1918-ban még nem lehetett előre látni 1920-at, 1938-at, 1939-et. Főleg nem 1944-et. Sem a jogfosztó intézkedéseket, sem a Harmadik Birodalom kialakulását. A magyar történetírásban nagyjából egységes a felfogás arról, hogy a dualizmus kora aranykor volt az itteni zsidóság számára. Mások mellett Karády Viktor és Ungváry Krisztián könyvei ajánlhatók e témában. Lehetne bőven statisztikákat idézni, ám most egyetlen személy, illetve házaspár esete révén próbálom érzékeltetni a folyamatot.
Sok évvel ezelőtt azt a szemináriumi feladatot kaptam, hogy egy haláleset-felvételi jegyzőkönyv alapján tudjak meg mindent dr. Hervey Armand Dezsőről. A vegyész dr. Hervey 1915. november 30-án hunyt el, 44 éves korában. Egy hónappal később követte a sírba hitvese, Hervey Armand Dezsőné, született Aschkenásy Izabella. A házaspár a Salgótarjáni úti régi zsidó temetőben nyugszik.
A VI. kerületben, a Hermina úton, a Városliget közvetlen szomszédságában laktak. Milyen megállapításokat tehetünk életszínvonalukról a haláleset-felvétel és a hagyatéki részleltár fényében? Olyan jómódú család képe bontakozik ki, amely budapesti nagypolgári nívón élt, műveltség tekintetében pedig meg is haladta azt a szintet.
A Hermina úti ingatlan háztartásában talált magyar és külföldi készpénz összege, a bútorok, az ékszerek, a festmények és a perzsaszőnyegek nagy száma és minősége, valamint a Hazai Automobil Részvénytársaságnál elhelyezett két Daimler automobil is tanúskodik a család vagyonosságáról. A háziak a kornak megfelelően adtak a reprezentációra. Ennek jó példája, hogy a szalonban tizenhat, az ebédlőben nyolc, a hálószobában három kép töltötte ki a falfelületet. A szobák berendezése, a reprezentációs eszközök nagy száma arra utal, hogy gyakran fogadtak vendéget.
