Elhallgatással mentik a Jobbikot

Karácsony Gergely politikai pályafutásából tisztán látszik a gátlástalanság és az elvtelenség. 2011-ben már javaslatot tett a Jobbikkal való együttműködésre.

Karácsony Gergely (balra) politikai szelfijébe újabban a szélsőjobboldalról balra táncoló Vona Gáborék is beleférnek Fotó: Kurucz Árpád

Karácsony nem most lett ilyen. Politikai pályafutásából tisztán látszik a gátlástalanság és az elvtelenség. 2011-ben már javaslatot tett a Jobbikkal való együttműködésre és egy technikai koalíció létrehozására. Ennek is az lett volna az alapja, hogy a választáson egyes körzetekben nem indítanak a Jobbik ellen jelöltet, így odadobva a helyi romákat szükséges áldozatul. Mármint Karácsony hatalmi törekvéséhez szükséges áldozatul.

Pedig 2011-ben még nem volt cukiságkampány, a Jobbik kőkeményen rasszista, időnként náci retorikába csúszó szövegeitől volt hangos a közélet és az Országgyűlés. És Karácsony már akkor hasonlóan érvelt, mint legutóbb a Hír TV stúdió­jában, amiért bocsánatot kellett kérnie. Idézzük a 2011-es Jobbik-mosdatását: „Bonyolultabb ügy ez annál, mint hogy jó néhány, valóban elképesztő kijelentés miatt újfasisztának minősítve letudjuk az egész Jobbik-jelenséget, mint olyat, amivel nincs mit kezdeni.” (Index, 2011. augusztus 31.) Akkor „bonyolultabb” volt, most a Hír TV-ben csak „egy ross­z hagyomány, de nem náci”. Mert Karácsony nagyon akarja a szavazataikat.

Karácsony emlékezetét egészítsük ki azzal, hogy 2011-ben, amikor első alkalommal beszélt a Jobbikkal való választási együttműködésről, alig pár hónap telt el a gyöngyöspatai események óta, és ebben az időszakban még számos helyszínen szervezett a Jobbik és a Magyar Gárda hasonló felvonulásokat, amelyeket szélsőséges, gyűlöletkeltő szövegekkel kísértek. Az Országgyűlésbe frissen bejutott párt képviselőinek zsidózásáról, cigányozásáról és buzizásáról számos történetet hallhattunk. Mindez már akkor sem zavarta Karácsonyt abban, hogy a Jobbikot elfogadható partnernek tartsa. Indoklása rendkívül mulatságos lenne, ha nem emberi életek, sorsok feletti nyerészkedésről lenne szó. Az Indexnek 2011-ben adott interjújában arról beszél, hogy a Jobbikkal való együttműködés azért kell, mert félő, hogy a Jobbik önállóan is nyerni fog 2014-ben, így az akkor készülő választási törvények miatt kétharmada lehet.

Tehát megint: szerinte azért kell összefogni a Jobbikkal, hogy ne a Jobbik kerüljön hatalomra.

A kérdésre, hogy ez miért érdeke a Jobbiknak, Karácsony elismeri ugyan, hogy nem érdeke, de bízik benne, hogy ennek ellenére belemennek a technikai koalícióba, és betartják a játékszabályokat. Tehát az a koncepció­ja, hogy a legerősebb ellenzéki párt, amelyik szerinte esélyes akár a kétharmados győzelemre is, majd összefog az ellenzék többi pártjával, és önként lemond a hatalom megragadásáról. Mit lehet erre mondani? Ostobaság? Hazárdjáték? Cinikus számítás?

Válasszon mindenki a habitusának megfelelő jelzőt.

Mit tesznek az ismert roma jog- és érdekvédő aktivisták és szervezetek?

Többségük hallgat. Akik megszólalnak, azokat az ellenzéki média hallgatja el. Míg 2010 környékén a Jobbik és a Magyar Gárda akciói mentén számos roma közéleti személyiség szólalt meg hangosan, ma a többségük nem mond semmit. Még Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület vezetője is irányt váltott, aki 2017-ben még remekül érvelt Heller Ágnessel szemben az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában. Másfél évvel ezelőtti érvei többségében ma is érvényesek. Sőt, a Jobbikból kiszivárgott felvételek még aktuá­lisabbá teszik azokat. Most viszont Setét a tatárszentgyörgyi tragédiára való megemlékezés kapcsán adott interjút a 168 Órának, amelyben meglepő gondolatoknak ad hangot.

„Az a többség, amely birtokolja a hatalmi erőforrásokat, benne a médiát, megteremtett a romák feje fölött egy olyan, társadalmilag konstruált cigányképet, amivel mi nem tudunk azonosulni. Viszont a többség ezen keresztül identifikálja azt, hogy magyar. Vagyis: magyar az, aki nem cigány.” Majd folytatja: „1990-től 2010-ig volt valamiféle politikai kultúra ebben az országban.” Az egész interjúban nem hangzik el a Jobbik szó, viszont elhangzik negatív értelemben Balog Zoltán neve, a Fidesz és természetesen a tömeges migráció megállításával kapcsolatos kormányzati kommunikáció, ami így össze lett mosva a rasszizmussal, közvetve a romák elleni sorozatgyilkossággal.

Az interjú olvasói­nak konkrét szavakban a következők maradnak meg: Mónika-show, Magyar Gárda, Balog Zoltán, Fidesz, migránsozás és sorosozás. És az, hogy a magyar identitás pusztán abból áll, hogy a magyarok nem cigányok. Talán az egyik leginkorrektebb megjegyzése az, hogy a Fidesz-kormány idején történt a gyöngyöspatai botrány, de azt nem említi, hogy ez a kormány tette lehetetlenné az ilyen események megismétlődését és tiltotta be az érintett szervezeteket. Azaz az állam végre tette a dolgát. Ahogy azt sem említi, hogy a szociális és etnikai feszültségek egyik fő kiváltó okát is ez a kormány kezelte a rendszerváltás óta először sikeresen a mélyszegénység csökkentésével, a romák foglalkoztatottsági mutatóinak javításával.

Ha Setét Jenő interjúját és Karácsony Gergely posztját összevetjük, akkor az az érzésünk támad, hogy az előbbiből készült az utóbbi. Mindkettő felmenti elhallgatásával a Jobbikot, és igyekszik átterelni a felelősséget a jelenlegi kormányerőre. Ez politikai értelemben még érthető is lenne, hiszen a főváros több száz milliárdos költségvetése politikusoknak és civileknek egyaránt vonzó cél. De hogy ezt a stratégiát egy kisgyermek kivégzésszerű megölésének emléke kapcsán gyakorolják, az még a politika világában sem elfogadható.

A szerző volt szociális munkás és jogvédő