Élre állók és maradiak

A kriptodevizák működéséhez nincs szükség pénzintézetekre.

Az idézett példák a „ha nem tudod megállítani, állj az élére” hozzáállást tükrözik (nyilván a dél-koreai kivételével). Jelentőségük ebben a szakaszban az, hogy a szereplők a kriptodevizákkal végrehajtott tranzakciók technikai oldala által nyújtott lehetőségeket kihasználva gyorsítani kívánják a kereskedelmi tranzakciókat, továbbá – a szaúdi–dubaji projekt esetében – a kereskedelmi bankok egymás között akarnak végrehajtani effajta ügyleteket, ami lehetővé teszi az ellenőrzést (a bitcoinnal végrehajtott ügyletekre sem kereskedelmi banki, sem felügyeleti rálátás nincs). A banki ügyfeleknek nyújtandó szolgáltatás kísérlet arra, hogy a piacból már fejlődése korai szakaszában részesedést hasítsanak ki. Konzervatívabban áll a kérdéshez az Európai Központi Bank (ECB). Mario Draghi elnök szerint a kriptodevizák fejlődése nincs abban a szakaszban, hogy szabályozási szempontból figyelmet érdemelne. Draghi véleményének megalapozottságát az Egyesült Államok felügyeletének ebben a tárgyban tett lépései és a felsorolt példák is kétségessé teszik. Az ECB által kezelt euró szempontjából vizsgálva a dolgot még érdekesebb következtetésre juthatunk. Ismeretes: az euró mint mesterségesen létrehozott, „nemzetek fölötti” valuta jövője sokak szerint már most, a bitcoin és társai megjelenése nélkül is kérdéses. Draghi kissé lekezelő szavai mögött tehát érezhető egyfajta félelem is. Attól, hogy az euróövezet helyét nem újra bevezetett nemzeti fizetőeszközök, hanem kriptodevizák fogják átvenni. Amikről az ECB jelenleg hallani sem akar. Idegen tőle az „állj az élére” szemlélet.