Empátia: beleélő képesség, együttérzés. Ez hiányzik a 3-as metró teljes akadálymentesítéséhez, nem a pénz. Budapest fideszes városvezetése az ellenkezőjét állítja, de senki sem hiszi el, hogy az immár 172 milliárd forintos felújításhoz a kormány ne tudna hozzátenni még néhány milliárdot. Amikor Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter lesajnálón, foghegyről veti oda, hogy oldja meg a főváros, mert van elég bevétele, akkor valószínűleg nem csak Tarlós István főpolgármesternek nyílik ki a bicska a zsebében.
A fővárost, ahogy az ország további 3154 településének önkormányzatait is, a hatalom már rég zsebre vágta, és csak arra ad pénzt, ami szavazatot hoz neki. Az alapvető emberi jogok – a fogyatékkal élők jogai is ide tartoznak – betartása nem ilyen, akkor sem, ha azt az alaptörvény mellett még további három jogszabály és egy ratifikált ENSZ-egyezmény biztosítaná. Látván az eszement budavári pénzszórást, a Városligetre, a Fradivárosra költendő százmilliárdokat, egyszerűen hihetetlen, hogy ne jutna pénz legalább nyolc darab liftre. Ennyi kell a teljes akadálymentesítéshez, minthogy az Árpád hídnál és a Kőbánya-Kispest végállomáson meglévő kettő mellé még tíz helyen a jelenlegi tervek is tartalmazzák a további felvonók építését. Ha igaz, hogy a 3-as metró teljes akadálymentesítése 20 milliárdba kerül, akkor a pluszköltség sem terhelné meg túlságosan az állami büdzsét.
Jelenleg az északi szakasz alagútjának és állomásainak felújítása zajlik: a hat megállóból ötben épül felvonó, és a főpolgármester szerint azt fontolgatják, hogy egymilliárd forintból megépítik a hatodikat is a Dózsa György úti megállónál. A középső és déli szakasznál viszont még az is kérdés, hogy egyáltalán megvalósul-e a felújítás. A BKV január közepén írná ki a legújabb tendereket. Azonban a Lánczi András főideológus által nemrég a Financial Timesban is „megénekelt” oligarchizmusnak köszönhetően félő, hogy a végső ajánlatok nemhogy alacsonyabbak, inkább magasabbak lesznek a korábbiaknál. Akkor pedig a tavaly a fővárosi költségvetésben „tartalékba tett” 30 milliárd a rekonstrukció többletköltségeit sem adja ki, nemhogy az akadálymentesítését.
Száz szónak is egy a vége: a kormánynak kell lépnie, mert elfogadhatatlan, hogy a fogyatékkal élők, a mozgáskorlátozottak, a kerekesszékesek, a babakocsival közlekedő anyák és apák, a bottal is nehezen járó idősek, szüleink és nagyszüleink el legyenek zárva a gyors föld alatti tömegközlekedésnek még a lehetőségétől is. Megdöbbentő lenne, ha a XXI. században ennek megteremtéséről népszavazásnak kellene döntenie. Márpedig baloldali, liberális és zöld ellenzéki aktivisták mától aláírásgyűjtésbe kezdtek volna az ügyben, ha egy magánszemély „véletlenül” nem fordult volna a Kúriához az utolsó pillanatban. A Jobbikot kivéve az egész ellenzék rákattant az aláírásgyűjtésben rejlő adat- és szavazatszerző lehetőségre. Éppen most, a szintén a napokban kezdődő parlamenti választási kampány bevezetőjeként követelnek „teljes értékű akadálymentesítést” a 3-as metró állomásainak. Ugyan mondhatnánk, hogy végre legalább egy pozitív kezdeményezés – eddig ugyanis többnyire valami ellen protestált a folyton összefogást hirdető, de teljesen szétesett, koherens jövő- és világképet a választók elé tárni képtelen ellenzék –, de nem mondjuk. Hogy miért? A 2010 előtti kormánypártok romjain osztódással szaporodott kis pártok politikai elődei a maguk idejében mit tettek az akadálymentesítésért? Szinte semmit. A kettes metró felújításánál 11 megállóból egyetlenegyet liftesítettek.
Ám erre a tényre sem hivatkozhatnak arcvesztés nélkül a nyolc éve hatalmon lévők, ugyanis éppen azért szavaztak rájuk olyan nagy arányban kétszer is, mert sokan elhitték, hogy ezután minden másként lesz. 2018 hajnalán ismét meg kell állapítanunk: nem lett. A Fidesz–KDNP ugyanúgy nem törődik az emberekkel, mint azelőtt az MSZP–SZDSZ. Ugyanúgy nem érdeklik vezetőiket a fogyatékkal élők, ahogy a – szlogenekben legalábbis – középpontba állított családok, gyermekeket nevelők közlekedésének a helyzete. A Kúria döntéséig azonban időt nyertek, s elképzelhető, hogy akárcsak az olimpia vagy a mobil gát ügyében, a kormánypártok maguk előzik meg a népszavazást, s végül odaadják az „aprópénzt”.
Mindenkinek jobb lenne, ha ellenzék és hatalom egyaránt megfogadná egy civil szervezet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége karácsony előtti intelmét: „A fogyatékos emberek helyzetét senki se használja ki álságos módon politikai haszonszerzésre vagy a szavazatai növelésére!” Ellenben politikusaink kivétel nélkül jegyet válthatnának egy empátiakeltő abilityparkba, vagy csúcsidőben bátran elkísérhetnének egy babakocsis kismamát a 3-as metró vonalán.
