Trump az „értékek” háborújának frontján

Az elnök többé nem egyesítő erő, nem békéltető big brother, hanem párbajhős.

Mielőtt az ember elhatározza, hogy politikusnak áll, két kérdést kell megválaszolnia igennel, tanácsolta Richard Nixon egykori elnök: van-e valami új mondanivalóm, és meghallgatnak-e majd az emberek? Donald Trumpnak volt új mondanivalója bőven, és megválasztása 2016-ban bizonyítéka annak, hogy a választópolgárok igenis meghallgatták. Mi pedig, egy évvel azután, hogy letette az elnöki esküt, eldönthetjük, mennyire volt sikeres eddig.

Üzletemberként Trump megbecsülésnek örvendett; felkészült, hatékony és megbízható volt. De politikusként megszeg minden elvárást; kimondja vagy az interneten elcsipogja, amit gondol, kötekedik, fittyet hány az elvárásokra, mert érzi, hogy a népszerűségért nem érdemes engedményeket tenni; az jön vagy nem jön, magától. A politikust mi úgy képzeljük el, hogy megfontol, latolgat, és terveket sző. Mindez Trump számára idegen; ő meggyőződésből kampányolt, és most ugyanúgy kormányoz. És mint elnök – ellentétben azzal, amit politikusoktól megszoktunk – nem szegi meg az ígéreteit, hanem igyekszik keresztülvinni őket.

Trump a belpolitikára helyezi a hangsúlyt. Megígérte, hogy csökkenti az adóterheket, újratárgyalja a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket, korlátozza a bevándorlást, kitoloncolja az országban törvénytelenül tartózkodókat, leépíti a túlméretezett hivatalnokkart, visszavonja az ügyvitelt fékező kormányrendeleteket, és konzervatív bírókat nevez ki a bíróságokra. Legtöbb ígéretét vagy sikerült teljesítenie, vagy megtette az első lépéseket a megvalósítás irányába. Decemberben a szenátus és a képviselőház megszavazta az új adótörvényt, a társasági és személyi adók csökkentését. Sikerült becsempészni a törvénybe Barack Obama volt elnök egészségügyi reformja kulcsfontosságú intézkedésének, a kötelező személyi biztosításnak a visszavonását. A kormány felmondta az AFTA-t (ázsiai szabadkereskedelmi egyezmény). A falat nemcsak építik az amerikai–mexikói határon, hanem Trump azzal fenyegetőzik, hogy a számlát benyújtja a mexikói kormánynak. 2017-ben az országban törvénytelenül tartózkodók letartóztatása több mint 40 százalékkal emelkedett. Bírálói azzal vádolják Trumpot, hogy a közalkalmazottak elbocsátásával némely minisztériumok működésképtelenek lettek. A legfelsőbb bíróságon egy új konzervatív bíró dolgozik. Az Egyesült Államok elnöki hivatalának sajátossága, hogy ezeknek a lépéseknek a zömét Trump nem törvénykezés útján tette meg – a kongresszusban évtizedek óta patthelyzet van –, hanem „végrehajtási utasítások” alkalmazásával. Már közel nyolcvan ilyen utasítást írt alá. Minden egyes alkalommal, helyszíni tudósítók és újságírók jelenlétében fölemeli az irattartót a magasba, és mutatja a filctollal írt, széles és hosszú, szálkás betűs aláírását. Talán a törvénykezésnél is fontosabb, hogy Trump átalakította az elnöki hivatal fogalmát és hatáskörét. Az elnök többé nem egyesítő erő, nem békéltető big brother, hanem párbajhős, aki attól sem riad vissza, hogy pellengérre állítsa a saját pártját. Trump köz- és főszereplő.

A társadalmi „értékek” háborúja folytatódik, egyfelől a liberális eszmények, a „másság”, a PC és a globalizáció, másfelől Trumpnak és követőinek alapelvei – a vallás, a család és a nemzetállam védelme – között. Trump jelmondata: Amerika újra legyen nagy! A kormány nem támogatja többé a születésszabályozás költségeit. A kormányhivatalokban újra lehet kellemes „karácsonyi” ünnepeket kívánni egymásnak. Naponta elpáholja Trumpot a liberális sajtó nagybetűs címfejekkel, vezércikkekkel, hírmagyarázatokkal. Trump visszavág, álhírekkel, kacsákkal vádolja a sajtót. A közvélemény tűkön ül, hogy olvassa a legújabb összecsapások híreit. Ezeknek az összetűzéseknek a sajnálatos következménye, hogy a társadalmi ellentétek ahelyett, hogy enyhülnének, kiéleződnek.

A külpolitikában az Egyesült Államok távlati törekvései nem változtak. Folytatódik a fegyverkezés és a fegyverkereskedelem. Ahelyett, hogy csökkentené a katonai beavatkozások számát és ütőerejét, a kormány kiterjeszti azokat a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Afrikában. Az amerikai hadsereg ma már nemcsak a „terroristák” vezetőire és parancsnokaira vadászik, hanem közkatonákra és terrorizmusgyanús személyekre is. Eddig Szomáliában csak akkor lehetett bombázni, ha „majdnem biztos” volt, hogy fegyvertelen polgári személyek nem tartózkodnak a közelben. Most már akkor is lehet, ha ez „meglehetősen biztos”. Trump számára fontosabb előmozdítani és bebiztosítani Amerika érdekeit, semmint „építeni a demokráciát” szerte a világban.

Egyelőre nehéz eldönteni, Trump elnöksége mennyire lesz sikeres vagy sikertelen. A végrehajtási utasításokat egy aláírással lehet foganatosítani, és ugyanúgy, egy aláírással lehet érvényteleníteni, ahogy tette azt Trump az elődje, Obama elnök utasításaival. Trump azzal fenyegetőzött, hogy „lecsapolja a mocsarat” Washingtonban. Ez ugye durva túlzás volt. Washingtonban állóvíz van, nem mocsár, úgy is mondhatjuk, hogy status quo: „minek kijavítani, ami nincs elromolva” szemlélet. Az viszont vitathatatlan, hogy Trump felborzolja a kedélyeket, rákényszeríti a feleket, hogy átgondolják álláspontjaikat, és lépéseket tegyenek, hogy érvényesítsék azokat a gyakorlatban. A liberálisok liberálisabbak lesznek, a konzervatívok konzervatívabbak.

Mit jelent számunkra Trump elnöksége? Magyarország az Egyesült Államok szövetségese, és Amerika sokunknak példakép. NATO-tagként az Egyesült Államok katonai beavatkozásaiból nem vonhatjuk ki magunkat; bizonyos esetekben ez nem is érdekünk. Legföljebb korlátozni tudjuk részvételünket segélyszolgálati feladatokra. A mindenkori ellenzéknek szolgáljon tanulságul, hogy szócsatározásokkal, vádaskodással és gyűlöletbeszéddel nem sokra mennek, elvégre Amerikában a demokraták éppolyan hevesen támadják Trumpot a választások után, mint tették a választások előtt, mégsem tudják ellehetetleníteni a kormányzását. Az ellenzék csak érvekkel, hasznos ellenjavaslatokkal és alkalmi megegyezésekkel lehet eredményes. Figyelmeztetés számunkra, hogy az „értékek” háborújának az erőltetése a társadalmi ellentétek kiéleződéséhez vezet, és előbb-utóbb erőszakba torkollhat, úgy balról, mint jobbról.

A szerző magyar–amerikai kettős állampolgár