A kisvállalkozások haveri kapitalizmusa

A kkv-k a körülmények áldozatai, a szabályozás miatt kénytelenek ügyeskedni.

Mindez azt jelenti, hogy az elmúlt húsz évben a magyar munkavállaló az év nagyobbik felében az államnak dolgozott. A bérekre terhelt elvonások között természetesen különbség van annak függvényében, hogy mekkora a munkavállaló jövedelme, és hogy hány gyermeket tart el. Ezek a különbségek a lineáris személyi jövedelemadó miatt ma már nem jelentősek. Ugyanakkor az is érthető, hogy a hazai kisvállalkozások nem szívesen fizetik be a bérekre kirótt elvonásokat: a terhek gyakorlatilag kiáraznák őket a piacról. Ezzel szemben a nagy nemzetközi vállalkozások számára a terhek már sokkal kevésbé tekinthetők elviselhetetlennek. Ezek nagyrészt exportálják termékeiket, szemben a hazai kisvállalkozásokkal, amelyek a magyar piacra dolgoznak. A nemzetközi piac a magasabb nyugat-európai bérek miatt elismeri a magasabb magyar bérterheket. Ebben az esetben a hazai kisvállalkozások számára az export lenne a kitörési pont, de a kisvállalkozásoknak méretük miatt sokkal nehezebb exportálniuk, mint a nagy nemzetközieknek. Valószínűleg azért maradtak a hazai bérterhek hosszú ideig nagyon magasak, mert a hazánkban működő nemzetközi cégek nem tiltakoztak ellenük, ugyanis az adott keretek közt ki tudták termelni őket.

Az adóelkerülés és a trükközés a másik vád, amit gyakran felhoznak. Ez is igaz, de figyelembe kell venni a sok esetben gyakran változó adózási és társadalombiztosítási szabályokat, amelyek a vállalkozások jövedelmének jelentős (és gyakran változó) arányát elvonják. Ugyanakkor az is tény, hogy a hazánkban működő nemzetközi cégeknél hasonló, de sokszor eredményesebb adóelkerülési technikákat figyelhetünk meg. A több országban telephellyel rendelkező nagy nemzetközi vállalkozások elterjedt adóelkerülési módszere a „transzferárszabás”, amelynek révén jelentős társaságiadó-minimalizálást tudnak elérni. A transzferárszabás lényege, hogy a nagy nemzetközi vállalatok különböző országokban működő telephelyei eltérő módon adóznak. Megtehetik, mivel Európában semmiféle adóharmonizálás nem történt az unió létrejötte után. Vannak tehát országok, amelyek igen alacsony társasági adót szabnak, míg mások magasabbat. Sőt van, ahol a kormányok a külföldi beruházások előmozdítása érdekében akár el is engedik a társasági adót bizonyos feltételek mellett. Nem véletlen, hogy az egymással kereskedő telephelyek esetében – az egyes termékek árának mesterséges módosítása révén – a nyereséget ott fogják kimutatni a nemzetközi nagyvállalatok, ahol az adó a legalacsonyabb. Amennyiben egy hazai kisvállalkozás próbálná megtenni ugyanezt (például számlavásárlás révén), sokkal könnyebben lebukhatna, és olyan súlyos büntetésre számíthatna, hogy végleg elmenne a kedve nemcsak a trükközéstől, hanem a vállalkozástól is.

Gyakori vád még, hogy a hazai kisvállalkozások igyekeznek ész nélkül ingyenes vagy olcsó fejlesztési forrásokra szert tenni. Akkor is pályáznak valamilyen olcsó vagy ingyenes forrásra, ha az nem illik a cég tevékenységébe, profiljába. De hát a nemzetközi vállalkozások ugyanezt teszik, csak nagyban! A kormányok rendre adnak adókedvezményt, sőt pénzbeli támogatást is a nemzetközi vállalkozásoknak, aminek révén sok esetben nevetségesen kevés munkahelyet hoznak létre, vagy – amire szintén több példa volt – a támogatás kézhezvétele után egyszerűen kivonulnak az országból.

Állítják azt is, hogy a kisvállalkozások elvek nélkül hajlandók politikai támogatást adni egyes pártoknak annak érdekében, hogy nagyobb fejlesztési forrásokhoz jussanak. De hát ez a „haveri kapitalizmus” lényege – annak a rendszernek a sajátossága, amelyben a politikusok a hozzájuk közel álló vállalkozásoknak ész nélkül juttatnak ingyenes forrásokat. Amint ezt több esetben is láttuk: a nagyobb vállalkozások is hasonlóan járnak el.

Végső soron világos tehát, hogy a hazai kisvállalkozások azért viselkednek úgy, ahogy, mert a kormányzatok szabályozási rendszere és a szabályozási politikája erre kényszeríti őket. Nem a hazai kisvállalkozóknak, hanem a politikusoknak kellene tehát megváltozniuk.

A szerző közgazdász