Az akut munkaerőhiány stratégiai kihívás

Nincs fordulat a hazai munkaerőpiacon, a KSH legutóbbi adatai azt mutatják, hogy a versenyszférában (különösen a feldolgozóiparban) immár jó ideje csökken a munkaerő­hiány.

Az automatizáció folyamatos, a kölcsönzött munkaerőt főleg emiatt küldik el Fotó: Kurucz Árpád

Az ipar júliusban két számjegyű növekedést produkált, ami egyértelműen bizonyítja, hogy nincs nagy baj. Ám nem árt a negatív hírekre, a kedvezőtlen tendenciákra is figyelni. Előre kell menekülni, ami ebben az esetben a gépberuházások, az automatizálások és digitális technológiák kiterjedtebb és hatékonyabb használatát jelenti. Ehhez azonban képzettebb, felkészültebb munkaerő szükséges. S persze intenzívebben kell támogatni a hazai vállalkozásokat (kkv-kat) azért is, mert a magyar gazdaság új korszakába lépett. Integrálódtunk a világpiacba, elértünk egy bizonyos fejlettséget, ám a továbblépéshez két szegmensben is komoly fejlődést kell produkálnunk.

Az egyik ilyen terület a hazai kkv-k versenyképessé tétele, a másik pedig a magyar multik kialakulásának, megerősítésének elérése. Kisvállalkozásaink jelentős része nem fejlődőképes, nem törekszik exportra. Ez különösen bizonyos ágazatokban gond, s a verseny erősödésével, a globalizáció fokozottabb megjelenésével a kkv-szektornak is sebességet kell váltani.

Ebben a kormány úgy tud segíteni, ha célzott uniós pályázatokat ír ki, ha monetáris politikája segítségével hozzáférhető hiteleket lehetővé téve ösztönzi a beruházásokat, de a kamara is sokat segíthetne az információáramlásban képzések, tanácsadások formájában, hiszen van erre infrastruktúrája. A kkv-ink fejlődése, megerősödése fokozza a versenyt, javítja a magyarok vállalkozókészségét, illetve bizonyos esetekben az importot is kiválthatja.

Ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy a fejlett országokban nemcsak a kkv-k prosperálnak, hanem hazai piac­ról kinőtt multikat is találunk. S ez még akár olyan országokban – például Ausztria – is igaz, melyek nem nagyobbak nálunk. Akkor lesz egészséges vállalati szerkezet Magyarországon, ha a középvállalkozásaink izmosabbak és számosabbak lesznek, illetve lesz legalább öt-tíz olyan nagyvállalatunk (jelenleg a Mol, a Richter és az OTP ilyen), amelyek nemzetközileg abszolút versenyképesek, s ezért nagyobb tőkeerejükkel előbb a visegrádiak körében, majd az unióban, s utána pedig a világban is képesek megjelenni.

Ez persze nagyon ágazatfüggő, hiszen például a Molnak és az OTP-nek olyan tőkeerős ágazatokban kell helytállnia, ahol már az uniós fokozottabb jelenlét is szinte bravúrnak mondható. Ezekben az esetekben viszonylag rövid idő alatt olyan versenyképességre van szükség ezen cégek részéről, amivel már meg tudnak állni a lábukon, illetve az kell, hogy tőkevonzók legyenek. (Ez utóbbi a terjeszkedéshez nagyon szükséges.)

A mai kormány politikájában látom azokat a jeleket, felismeréseket, amelyek mind a kkv-k, mind a magyar multik fontosságára vallanak. Ez stratégiai gondolkodásra vall. Mert a napi gondok kezelése és a válságállóság erősítése mellett szükség van hosszú távú építkezésre is. A munkaerőhiányra röviden visszatérve: ez a mai viszonyok közepette olyan, mint a testben vándorló fájdalom.

A versenyszférából most egyre inkább a közszférába tevődik át, vagyis az egészségügyben, az oktatásban, a tömegközlekedésben és a postai szolgáltatásoknál üti fel a fejét. Szép kihívás ennek a kezelése! De hát a gazdaságpolitika már csak ilyen. Folyamatosan munkát ad, s állandó megújulást igényel. Ezért szép.

A szerző közgazdász, főiskolai tanár