Kolosszus kettéosztottság-országban

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Ki bírja elviselni sokáig a béketeremtőket, kormányzókat, modernizátorokat?

Csizmadia Ervin
2018. 01. 10. 19:51

Mellettük mindenki összetöpörödik. Szidják is őket a fentiek miatt. Ki bírja elviselni hosszú távon az örök béketeremtőket, kormányzókat, modernizátorokat?

Az olvasó nyilván érti már. Újra beleléptünk Hérakleitosz folyójába. Kiderült, hogy minden ugyanabban a mederben folyik tovább, mint a korábbi évszázadban. A kolosszus itt tornyosul fölöttünk, nyomorúságos törpének tűnik mellette mindenki és minden. „Kettéosztottság-országban” a kolosszus áll az egyik, a hét törpe a másik oldalon.

Tegyük hozzá gyorsan: ez a hagyomány nem tér el látványosan a másfajta fejlődésű országokétól. Ahol a társadalomfejlődés más ritmusban zajlik, másfajta társadalmi szerkezeteket formál ki, ott is lehet kettéosztottság. Csakhogy azt nem egyensúlytalan módon akarják megoldani. Azokban az országokban nem Gulliver- és törpe pártok vannak, hanem méretileg hasonlók. Az egyiket konzervatívnak, a másikat liberálisnak hívják. Hasonlítanak abban, hogy mindketten társadalmi csoportokhoz kötődnek, így nyerik el jelentőségüket. Ezek a társadalmi csoportok a történelemben egyáltalán nem vesznek el, legföljebb a korszellemnek megfelelően átalakulnak, de továbbra is „alulról” táplálják a pártokat.

Vajon az ekképpen fejlődő országokban van-e szükség a kettéosztottságon fölülemelkedni kívánó kolosszusra? Észbontó lenne, ha valaki ilyesmivel próbálkozna. Egyszerűen azért, mert a hagyomány kivetné magából. Ezekben az országokban csak menedzselik a kettéosztottságot, és nem akarnak rá gyógyírt vagy sebtapaszt. A sebtapaszt kereső kultúrákban ellenben mindig gyógyítani akarnak. Mindig úgy érzik, hogy valami félresiklott, állandóan helyre akarják hozni azt. Ám ha igazunk van itt, akkor nincs is mit helyrehozni. Legfeljebb akkor, ha valakinek a hatásköre a hagyomány kiebrudalására is kiterjed. Ilyen nagy tekintélyű személy azonban egyelőre nem látszik. Emiatt legfeljebb ácsingózunk egy másik életre. Egy olyanra, amilyet „ők” élnek. „A mások élete” – sóhajthatnánk, miközben felcsendül fülünkben Beethoven gyönyörű zenéje abból a remek német filmből.

A szerző politológus, Méltányosság Központ

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.