Váratlanul érte az ország közvéleményét a jászberényi Electrolux gyár bezárása, különösen az ezzel járó mintegy nyolcszáz fő elbocsátásának bejelentése. Vajon ez trendfordulót jelent a versenyszféra ma már akuttá váló munkaerőhiányos helyzetében? Ennek az izgalmas fejleménynek járok most utána, s azt boncolgatom, hogy milyen folyamatok zajlanak a felzárkózó magyar gazdaságban, annak munkaerőpiacán.
A konkrét helyzet megfelelő kezelése kapcsán nincs miért aggódni, egyrészt mert a környéken van annyi foglalkoztatási lehetőség, amely kezeli a problémát, másrészt azért, mert a kormány részéről a Pénzügyminisztérium deklarálta, hogy figyelemmel követi az eseményeket.
Nincs fordulat a hazai munkaerőpiacon, a KSH legutóbbi adatai azt mutatják, hogy a versenyszférában (különösen a feldolgozóiparban) immár jó ideje csökken a munkaerőhiány. Annál inkább nem kell aggódnunk, mert szinte hetente kapunk hírt olyan multiberuházásokról, amelyek újonnan kialakított gyárkapacitásokat hoznak létre vagy meglévőket bővítenek úgy, hogy ezzel egyben munkahelyeket is teremtenek.
Ám a feldolgozóipar munkaerő-keresletének visszaesése mögött több dolog is meghúzódik. Egyrészt nyilvánvalóan hat a magyar iparra a külső kereslet (leginkább a német piac) csökkenése. Másrészt látni kell azt is, hogy a svéd cég is folyamatosan, nagy ütemben automatizál, melynek révén sokkal tőkeintenzívebb s kevesebb foglalkoztatással járó munkaszervezésre, illetve működésre áll át.
Az sem elhanyagolandó tényező, hogy az Electrolux az egyik első fecske volt a külföldi nagyberuházások köréből, s ez azt is jelenti, hogy az akkori gépek és munkakörülmények ma már nem versenyképesek, s ilyenkor egy multi az egész gyárat könnyen összecsomagolja, azaz megszünteti. Ezek könnyűszerkezetes építmények, s ha az állóeszközök már amortizálódtak, akkor nem nagy értékről kell lemondania.
Így e mögött a bezárási döntés mögött az első generációs beruházások veszélyezettsége húzódik. Ne felejtsük el azonban, hogy Magyarország újraiparosítása az elmúlt hat-nyolc évben kapott nagyobb lendületet, ezért a hazánkban lévő gyáregységek többnyire a legújabb, legmodernebb technológiát jelentik. Ezért a bezárások nálunk nem jellemzők, hanem inkább a cégek a fejlett országokban lévő régi kapacitásaik esetében – ezekről sokat olvashatunk, ha figyelemmel követjük az unióban zajló történéseket.