Továbbra is az európai gazdaság gerincét jelentik a kis- és közepes vállalkozások (kkv). Világszerte ők az innováció és a foglalkoztatásbővítés legfontosabb forrásai. Erről tanúskodik a legfrissebb európai uniós elemzés (2017 SBA Fact Sheet, EC), amely szerint 2017-ben a kkv-k csoportjába tartozó cégek az összes vállalkozás 99,8 százalékát tették ki az EU-ban. Az arány megegyezik a magyar értékkel. A csoportba három cégtípus tartozik. Ezek a 9 fő alatt foglalkoztató mikrocégek, a 10–49 fő közötti munkavállalót foglalkoztató kisvállalkozások és az 50–249 főt alkalmazó közepes méretű vállalatok.
Magyarországon az összes vállalkozás 94,1 százaléka mikrocég, 4,9 százaléka kisvállalkozás, 0,8 százaléka közepes vállalat. Az EU-s átlagértékek: 93, 5,8 és 0,9 százalék, vagyis nálunk az összes kkv-ból az átlagnál több a mikrocég, és kevesebb a kicsi vagy közepes méretű vállalat. Ez indokolná, hogy a mikrocégekre külön stratégia készüljön. Alátámasztják ezt az igényt a foglalkoztatási adatok is. Az összes foglalkoztatottból nálunk 68,5 százalék dolgozik a kkv-szektorban, közülük 33,9 százalék mikrocégeknél. Az EU-s átlag 66,6, illetve 29,8 százalék. Viszont az összes létrehozott új értékből a kkv-szektor 52,9, ezen belül a mikrocégek 18 százalékkal veszik ki a részüket. Az EU-átlag 56,8, illetve 20,9 százalék. Az adatokból kiindulva feltétlenül indokolt a három cégtípus helyzetének külön-külön történő elemzése, a mikrocégekkel pedig – tekintettel jelentős szerepükre – hangsúlyozottan kell foglalkozni. Ezt fontossá teszi az is, hogy az újérték-teremtésben való elmaradottságuk okaira is fényt kellene deríteni.
Nézzük az EU-tanulmány további megállapításait! Ezek szerint Magyarországon a kkv-k száma és a foglalkoztatotti létszám még nem érte el a válság előtti értéket. A 2010–2014-es időszakban, amelyről a statisztika rendelkezésre áll, régiónkban nálunk jött létre a legkevesebb új kisvállalkozás. Holott az új cégek születése dinamizmust visz a gazdaságba, hozzájárul a szerkezet korszerűsödéséhez, új munkahelyek keletkezéséhez. A megállapodott nagyvállalatokkal szemben, amelyek általában a meglévő teljesítményük növelésére összpontosítanak, az új kiscégek új piacokat teremtenek, lehetőségeket használnak ki, problémákat oldanak meg. Ezért az EU-elemzés kilenc szempont szerint vizsgálja meg évente, hogy az egyes országokban milyen a kisvállalkozások környezete, és az milyen hatással van teljesítményükre.
A kilenc szempont közül hatban Magyarország még mindig az EU-átlagszint alatt teljesít, annak ellenére, hogy 2008 óta csaknem mindenben javulás következett be. Az viszont lassabb ütemű volt, mint más országokban. Legnagyobb elmaradás a „képességek és innováció”, valamint az úgynevezett „második esély” területen található. A kisvállalati szektor alacsony innovációs mutatói nem meglepők, hiszen minden, a gazdaság általános innovációs szintjét mérő mutatónk gyenge. 2017-ben az EU innovációs eredménytábláján két hellyel rontottuk pozíciónkat 2016-hoz képest. Ez meglepő, mert jelentős pályázati pénzeket költünk kutatás-fejlesztésre és innovációra, ám úgy látszik, az összegek nem hatékonyan hasznosulnak. Elemzések szerint nem jelentkezik a ráfordításokkal arányos innovációs teljesítményjavulás. A tanulmány azt is kiemeli, hogy a kisvállalkozások az innovációs pályázati pénzekhez kevéssé férnek hozzá. Ennek tipikus oka, hogy olyan magas a megpályázható összeg alsó határa, amekkora összegre a kis cégeknek nincs szükségük.
