Nem hagyhattam figyelmen kívül David Cornsteinnek, az Egyesült Államok budapesti nagykövetének A NATO védelmezi szabadságunkat című, a Magyar Nemzet 2019. április 4-i számában megjelent cikkét. A szervezet fennállásának 70. évfordulója apropóján készült anyag jól ismert üzeneteket tartalmaz, amit a Washington vezette nyugati partnereink rendszeresen megismételnek. Tekintettel azonban arra, hogy ezen tézisek egy része közvetlenül vonatkozik Oroszországra, szükségesnek tartom tételes magyarázatokat fűzni azokhoz, hiszen célirányos és alaptalan rágalmakat fogalmaznak meg országunkkal szemben.
Cornstein nagykövet ezt állítja: „Oroszország ahelyett, hogy velünk [a NATO-val] együtt dolgozna az új kihívásokra adandó válaszokon, agressziót mutat, ami ismét azzal fenyeget, hogy aláássa az elmúlt hetven évben általunk felépített jólétet, stabilitást és békét.” Valójában egyáltalán nem Oroszország a vétkes a feszültség megfigyelhető növekedéséért az európai térségben és a világ egészében. Nyilvánvaló, hogy országunk nem érdekelt a konfrontációban a történelmileg kialakult szomszédainkkal, habár azok nagyon gyakran nem saját érdekeikért szállnak síkra, hanem annak a tengerentúli szövetségesnek az utasításait követik, amely a NATO-ban megszabja a politika irányvonalát. Elég volna emlékeztetnem arra, hogy éppen az Egyesült Államok vezette észak-atlanti tömörülés „jegyzi” a szuverén Jugoszlávia elleni fegyveres agressziót 1999-ben, amelynek során támogatást nyújtott a terrorista Koszovói Felszabadítási Hadseregnek, etnikumok közötti konfliktust lobbantva ezzel lángra a régióban, amely tömörülés ezért közvetlen felelősséggel tartozik az áldozatok hatalmas számáért a békés lakosság körében, illetve számos polgári létesítmény elpusztításáért, tiltott lőszerek alkalmazásával végzett barbár légicsapásai során.
Ami pedig azt illeti, hogy Oroszország ássa alá „az elmúlt hetven évben általunk felépített jólétet, stabilitást és békét”, arra szeretnék emlékeztetni, hogy csak az elmúlt két évtizedben a NATO-tagországok instabilitást, pusztulást és szenvedést vittek Afganisztánba, Irakba, Líbiába és Szíriába. Éppen Amerika és szövetségeseinek tevékenysége vezetett Irak és Líbia teljes pusztulásához, és sok százezer ember halálához. Szíria „demokratizálásának” kísérlete pedig sokéves vérfürdőbe torkollott. Hol van hát az a jólét, stabilitás és béke, amelyről Cornstein nagykövet beszél? Vagy a harmadik világ országaira az ilyen törekvések nem terjednek ki?