert nevek keverednek mindenféle szalonképtelen szavakkal. Ezektől inkább megkímélném egyelőre a kedves jövőbeli olvasót.
Száz év múlva
Itt hagyom az utókorra a ma lenyomatát.
2017. 12. 18. 16:07
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!