Alföldi Cuencában amatőr operaénekesekkel állította színpadra a Don Giovannit. Állítása szerint tomboló sikert aratott, amit mi sem jellemez jobban, mint hogy elmondása szerint csak akkor tapsoltak a nézők a tapsrendnél, ha volt valaki a színpadon. Amikor bejött a szólista, nagyon tapsoltak, de amikor kiment, abbahagyták. Amikor bejött a következő, akkor megint nagyon tapsoltak. Alföldi szerint arrafelé ez a szokás. Így jelzi a publikum, ha nagyon tetszett neki az előadás. Ezek szerint a Magyar Nemzeti Balett 2001-ben Mexikó Cityben hatalmasat bukott Seregi László Spartacusával, mert a helyi közönség emlékeim szerint végig tapsolt, fel is állt és bravózott a tapsrend alatt. Valószínűleg így fejezték ki mérhetetlen elégedetlenségüket és csalódottságukat.
Alföldi beszél még Ecuador nyitottságáról, sokszínűségéről és arról, hogy szerinte a helyiek annyival előrébb járnak a magyar embereknél, hogy sosem csesztetik egymást. Ecuador a földi paradicsom, ahol békében él egymással minden etnikum. Az igazság persze pont nem ez, például a lakosság 35,1 százaléka a nyomorszint alatt él, jövedelme nem éri el a napi egy amerikai dollárt.
A hivatalos konzuli tájékoztatás szerint ilyen gondtalan békességben élnek a nálunk fényévekkel előrébb járó ecuadoriak: Ecuador területén mind az erőszakos, mind az erőszak nélküli bűnözés igen gyakran előfordul. A turisták által látogatott nagyvárosok közül elsősorban Quitóban és Guayaquilben kell különösen óvatosnak lenni, gyakori a külföldiek kábítószerrel elbódítása és kirablása. A Külgazdasági és Külügyminisztérium Ecuador Sucumbios tartományát, illetve az ország Kolumbiával határos vidékét fokozott biztonsági kockázatot jelentő célországok és térségek kategóriába sorolta.
Mit is lehetne még hozzátenni? Robi, köszönjük a bölcs iránymutatást!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!