Ki gondolkodjon helyettünk?

Nem számíthatunk sok jóra, ha a tanárok helyett az álhírportáloknak hiszünk.

Arra, hogy jobban kellene értenünk a pénzügyekhez, csak akkor döbbentünk rá, amikor már késő volt. Mostanság mindenki előtt világos, hogy a gyerekeinknek sokkal tudatosabban kellene mozogniuk a digitális univerzumban, a tananyagok mégis fényévekkel vannak lemaradva a technikai fejlődés mögött. A szakértők nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy a jövő munkavállalóinak elsősorban kreativitásra és a csapatmunkában való jártasságra lesz szükségük, mi mégis a XIX. században kidolgozott, frontális tudásátadásra építő elvek szerint tanítjuk a fiatalokat. Bízva abban, hogy ami nekünk annak idején megfelelt, az nekik is meg fog. Pedig egyre több sikeres ország példája mutatja, hogy ma már másra van szükség.

Az oktatáshoz persze nem elég a felkészült tanári kar, a jól átgondolt tananyag, nem árt, ha anyagi források is rendelkezésre állnak. A nyugat-európai iskolák természetesen több pénzből gazdálkodhatnak, mint a magyarok. De a finn oktatás nem azért kiemelkedő, mert van rá pénz, hanem azért, mert olyan embereket bocsát útra, akik a következő generáció számára is biztosítani tudják az anyagi jólétet. Mi egyelőre csak egy szűk elit számára tudjuk.