Néhány éve történt, már túl voltunk a Fidesz második kétharmadán, hogy alkalmam nyílt többször is hosszan beszélgetni egy munkája révén akkoriban rendszeresen hazánkba látogató, elismert amerikai társadalomtudóssal. A New Yorkban élő professzor, aki az amerikai értelmiség döntő részéhez hasonlóan a fősodratú nyugati médiából, elsősorban a New York Timesból szerezte hazánkra vonatkozó értesüléseit, nehezen értette, vajon miért választják meg a magyarok ismételten Orbán Viktort és kormányát.
Ha elsőre elhitte is, amit a konzervatív magyar kormányról az amerikai újságok állítanak, jobban meggondolva mégis komoly dilemmát okozott neki a kérdés megfejtése. Hiszen amennyiben igaz, amit Magyarországról olvas, akkor a magyar választókat vagy könnyen félrevezethető, ostoba tömegnek, vagy erkölcsileg érzéketlen, önző, az elesettek jogait semmibe vevő közösségnek kellene tartania, akiknek nem jelent gondot, hogy egy szélsőjobboldali, idegengyűlölő, autoriter politikai erőt segítsenek újra és újra hatalomra.
Művelt, intelligens és a szó klasszikus, pozitív értelmében vett liberálisként beszélgetőpartnerem ódzkodott a túlzott általánosításoktól, már csak azért is, mert azokat az amerikai elitegyetemek politikailag korrekt légkörében illik elítélni. Mivel a hazánkban tett látogatásai során szerzett személyes tapasztalatai sem támasztották alá a magyarokról a nyugati sajtóban formált negatív képet, nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és váltig kérdezgette, szerintem mi lehet a dolog nyitja.
Válaszomban próbáltam meggyőzni, hogy azok a nyugati sajtóorgánumok, amelyekből rendszeresen tájékozódott, nem objektíven tudósítanak Magyarországról, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ezzel csak óvatosan érvelhetek, ha nem akarok zavaros gondolkodású összeesküvéselmélet-hívőnek tűnni a szemében. Nehéz ugyanis elhitetni, hogy az egész világ hazudik, csak a magyar konzervatívok mondanak igazat. Feltehetőleg ezt én sem hittem volna el a helyében.
Ezért feltettem neki a kérdést: elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Fidesz-kormány politikájában vannak olyan pozitív elemek is, amelyek joggal vívják ki az emberek tetszését? Beszélgetéseink 2016 tavaszán zajlottak, akkor már bevezették a csokot, így kézenfekvő példaként erre a programra hivatkoztam. Miután ismerősöm figyelmesen meghallgatta, miről is van szó, meglehetősen érdekes reakciót hallhattam tőle. Elismerőleg mondta, mennyire érdekes, pozitív és újszerű intézkedés a családi otthonteremtési kedvezmény bevezetése, majd hozzátette: elképzelhetetlennek tartja, hogy hazájában, az Egyesült Államokban bármely kormány előállhatna egy ilyen vagy ehhez hasonló konstrukcióval. Ezután némi gondolkodás után megkérdezte tőlem, vajon működik-e a csok. Akkoriban csak annyit válaszolhattam, hogy ezt még nem lehet tudni, majd meglátjuk.