Mit tanulhat Orbán a CSU-tól?

Egyetlen bajor miniszterelnök gázszerelője vagy felesége sem vált óriási földbirtokossá.

A bajor keresztényszociálisok ismét biodíszletet csináltak-csinálnak Orbán Viktorból kétnapos frakcióülésükön. 2015 szeptemberében is meghívták a magyar miniszterelnököt: akkor a CSU Orbán puszta jelenlétével hergelni tudta a balliberális német közéletet, illetve saját kereszténydemokrata testvérpártját, a CDU-t. Azóta több mint két év eltelt, és Orbán sok tekintetben a merkeli menekültpolitika legismertebb ellenzőjévé vált. Mivel a kancellár a szeptemberi német választásokból egyértelműen meggyengülve került ki, és a CSU főleg a menekültpolitikát teszi felelőssé a rossz szereplésért, ismét Orbánt tolják előre az antimerkeli kurzus élő szimbólumaként. Hiába békült ki egymással a CDU és a CSU, hiába fordított hátat Németország a willkommenskulturnak, a menekülttéma ma is polarizál. A CSU pedig idén, a bajor tartományi választás évében nem szeretne engedékenyebbnek mutatkozni legfőbb riválisánál, az Alternatíva Németországnak (AfD) pártnál. Orbán Viktor, illetve az új antimerkeli sztár, Sebastian Kurz osztrák kancellár jelenléte a festői Seeonban ezért elsősorban német, sőt bajor belpolitika. A CSU velük bizonyítja menekültellenességét, amit számos szavazója elvár tőle.

A barokkos bajor közéletet fél évszázada állampártként dominálja a CSU. A bajor politika rusztikus színpadát a német politikából másutt kiveszett machiavellista intrikák és klasszikusan alfahím politikusok uralják. A CSU stílusa közel áll ahhoz, amit Orbán is ért politika alatt. Ezzel nincs is különösebb probléma, a többnyire színtelen-szagtalan, felejthető figurák mellett a bajor CSU a maga harsányságával, túlzásaival valóban üde színfolt. Miközben a merkeli évek kilúgozták a CDU-t, ahonnan a kancellár minden karakteres politikust elüldözött, a CSU megőrizte sajátos jellegét és helyét.

Van azonban egy jelentős különbség a CSU és a Fidesz között. Míg Orbán Viktor csupán a kommunikációra építi a politikát, a CSU-t választási sikerei mellett valóban értő kormányzása is legitimálja. A párt nem azért népszerű Bajorországban, mert Aschaffenburgtól Passauig, Bambergtől Lindauig minden velük lenne teleplakatírozva. A bajor választók tényleg értékelik azt a magas életszínvonalat, ami a CSU-kormányok évtizedeinek köszönhető. Bajorország nemcsak Németország legszebb, legélhetőbb és legkedvesebb tartománya, de az egyik leggazdagabb is, amelyet a régi tradíciók mellett kiváló oktatás, kutatás-fejlesztés és szociális politika jellemez. Laptop és bőrnadrág – ahogy a párt egykori mottója hirdette.

A németek frusztrált irigységgel, maguk a bajorok bumfordian túlzó patriotizmussal veszik tudomásul a délkeleti tartomány eredményeit. Németországban illik kinevetni a bajorokat – ám a legtöbb ember mégis oda megy nyaralni, és München a legnépszerűbb német nagyváros. Horst Seehofer korábbi kormányfő egyenesen „a paradicsom előszobájaként” írta le hazáját, és a bajorok joggal bólogatnak ilyenkor. Még a menekült- vagy hajléktalanszállások rendszere sem a balos Berlinben vagy Brémában van a legprofesszionálisabban megszervezve – hanem a menekültek ellen hangoskodó, de a többi német tartománynál jóval keresztényibb bajoroknál.

Bajorországban a jólét nem politikai termék. Nem a plakátok hamis jelszava. A CSU-nak nem kellett megszállnia a bajor médiát, hogy jó kép alakuljon ki a tartományról. A párttal legkritikusabb nagy német lap, a Süddeutsche Zeitung gond nélkül dolgozik Münchenben, és a bajor közszolgálati adókon sem kormánypropaganda zajlik. A CSU nem folytat kultúrharcot a bajor kulturális elit és a müncheni értelmiség ellen. A CSU nem épített fél évszázados töretlen uralma alatt párthű oligarchiát. A CSU nem tette az egyházakat saját fiókszervezeteivé (a párt egyik legélesebb kritikusa Reinhard Marx müncheni érsek), igaz, a bajor egyházak sem olyan gyávák és hallgatagok, mint a magyarországiak. A CSU nem építgetett állami pénzből stadionokat, noha a bajor foci fényévekkel jobb a magyarnál. A CSU nem osztotta újra a földvagyont. Egyetlen eddigi bajor miniszterelnök gázszerelője vagy felesége sem vált óriási földbirtokossá. Északi, protestáns mércével persze a bajor politika is tele van korrupcióval, protekcióval – elég csak a legendás kormányfő, Franz Josef Strauss családjának fegyverkereskedelmi ügyleteire gondolni. De a CSU az elmúlt több mint fél évszázadot nem néhány baráti család, hanem egy egész nemzet, a tizenkétmilliós bajor nép meggazdagodására, erősödésére használta. Az egykor szegényes, agrárjellegű tartomány ma Németország technológiai és ipari motorja.

Ha Orbán Viktor segít a CSU-nak otthon győzni, az felettébb üdvözlendő. Ám jó lenne, ha Bajorországban járva észrevenné: a CSU nem a menekültellenessége miatt sikeres. Hanem mert valóban jólétet teremtett. Mindenkinek, nem csupán egyeseknek.