A választók világszerte támogatnák a magyar családpolitikát

A családi otthonteremtési kedvezmény valóban működik, és segített hozzájárulni a magyar családok gyermekvállalásához és otthonteremtéséhez.

A szakértők szerint a statisztikai adatok azt mutatják, hogy házasságban több gyermek születik, mint élettársi kapcsolatban Fotó: Havran Zoltán

Ma már bátran felelhetném, hogy a családi otthonteremtési kedvezmény valóban működik, és segített hozzájárulni a magyar családok gyermekvállalásához és otthonteremtéséhez.

Múlt pénteken jelentették be, hogy a csokot igénylő családok száma meghaladta a százezret. Mivel elsősorban a nagycsaládokat célzó intézkedésről van szó, minimum 400 ezer, de talán közel félmillió embert segített az otthonteremtési kedvezmény. Ez a szám Magyarország tízmilliós lakosságának öt százaléka. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy társadalmunk sajnos meglehetősen elöregedett, így a csok az emberek többségét életkoruknál fogva nem érinti.

Sokan vannak továbbá, akik még nem találtak megfelelő párt a családalapításhoz, és olyanok is bizonyára szép számmal akadnak, akik egyáltalán nem is terveznek gyermeket. A valódi érintettek köréhez mérten ez a félmilliós szám tehát minden bizonnyal igen kedvező arányt jelent. Joggal állítható, hogy a csok által elért eredmények rendkívül jelentősek. Ha ehhez még hozzávesszük a családokat támogató egyéb intézkedéseket és az év elején bejelentett hétpontos családvédelmi akcióterv elemeit, be kell látnunk, a kormány valóban mindent megtesz, hogy anyagi értelemben hozzájáruljon a magyar családok gyarapodásához és létbiztonságához.

Amerikai ismerősöm meggyőzésére – az eredmények ismeretében − a csokot ma bátran sorolhatnám azok közé az intézkedések közé, amelyek joggal váltják ki a magyar emberek többségének szimpátiáját a jelenlegi kormányzat politikája iránt, és amelyek miatt támogatják a Fideszt. Az utóbbi időben fiatal nyugat-európai barátaimmal is többször volt alkalmam a magyar családtámogatásról beszélgetni, és ők szintén elismeréssel vegyes csodálkozással hallgatták a családpolitika részleteit. Többségük úgy vélekedett: ha az ő hazájukban lenne olyan erő, amely hasonló politikát folytatna, minden bizonnyal rá szavaznának.

Magyarországon az anyagi támogatások mára adottak ahhoz, hogy javuljon a demográfiai helyzet. Ezután talán már érdemes lenne inkább arról beszélni, vajon mik lehetnek az egyéb társadalmi − és nem anyagi − okai annak, hogy hazánkban sajnos még mindig kevés gyermek születik. Egy konzervatív gondolkodású politikusok vezette állam ugyanis nem szólhat bele az emberek magánéletébe, így az anyagi támogatáson és a megfelelő struktúrák, intézményi háttér kiépítésén kívül a politikának nincs és nem is lehet szerepe a gyermekvállalás ösztönzésében. A további gondolkodás tehát már a magyar emberek, különösen is az értelmiség családszerető részének a feladata.