Viszont ez Amerika, angolszász gondolkodás, ahol teljesen más a kapcsolat a hazával. A haza maga inkább egy lehetőséget rejtő földdarab, amelyért nem meghalni kell, hanem kihasználni az általa adott előnyöket. Tina Turner kétségkívül amerikai énekesnő, utolsó éveiben azonban svájci állampolgárságot vett fel, így a Wikipédián is az áll, hogy ő svájci volt. Tina Turner állócsillag volt, akinek már egy idő után nem kellett megküzdenie a sikerért, így kicsit visszavett a tempóból. Vagyis elköltözött Angliába néhány évre. Ott találkozott egy férfival, aki eredetileg német volt, a találkozásból szerelem szövődött, így három évig Németország lett Turner otthona. Vett egy házat Franciaországban, sok időt töltött ott, de az otthona saját bevallása szerint Zürich. Nem valószínű, hogy bárkit bánt, ha Tina Turner a szomszédja, az se kizárt, hogy a legendás énekesnő valóban tisztelte a befogadó országokat és a társadalmat. 

De Európa mégsem ilyen egyszerű hely. Dél-Franciaország valóban elragadó, ha Provence tájait nézzük, főként ha egy szirupos filmben, de azért ott is emberek élnek, nem rajzfilmfigurák, nem lehet leélni az életet úgy, hogy biciklizünk macskaköves utcákon pasztellszínű ruhákban, bagettel a kosárban, és a szerelemre gondolunk. Toscana ugyanez, Írország, Anglia, Spanyolország, Portugália, a sor hosszasan sorolható. Az amerikai fejekben sztereotípiák élnek ezekről a helyekről, lényegében nyíltan lenézve az ott élő embereket. Mint ahogy a Pendragon-legendában olvashatjuk:

„– Maga is volt talán Indiában?

– Hogyne. Ott nőttem fel. Ott is nőttem. Meg Burmában. Aztán Dél-Afrikában, Rhodesiában. Nem rossz hely.

Elfogott megint az a mély tisztelet, amit érezni szoktam, amikor átélem, hogy milyen a Brit Birodalom. Ezek az emberek úgy mennek Burmába, mint mi Egerbe. Csak kevesebb kíváncsisággal. Tudják, hogy a világon mindenütt egyforma angolok között lesznek.”