A pincétől a padlásig átépítették az ország házát – így aposztrofálta meglehetős tömörséggel a 2010 óta regnáló Orbán-kormányok olykor nehezen követhető lépéseit valamikor március végén Kövér László házelnök Nagyatádon. Hogy van-e ok a dicsekvésre, nevezhetjük-e nagy mellénnyel átépítésnek a nyolcesztendős szünet nélküli, olykor eszelősnek ható bontást-falazást, malterozást-burkolást, azt elsősorban magának a magas közjogi tisztségét rendre pártpolitizálásra használó Kövér Lászlónak kellene megválaszolnia. A végeredménynek még korántsem nevezhető „valami” minket sokkal inkább emlékeztet a szocializmus hajdani házi barkácsolására, fusizva összegereblyézett anyagok újrahasznosítására, mint valóban időtálló, nemes megoldásokat alkalmazó nemzetépítésre.
Mert mit látunk, ha tüzetesen bejárjuk hazánk házát „pincétől padlásig”? Vessünk csak egy számvető év végi pillantást a magyar közelmúltra! Segédletként hadd említsek meg néhány ismerős dolgot, ügyet, következményt: a megnyirbált hatáskörű Alkotmánybíróságot, az időtállónak hirdetett, számtalanszor átszabott alaptörvényt, az önkormányzatiság – befejezés előtt álló – felszámolását, a központosított, módszereiben a múltba fordított oktatási rendszert, az ebek harmincadján hagyott egészségügyet, az új típusú – egyébként pedig régebbi, nyomasztó korszakokat idéző – kormányzati dömpingsajtó kiépítését, Paksot, Mészáros és Habony nábobokat, az állami futballőrületet, a jól fialó letelepedési kötvényt, a civilek elleni – a bolsevik időkre emlékeztető – kíméletlen hajszát. Ezzel szemben sorakoznak az olyan, valószínűleg rövid távú eredmények, mint a szerény gazdasági növekedés és a határvédelem megerősítése.
Unalmas? Az. És hogy unalmas, az józan ésszel konstatálva: megdöbbentő. Belső védekezésünk (ha nagy szavakat akarunk használni, mondhatjuk azt is, hogy nemzeti immunrendszerünk), úgy tűnik, meggyengült, felőrlődött. Az önvédelem, a „jogom van beleszólni hazám életébe” gondolatát csöndben, lépésről lépésre szorítja háttérbe az „élni kell!” pragmatikus parancsszava. A folyamat a történelmi analógiák logikáját figyelve még nem kulminált. Lehet még rosszabb is.