Orbánfóbia, a megunt pesti divat

A közösségi oldalak használói nap mint nap találkoznak úgynevezett mémekkel, vagyis olyan digitális képekkel, amelyek az eredeti fotót manipulálják. Hadházy Ákos esetében is megszületett az átalakított kép.

Silhouettes of mobile users are seen next to a screen projection of Facebook logo in this picture illustration taken March 28, 2018. REUTERS/Dado Ruvic/Illustration - RC120CEA3D60 Fotó: Dado Ruvic

Válaszul az illető blokkolt a Facebookról. Annyit még odaírt, hogy a „Fidesz horda hozadékaként, akár még szórakoztatónak is tarthatna”. Ennyit a liberális gondolkodásról – jegyeztem meg erre én, de teljesen mindegy, hiszen ezek szerint ő vállaltan annak a fajta, úgymond liberális pesti értelmiségnek lehet a része, amely nyíltan kirekesztő, ha nem építed az Orbán-diktátor képét, amit potom húsz éve, a miniszterelnök nulladik lépése óta fejlesztgetnek. Nem szeretem használni a liberálfasizmus szót, de ilyenkor eszembe jut, hogy az lehet az efféle attitűd pontos megjelölése.

Már csak mellékszál privát élményemhez, hogy éppen ennek az említett blokkoló embernek a filmjeiről többször írtam méltató cikket a lapunkba. De hagyjuk is őt, hiszen egyszerűen reprezentálja a jelenséget az Orbánfóbiából pesti divatot gyártó, és ezt a rég megunt trendet újra és újra felelevenítő véleményterroristákról.

A közösségi oldalak használói nap mint nap találkoznak úgynevezett mémekkel, vagyis olyan digitális képekkel, amelyek az eredeti fotót manipulálják. Hadházy Ákos esetében is megszületett az átalakított kép, amin nevezetesen a miniszterelnök lenyúl a tábla után, mely manipulálva már egy húszezres. Pedig Hadházy akciója önmagában is mém lehetne, nincs mit rajta továbbkölteni. De a nyilvánvalóan visszatetsző, bunkó attitűdöt el kellett takarni, és a fejekben gyorsan ráerősíteni a rablókormány vízióra. Ez a kicsavart, fals lejárató akció is igazolja, hogy a rossz színben feltüntetés bajnokai még mindig a baloldalon vannak. Tényleg kommunista örökség lehet az ilyen, és a világhálót kezdetektől kiválóan használják arra, hogy kollektíven terjesszék a túlzó vagy hamis állításaikat.

És ha egy ilyen alá odaírod, hogy nem vicces: törölhetnek. Most, 2019-ben a demokrácia megmutatkozásának pillanataiban!

Biztos újra kellene definiálni fogalmakat, például, hogy mit is jelent liberálisnak lenni, azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a véleménydiktatúra valahogy nagyon ellentmondani látszik a szabadgondolkodású ideának. A budapesti értelmiség már jó régen felépítette a gonosz diktátor képét, trendet gyártott belőle, egyesek meg igazodásból úgy öltik magukra, mint bármelyik béna divatos cuccot.

A baloldal ezekben a napokban ünnepli, hogy több szín került a politikába, helyzetükben logikus gesztus lenne végre elfogadni, hogy sokfélék vagyunk itt Budapesten: nemzeti érzelműek, konzervatívok, nemzeti liberálisok, liberálisok, népnemzetiek, ilyenek-olyanok.

Bár tegnap egy percre beugrott a 2006-os közhangulat, amikor egy ismert művész – akiről azt gondolom a politikai oldalak felett áll – visszavette a kész interjút, amelyben kifejti véleményét a Kádár mellől kinőtt álliberális értelmiségről, de mégis legyünk bizakodóak és ne igazolódjon be a vízió, amiről a nekem küldött levél második része szól.

„ …A finomkodás és jótékonyság nevében a morális zaklatás, bullying bevált módszereivel élnek. Maguk mellé állítják a magát értelmiséginek képzelő polkorrekt pozícióért küzdő színtelen szagtalan, lagymatag, de okoskodó karrieristákat. Közben a legbrutálisabb fegyvereket vetik be a legalattomosabb módon. Ha ellenállsz, akkor viszont vámpírfogaikkal a lelked is kiharapjak meghallgatás helyett. Mielőtt kinyitnád a szád, szádba adják a szavakat, amiket ellened fordítanak, maguk alá gyűrnek, mint a dömper. Ezek a jó, és kifinomult emberek. A világ hamarosan meglátja őket valódi színeikben és gúnyt űz belőlük. A hazugságra előbb vagy utóbb fény derül. De mi fogjuk meginni a levét. Hogy lehetne ezt elkerülni?”