Zöldblabla

Néhány nappal ezelőtt Perger András ismételten arról tett tanúbizonyságot, hogy energetikai ügyekben alapvető dolgokkal nincs tisztában.

A jogi konstrukció biztosítja, hogy az új blokkok százszázalékos állami tulajdonban maradjanak Fotó: Paks II Zrt.

Néhány nappal ezelőtt Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány- felelőse, aki szintén az atomerőművek ellen kampányol, ismételten arról tett tanúbizonyságot, hogy energetikai ügyekben alapvető dolgokkal nincs tisztában. Az egyik minapi interjújában ezt mondta: „Ha valóban megvalósulna a 7000 megawattos naperőmű-kapacitás (2030-ig), kikapcsolhatnánk Paks I-et és elfeledhetnénk Paks II-t is. Ugyanis nincs szüksége ekkora kapacitásra Magyarországnak. A jelenlegi rekord csúcsidei rendszerterhelés (2019. január 8.) 6884 megawatt.”

Nos, Perger úr hadilábon áll nemcsak a mértékegységekkel, hanem a számokkal is. Az időjárásfüggő megújulókra, különösen a nap- és szélerőművekre, nem lehet egy ország biztonságos ellátását alapozni, hiszen csak akkor működnek, ha süt a nap vagy fúj a szél.

Arról nem is beszélve, hogy már egy elsőéves egyetemista, de talán egy középiskolás is tudja, hogy az időjárásfüggő megújulók esetében nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem az, hogy mennyi villamos energiát termelnek valójában. A naperőművek teljesítményét nem lehet összehasonlítani egy atomerőmű teljesítményével, azaz egy megawatt naperőművi kapacitás nem egyenlő egy megawatt atomerőművi kapacitással.

Pél­dául a két új paksi blokk a 2400 megawatt kapacitása révén éves szinten mintegy tizenkilenc terrawattóra villamos ener­giát termel majd. Ezzel szemben az összességében 2400 megawattnyi naperőmű a hazai adottságokat figyelembe véve átlagosan csak 2,5 terrawattóra villamos energiát tud előállítani. Hétezer megawattal számolva 7,4 terrawattórát, miközben Perger úr a Paksi Atomerőmű és a Paks II atomerőmű 4400 megawattnyi kapacitása révén mintegy 35 terrawattóra klímabarát, a hazai ellátásbiztonságot és az olcsó áramárat garantáló villamosenergia-termelést száműzne. Ez szakmai nonszensz, mint ahogy az az állítása is, hogy az épületszigetelés alternatívája a Paks II projektnek. Szánalmas és szégyenletes, hogy egy magát szakértőnek nevező ember az alapfogalmakkal sincs tisztában.

Perger Andrásnak a rekord rendszer- terhelési csúcsot sem sikerült eltalálnia, ugyanis az nem január 8-án volt, hanem 23-án, és nem 6884, hanem 6926 megawatt volt. Az pedig hab a tortán, amikor azt mondja, hogy Paks II majd „80 euróért termel 1 kilowattórát”. Az igazság az, hogy Paks II egységköltsége hatvan évre számolva 50-55 euró/megawattóra lesz. Szóval az euróösszeg nagyságát sem találta el, a mértékegységet pedig főleg nem. Ugyanis a kilowattóra és a megawattóra között ezerszeres a különbség.

Szerencsére a választópolgárok nem vevők a megújulók kizárólagosságát hirdető szakmaiatlan zöldblablára.

A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök