Történelmünk legsötétebb napja

Kilenc éve annak, hogy úgy döntöttünk, nemzeti történelmünk legsötétebb napja ne csak lesújtson, hanem erőt is adjon, egymáshoz is emeljen minket – mondta Orbán Viktor a nemzeti összetartozás napján.

Sátoraljaújhely, 2019. június 4. Orbán Viktor miniszterelnök (k) és Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke (b) a nemzeti összetartozás napján tartott ünnepségen Sátoraljaújhelyen, Rákóczi Tábor és Rendezvényközpontban 2019. június 4-én. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Tisztelettel köszöntöm a Rákóczi Szövetség vezetőit, külön is Halzl Jóska bátyámat, és szeretettel köszöntöm a magyar fiatalokat szerte a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról.

Kedves fiatalok!

Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy eljöttetek ebbe a táborba. Sokan vannak itt közöttetek, akik a 99 éve elszakított országrészekből érkeztek ide, és vannak, akik a világ egészen távoli részeiről, egy másik hazából, ahová annak idején nagyszüleitek vagy dédszüleitek vándoroltak ki. Ezért az első és a legfontosabb, amit tudnotok kell, hogy bárhonnan is érkeztetek, Magyarországon itthon vagytok, Magyarország a ti otthonotok is. Sokféle úton érkeztetek ide, Sátoraljaújhelyre, de úgy gondolom, hogy mégis van egy közös dolog, ami erre a helyre vezetett benneteket. Megértettetek a világból valamit, ami döntő fontosságú egy fiatal ember életében. Megértettétek, hogy a kötelékek, amelyek mindannyiunk nagy családjához, a magyar nemzethez fűznek minket, sokkal többé, izgalmasabbá és teljesebbé teszik egy fiatal életét. Bennünket, akik itt vagyunk, összekapcsol, hogy közös örökösei vagyunk a magyarok világraszóló teljesítményének, mindannak, amit őseink itt, a Kárpát-medencében építettek, s világszerte a kultúra, a tudomány, a gazdaság és a sport területén letettek az asztalra. És ez az örökség mindannyiunké, minden magyaré, bárhol is éljen a világon. Legyetek büszkék rá, őrizzétek meg, tegyétek hozzá a magatok részét, és adjátok tovább majd a gyermekeiteknek is.

Kilenc éve annak, hogy úgy döntöttünk, nemzeti történelmünk legsötétebb napja ne csak lesújtson, hanem erőt is adjon, egymáshoz is emeljen minket. 2010 óta Trianon évfordulója a magyarság részekre szakításának gyásznapjából nemzeti összetartozásunk emléknapjává emelkedett. Kilencvenkilenc éve a harangokat félreverték. Értünk szóltak, a mi megmaradásunkért. Azt üzenték, hogy a brutális békediktátum ellenére élni akarunk, hogy magyarként akarunk élni, és dolgozni fogunk, hogy megteremtsük nemzeti összetartozásunk jogi, kulturális és gazdasági feltételeit. Ami igaz­ságtalan volt valaha, az is marad az idők ­végezetéig. Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem.

Az eltelt idő semmit nem változtatott azon a tényen, hogy ami 99 éve történt, nem tárgyalás volt, hanem diktátum, büntetés, amit a háború elvesztéséért mértek ki ránk. A döntés mögött a győzteseknek semmiféle erkölcsi fölénye nem volt, csak erőfölénye. Olyan emberek millióit büntették meg, akik mentek, mert a hazájuk szólította őket. Nem tehettek róla, hogy egy olyan háborúban kellett harcolniuk, amelynek nem volt jó és nem volt igazságos oldala. Ami 99 éve történt, arról már ítéletet mondott a történelem. A győztesek felsőbbrendű, egész nemzeteket büntető döntései nem a szabadság, nem a béke, hanem újabb ellenségeskedések, diktatúrák és a későbbi háborúk magvait vetették el Európában.

Egymás után értek minket a nemzeti szocia­lizmus, majd a kommunizmus ökölcsapásai, amelyeket a békediktátumok készítettek elő. A II. világháború után pedig egész Közép-Európát, annak minden népét odadobták a Szovjetunió­nak és a kommunista világrendnek. Akik győzelmeket arattak felettünk, azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül. Kilencvenkilenc évvel Trianon után mi, magyarok bátran kihúzhatjuk magunkat. Megmaradtunk. Azt tettük, amit Széchenyi tanácsolt: a ránk dobált kövekből lépcsőt építettünk. Itt vagyunk Európa közepén – a szétszakítottság, a háborúk és a diktatúrák ellenére is. És nemcsak túléltük ezt az időszakot, de ma mi vagyunk a Kárpát-medence legnépesebb nemzete.

Gazdasági, kulturális és katonai erőnk napról napra látványosan gyarapodik. Ideje, hogy használjuk. A kérdés csak az, hogy mire használjuk? Az én válaszom, a kormány és a kormány mögött álló milliók válasza az, hogy erőnket a közép-európai népek összefogása érdekében kell felhasználnunk. Együtt akarunk működni a szomszédainkkal, és aki velünk együttműködik, az jól is jár. A száz év magyar magány véget ért. Megtaláltuk az utakat, és megragadtuk az esélyeket, amelyek egymáshoz vezettek minket. Nehéz út volt ez, tele buktatókkal és gyanakvással, de ma már mérföldekre vagyunk attól, ahonnan a szovjet világból kiszabadulva harminc éve elindultunk.

Nektek talán már nehéz elképzelni, de amikor én annyi idős voltam, mint most ti, szóba se jöhettek ilyen táborok. Akkoriban az iskolában mélyen hallgattak arról, hogyha bármely irányban átmegy az ember a magyar határon, akkor ott szintén magyarokkal fog találkozni. Ma pedig ott tartunk, hogy újra természetes, hogy felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, magyarországi és diaszpórából érkezett magyar fiatalok együtt gondolkozzanak a közös jövőjükről. Ez korábban csak a bátor hazafiak merész álma volt. Harminc éve ezek a bátor hazafiak megalapították a Rákóczi Szövetséget, és ezzel egy teljesen új időszámítás kezdődött a magyar politikában. Az alapítók azt akarták, hogy a szétszakítás és a szétszóratás után a nemzetegyesítés és a nemzetépítés korszaka induljon el a magyarság életében.

Ez a föld, amelyen most vagyunk, II. Rákóczi Ferenc birtoka volt. Az egyik legnagyobb magyaré, aki az idegen hatalmasokkal szemben a magyarok, a saját hazájukban hátraszorított magyarok oldalára állt. Mindent e cél alá rendelt: teljes vagyonát, összes birtokát, rangját, becsületét és még tulajdon életét is. S ezt a célt ráhímeztette zászlóira is. Cum Deo pro Patria et Libertate! Istennel a hazáért és a szabadságért! Családi örökségének összefoglalása volt ez. Küldetés és szolgálat. Az erdélyi fejedelmek és a Dráva vidékének végvárait őrző várkapitányok hagyatéka. Isten segedelmében bízva harcolni és dolgozni egy szabad és magyar hazáért. Olyan parancsolat ez, amely máig kötelez. Ez a munka vár rátok is. Járjátok be a világot, szerezzetek sok-sok tapasztalatot, és ne feledjétek soha, hogy a szülőföldetek visszavár benneteket, számít rátok. Járuljatok hozzá tehetségetekkel és munkátokkal a magyarok nagy közös teljesítményéhez. Ne legyen bennetek szemernyi kétség sem: együtt újra nagyok, erősek, sikeresek és győztesek leszünk.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!