Elhallgatással mentik a Jobbikot

Karácsony Gergely politikai pályafutásából tisztán látszik a gátlástalanság és az elvtelenség. 2011-ben már javaslatot tett a Jobbikkal való együttműködésre.

Karácsony Gergely (balra) politikai szelfijébe újabban a szélsőjobboldalról balra táncoló Vona Gáborék is beleférnek Fotó: Kurucz Árpád

Karácsony Gergely egy kapkodó javaslattal szeretné lemosni magáról a rasszizmus relativizálásának vádját, egyben megtartani a Jobbikkal való választási együttműködés lehetőségét. Fővárosi képviselőként javaslatot tenne a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság áldozatainak emlékművére. Erről szóló posztja alatt már sorakoznak a gyűlölködő, cigányozó hozzászólások, megy az alpári kommentharc. A romák pedig elmondhatják: megint jött egy balliberális úrigyerek, aki minket használ fel az érdekei érvényesítésére.

Egy gyermek erőszakos halála minden normális embert megérint, függetlenül pártállásától, világnézetétől és személyes érdekektől. Méltán lehetett számítani rá, hogy ez Karácsony Gergellyel is így történik. Arra, hogy a szomorú évforduló keltette érzések valamit elindítanak benne, ami kétségessé teszi a döntését a Jobbikkal való választási együttműködés kérdésében. Csak abba kellett volna belegondolnia, hogy a tatárszentgyörgyihez hasonló vidéki településeken a fővárosban a baloldalt támogató Jobbik a baloldal támogatásával indíthat olyan jelöleket, akik szimpatizálhattak a gyilkosokkal, aktívan alakíthatták azt a közéleti hangulatot, amelyben eltervezték a támadásokat. Láthatóan nem ez történt, Karácsonynál előtérben maradt a választási matekolás szempontja.

Karácsony a posztjában elsorolja, mire emlékszik az elmúlt tíz évből a témával kapcsolatban.

Több dolgot említ ugyan, csak a lényeget nem: a Jobbik és a Magyar Gárda tevékenységének döntő hatását, az általuk generált hiszterizált helyzetet, amelyben az elkövetők méltán gondolhatták, hogy támadásaik nyomán erőszakhullám söpör majd végig az ország legszegényebb vidékein.

A Jobbik vagy Magyar Gárda kifejezések egyszerűen hiányoznak a poszt szövegéből. Helyette a menekülteket ábrázoló plakátokat és „egynémely újság néhány konkrét újságírójának cikkét” emlegeti mint a gyilkosok szellemi forrásait. Valamint megállapítja, hogy ma „a roma honfitársaink elleni gyűlölet szintje stabilan magas, és soha nem látott módon és mértékben tapasztaljuk a hétköznapokban is”. Ugye érthető a stratégia? Az együttműködésre kiszemelt szélsőjobboldali politikai erő mint a téma legfőbb felelőse és haszonélvezője nem említhető meg, inkább tereljük át a jelenlegi kormányerőre a figyelmet, meghazudtolva az újkori magyar történelem egyik legbrutálisabb merényletsorozatának történetét. Mindezt hatalmi érdekből.

Karácsony nem most lett ilyen. Politikai pályafutásából tisztán látszik a gátlástalanság és az elvtelenség. 2011-ben már javaslatot tett a Jobbikkal való együttműködésre és egy technikai koalíció létrehozására. Ennek is az lett volna az alapja, hogy a választáson egyes körzetekben nem indítanak a Jobbik ellen jelöltet, így odadobva a helyi romákat szükséges áldozatul. Mármint Karácsony hatalmi törekvéséhez szükséges áldozatul.

Pedig 2011-ben még nem volt cukiságkampány, a Jobbik kőkeményen rasszista, időnként náci retorikába csúszó szövegeitől volt hangos a közélet és az Országgyűlés. És Karácsony már akkor hasonlóan érvelt, mint legutóbb a Hír TV stúdió­jában, amiért bocsánatot kellett kérnie. Idézzük a 2011-es Jobbik-mosdatását: „Bonyolultabb ügy ez annál, mint hogy jó néhány, valóban elképesztő kijelentés miatt újfasisztának minősítve letudjuk az egész Jobbik-jelenséget, mint olyat, amivel nincs mit kezdeni.” (Index, 2011. augusztus 31.) Akkor „bonyolultabb” volt, most a Hír TV-ben csak „egy ross­z hagyomány, de nem náci”. Mert Karácsony nagyon akarja a szavazataikat.

