idezojelek

A haza csillagos-sávos fénytörésben

LANGY ESŐK JÖNNEK – Robin Wrighton erőt vett a Trump-fóbia, és Angliába emigrált.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
Fotó: Europress/AFP/Valery Hache

Amerika egy szar ország – jelentette ki Robin Wright színésznő, aki immáron Angliában él és lelkesen ecseteli új életének gyönyörűségét a sajtónak. Persze ő valójában ízig-vérig amerikai, épp onnan lehet tudni, hogy mennyire könnyedén libben át a nagy vízen és telepszik le a ködös, de azért ismerős szigeten. Wright egyébként a Forrest Gumpban játszotta Jennyt, később sorozatszínészként is sikeres volt, a Kártyavár című Netflix-szériáért díjat is nyert, vagyis valóban megteheti, hogy a zöldellő dombokon sétálgasson és faleveleket gyűjtsön, gondolkodva a világ ügyein-gondjain, s megkeresse önmagát. Anyagilag nem szorul rá, hogy dolgozzon, hiszen Hollywood jól kifizette. 

A dallasi születésű színésznő mégis szarnak nevezi azt az országot, ahol az elmúlt 59 évét töltötte. Mert szerinte mindenki rohan a pénz után, hajszoltak a mindennapok, míg Angliában mindenki kedves és nem az autóban ülnek a dugóban, hanem békésen, egymást segítve élik az életüket. Természetesen egyik se igaz. London dugói legendásak, az egymás közötti udvariasság is megkérdőjelezhető, s az se biztos, hogy Amerika egyetlen hatalmas kocsisor üvöltöző sofőrökkel. 

A kérdés mindig az, hogy az ember maga mit vesz észre az őt körülvevő világból.

Wright mindenesetre roppant boldog választott hazájában, ugyanakkor rácsodálkozik az ottani életformára, például érthetetlennek tartja, miért olyan nagy dolog, ha valaki elit egyetemre járt, ezzel miért foglalkozik bárki is. Arról viszont se ő, se más „menekült” nem beszél, hogy miként teheti meg valaki egyetlen dobbantással az országváltást. Robin Wright egyike azon hírességeknek, akik nem kis mértékben politikai okokból döntöttek a távozás mellett, s láthatóan tökéletesen elégedettek a váltással azért, mert ezzel is odaüthetnek egyet Donald Trump amerikai elnöknek. Az amerikai hazafiság láthatóan semmit se jelent nekik, se Texas, se Kalifornia nem vonzza őket annyira, hogy maradnának. Anglia közel-külföld számukra, nyelvet nem kell tanulniuk, s ha szükséges, azonnal felülnek az első repülőre és utaznak vissza New Yorkba. Anglia nekik automatikus menekülőút. 

De vajon mi jogosítja fel őket arra, hogy a világot saját virágoskertjüknek tekintsék és oda költözzenek, ahová a kedvük tartja? 

Anglia valóban nyitott, ahová bárki letelepedhet, akinek éppenséggel nem tetszik a saját politikai vezetése Amerikában? A tapasztalat ugyanis azt mutatja, a békés lankákon sétálgatás és a kandalló melletti borozgatások nem elégítik ki ezeket az elit migránsokat, hiszen így kikerülnek a nagy vetésforgóból, nem jönnek a megkeresések, Hollywood nem fog rájuk várni. Vagyis lehet ugyan Angliában élni Los Angeles helyett, de aki nem Leonardo DiCaprio, annak kockázatos döntés karrierszempontból.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Viszont ez Amerika, angolszász gondolkodás, ahol teljesen más a kapcsolat a hazával. A haza maga inkább egy lehetőséget rejtő földdarab, amelyért nem meghalni kell, hanem kihasználni az általa adott előnyöket. Tina Turner kétségkívül amerikai énekesnő, utolsó éveiben azonban svájci állampolgárságot vett fel, így a Wikipédián is az áll, hogy ő svájci volt. Tina Turner állócsillag volt, akinek már egy idő után nem kellett megküzdenie a sikerért, így kicsit visszavett a tempóból. Vagyis elköltözött Angliába néhány évre. Ott találkozott egy férfival, aki eredetileg német volt, a találkozásból szerelem szövődött, így három évig Németország lett Turner otthona. Vett egy házat Franciaországban, sok időt töltött ott, de az otthona saját bevallása szerint Zürich. Nem valószínű, hogy bárkit bánt, ha Tina Turner a szomszédja, az se kizárt, hogy a legendás énekesnő valóban tisztelte a befogadó országokat és a társadalmat. 

De Európa mégsem ilyen egyszerű hely. Dél-Franciaország valóban elragadó, ha Provence tájait nézzük, főként ha egy szirupos filmben, de azért ott is emberek élnek, nem rajzfilmfigurák, nem lehet leélni az életet úgy, hogy biciklizünk macskaköves utcákon pasztellszínű ruhákban, bagettel a kosárban, és a szerelemre gondolunk. Toscana ugyanez, Írország, Anglia, Spanyolország, Portugália, a sor hosszasan sorolható. Az amerikai fejekben sztereotípiák élnek ezekről a helyekről, lényegében nyíltan lenézve az ott élő embereket. Mint ahogy a Pendragon-legendában olvashatjuk:

„– Maga is volt talán Indiában?

– Hogyne. Ott nőttem fel. Ott is nőttem. Meg Burmában. Aztán Dél-Afrikában, Rhodesiában. Nem rossz hely.

Elfogott megint az a mély tisztelet, amit érezni szoktam, amikor átélem, hogy milyen a Brit Birodalom. Ezek az emberek úgy mennek Burmába, mint mi Egerbe. Csak kevesebb kíváncsisággal. Tudják, hogy a világon mindenütt egyforma angolok között lesznek.”

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.