Erősen gátolja a kisvállalati szektor innovativitását a még mindig túlzottan nagy méretű bürokrácia és a különböző állami döntésekkel kapcsolatos információhiány. Pedig az EU ajánlásai szerint minden egyes döntés, illetve szabályozó változtatás előtt meg kellene vizsgálni, milyen hatással lehet a kisvállalkozásokra. A „második esély” arra utal: ha egy cég bajba kerül, milyen lehetőségei vannak rá, hogy újrainduljon, illetve folytathassa tevékenységét. Hazánkban sokba kerül és hosszadalmas a csődhelyzetek kezelése, és a kockáztatási kedv is alacsony szintű, ami hátráltatja az újraindulást. Külön kiemeli a tanulmány, hogy a cégalapítás jelentősen megemelt költségei hátráltatók. A kormányzati képességek egyik fő gyengesége pedig az, hogy nincsenek kidolgozott, jól működő eszközök és módszerek az új és a növekvőben lévő vállalkozások támogatására. Igaz, a forrásokhoz jutás területén jelentős javulás következett be, ám a finanszírozás és az állami garanciához jutás a kiscégek számára még mindig drága.
Az innovációt gátló legnagyobb gond, hogy a kisvállalatok hazai piacra dolgoznak, amely nem képes megfizetni az innovatívabb, ezért drágább termékeket és szolgáltatásokat. Továbbá az innovatív képességek, a tudás tekintetében is rosszul állnak.
Tehát a kkv-k helyzetéről festett kép még mindig inkább negatív, mint pozitív. Jó példaként egyetlen állami kezdeményezést, az Áldomás védjegy alatt értékesített termékcsaládot említi az EU-tanulmány. Ez esetben ismert, jó minőségű magyar élelmiszertermékekről van szó, amelyeknél a teljes előállítási lánc nyomon követhető, ellenőrizhető. 2016 végéig 34 előállító 39 terméke kapta meg a védjegyhasználat jogát.
A kisvállalkozások környezete nem eléggé ösztönző. A növekedés- és beruházásösztönzés továbbra is a nagyvállalatoknak kedvez. Holott a kisvállalkozások jelentős társadalmi problémákat tudnának megoldani. Megfelelő támogatással további munkahelyeket teremthetnének a leszakadó észak-alföldi és észak-magyarországi régióban. Ez sokkal jobb megoldás volna, mint a szakképzett munkaerő multikhoz csábítása lakhatási és utazási támogatással. Ezek ugyanis szintén nagyvállalatokat támogató állami kiadások. Továbbá a jól működő kisvállalatok minőségi szolgáltatásaikkal javítják az életminőséget, amire legalább annyira szükség van, mint az új termelő munkahelyekre. Hiába van pénzük az embereknek, ha nem tudják értelmesen elkölteni. Ehhez kapcsolódva arra is érdemes felfigyelni, hogy hosszabb ideje romlik a kereskedelmi egyenlegünk, aminek egyik oka, hogy a megnövekedett fogyasztás miatt jelentősen nőtt az import. Ez arra világít rá, hogy nem elég színes a magyar gazdaság szerkezete, nincs elég hazai termék, amely ki tudná elégíteni a megnövekedett keresletet. A termékválaszték bővítéséhez a kisvállalati szektor tudna a leggyorsabban hozzájárulni. Vagyis nem feltétlenül exportbővítésre, illetve a nagy multikhoz beszállítóként való csatlakozásra kellene buzdítani a kisvállalkozásokat, hanem a hazai piaci igények jobb kielégítésére.
Feltétlenül szükség van egy olyan stratégiára, amely külön kezeli a kkv-szektor három eltérő vállalattípusát, a mikro-, a kis- és a közepes cégeket, és közülük elsősorban a mikro- és kiscégek fejlesztésére, innovativitásának és képességeinek javítására dolgoz ki programokat, amelyek közvetlenül és hatásosan érik el ezt a kört. Az ilyen stratégia hozzájárulna a gazdaság egyensúlyának eredményességéhez, a területi különbségek csökkenéséhez, a tehetség, a kreativitás felszínre kerüléséhez, hasznosulásához.
A szerző közgazdász