Karácsony emlékezetét egészítsük ki azzal, hogy 2011-ben, amikor első alkalommal beszélt a Jobbikkal való választási együttműködésről, alig pár hónap telt el a gyöngyöspatai események óta, és ebben az időszakban még számos helyszínen szervezett a Jobbik és a Magyar Gárda hasonló felvonulásokat, amelyeket szélsőséges, gyűlöletkeltő szövegekkel kísértek. Az Országgyűlésbe frissen bejutott párt képviselőinek zsidózásáról, cigányozásáról és buzizásáról számos történetet hallhattunk. Mindez már akkor sem zavarta Karácsonyt abban, hogy a Jobbikot elfogadható partnernek tartsa. Indoklása rendkívül mulatságos lenne, ha nem emberi életek, sorsok feletti nyerészkedésről lenne szó. Az Indexnek 2011-ben adott interjújában arról beszél, hogy a Jobbikkal való együttműködés azért kell, mert félő, hogy a Jobbik önállóan is nyerni fog 2014-ben, így az akkor készülő választási törvények miatt kétharmada lehet.

Tehát megint: szerinte azért kell összefogni a Jobbikkal, hogy ne a Jobbik kerüljön hatalomra.

A kérdésre, hogy ez miért érdeke a Jobbiknak, Karácsony elismeri ugyan, hogy nem érdeke, de bízik benne, hogy ennek ellenére belemennek a technikai koalícióba, és betartják a játékszabályokat. Tehát az a koncepció­ja, hogy a legerősebb ellenzéki párt, amelyik szerinte esélyes akár a kétharmados győzelemre is, majd összefog az ellenzék többi pártjával, és önként lemond a hatalom megragadásáról. Mit lehet erre mondani? Ostobaság? Hazárdjáték? Cinikus számítás?

Válasszon mindenki a habitusának megfelelő jelzőt.

Mit tesznek az ismert roma jog- és érdekvédő aktivisták és szervezetek?

Többségük hallgat. Akik megszólalnak, azokat az ellenzéki média hallgatja el. Míg 2010 környékén a Jobbik és a Magyar Gárda akciói mentén számos roma közéleti személyiség szólalt meg hangosan, ma a többségük nem mond semmit. Még Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület vezetője is irányt váltott, aki 2017-ben még remekül érvelt Heller Ágnessel szemben az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában. Másfél évvel ezelőtti érvei többségében ma is érvényesek. Sőt, a Jobbikból kiszivárgott felvételek még aktuá­lisabbá teszik azokat. Most viszont Setét a tatárszentgyörgyi tragédiára való megemlékezés kapcsán adott interjút a 168 Órának, amelyben meglepő gondolatoknak ad hangot.

„Az a többség, amely birtokolja a hatalmi erőforrásokat, benne a médiát, megteremtett a romák feje fölött egy olyan, társadalmilag konstruált cigányképet, amivel mi nem tudunk azonosulni. Viszont a többség ezen keresztül identifikálja azt, hogy magyar. Vagyis: magyar az, aki nem cigány.” Majd folytatja: „1990-től 2010-ig volt valamiféle politikai kultúra ebben az országban.” Az egész interjúban nem hangzik el a Jobbik szó, viszont elhangzik negatív értelemben Balog Zoltán neve, a Fidesz és természetesen a tömeges migráció megállításával kapcsolatos kormányzati kommunikáció, ami így össze lett mosva a rasszizmussal, közvetve a romák elleni sorozatgyilkossággal.

Az interjú olvasói­nak konkrét szavakban a következők maradnak meg: Mónika-show, Magyar Gárda, Balog Zoltán, Fidesz, migránsozás és sorosozás. És az, hogy a magyar identitás pusztán abból áll, hogy a magyarok nem cigányok. Talán az egyik leginkorrektebb megjegyzése az, hogy a Fidesz-kormány idején történt a gyöngyöspatai botrány, de azt nem említi, hogy ez a kormány tette lehetetlenné az ilyen események megismétlődését és tiltotta be az érintett szervezeteket. Azaz az állam végre tette a dolgát. Ahogy azt sem említi, hogy a szociális és etnikai feszültségek egyik fő kiváltó okát is ez a kormány kezelte a rendszerváltás óta először sikeresen a mélyszegénység csökkentésével, a romák foglalkoztatottsági mutatóinak javításával.

Ha Setét Jenő interjúját és Karácsony Gergely posztját összevetjük, akkor az az érzésünk támad, hogy az előbbiből készült az utóbbi. Mindkettő felmenti elhallgatásával a Jobbikot, és igyekszik átterelni a felelősséget a jelenlegi kormányerőre. Ez politikai értelemben még érthető is lenne, hiszen a főváros több száz milliárdos költségvetése politikusoknak és civileknek egyaránt vonzó cél. De hogy ezt a stratégiát egy kisgyermek kivégzésszerű megölésének emléke kapcsán gyakorolják, az még a politika világában sem elfogadható.

A szerző volt szociális munkás és jogvédő