A világtörténelem nagy bunkósbotja

LANGY ESŐK JÖNNEK – Minden ország attól tart, hogy gyengének látják kívülről, ami roppant veszélyes. A gyengét ugyanis eltiporják.

Sitkei Levente

amerika erős donald trump ensz ország gyenge történelem 2026. 01. 11. 5:40

Még a régi világban, amikor még nem repkedtek pilóta nélküli halálosztó robotok a levegőben és lényegében mindenki azt gondolta, hogy Amerika legyőzhetetlen, volt egy nem hivatalos doktrína, miszerint ha Tajvant valaki megtámadja, Washington egy héten belül válaszol. Nyilván katonailag. Rossz nyelvek szerint azonban ez az egy hét volt szükséges arra, hogy a jogászok kidolgozzák, miért nem csap vissza Amerika az agressziót tapasztalva, ha túl forrónak ítéli meg a helyzetet. A nemzetközi viszonyok mostanra módosultak, s bár elvben Tajvan ma is olyan pozícióban van, hogy bármikor lecsaphat rá óriási szomszédja és testvére, gyakorlatilag bárki ugyanígy járhat. Mert hiába találtunk fel mindenféle vívmányokat: emberi jogok nyilatkozata meg ENSZ, ma is az diktál, akinek legnagyobb a bunkósbotja.

Aki képes nagyot és pusztítót csapni a bottal, az olyan embereket is alkalmaz, akik képesek elmagyarázni a világnak, miért volt szükséges a suhintás. Jogi nyelven elmagyarázzák a saját álláspontjukat, forgatva közben a bunkót, így együtt pedig hihetőnek és elfogadhatónak tűnik a magyarázat.

Donald Trump amerikai elnök ennek a mestere. Grönlandot, Panamát és Kanadát már a megválasztása utáni napokban megemlítette mint lehetséges célpontokat. Nem történt semmi. Aztán hirtelen lecsapott Venezuelában és elfogta az elnököt, bíróság elé állította New Yorkban.

Erre pedig a világon senki se tudott megfelelően reagálni. Ugyanis Trump jogászai ügyesek, jó alaposan felkészültek a beavatkozásra, és elmagyarázták, miért volt teljesen helyes és jogszerű a lépés. Ha Kolumbia ütött volna oda szomszédjának, feltehetően óriási nemzetközi felháborodás kezdődött volna, egyszerűen azért, mert Kolumbia egyáltalán nem olyan erős, mint az Egyesült Államok.

A venezuelai beavatkozással Trump jelezte, igenis hajlandó és képes erővel is politizálni, ha szükségét érzi, és ez ellen senki se tehet semmit.

Vagyis lehet próbálkozni, de Venezueláért, a rovott múltú és jelenű Nicolás Maduróért és az elméleti jogi maszlagért senki se fogja vásárra vinni a bőrét.

Az országok nagyjából az első világháború befejezésekor megállapodtak abban, hogy jó, most újrahúztuk a határokat, a régi európai térképeket ki lehet dobni, új országok születtek, de ezután ilyet nem csinálunk, ezek a határok már szentek és sérthetetlenek. A régiek nem voltak azok, ezt mi, magyarok tudhatjuk a leginkább. Aztán a második világháborúban még kozmetikáztak az új és szent határokon, de nagyjából maradt minden a régiben.

Ezt a közmegegyezést nagyjából Koszovóval rúgták fel az érintettek, amely ország lett úgy, hogy kikanyarították hatalmi önkénnyel Szerbiából, a szerbek tiltakozását pedig bombázással nyomták el az amerikaiak és szövetségeseik. A világ nagyjából fele ismeri el Koszovót, amely ország lett, függetlenül attól, ki mit gondol.

Mert vannak olyan országok, amelyeket a nagyvilág jogilag elfogad, mégsem léteznek.

Ennek tipikus példája Palesztina, amely diplomáciai tevékenységet folytat, ott van a nemzetközi szervezetekben, van futballválogatottja, saját sörmárkája, a zászlaja mindenhol lobog, de a valóságban, a fizikai világban nem létezik. A palesztin utcákon izraeli katonák posztolnak, az utakat ők ellenőrzik. Az adókat nem tudják beszedni a palesztinok, a választásokat csak akkor tudják megtartani, ha Izrael ezt engedi.

Izraelt ma 163 ENSZ-tagállam ismeri el országként a 192-ből, ettől függetlenül ország, még ha Venezuela vagy Szaúd-Arábia szerint nem is az. Mégpedig olyan ország, amelynek rengeteg fegyvere van és hajlandó is használni azokat, ha szükségesnek ítéli meg. No és persze ott is sok a jogász, aki vagy megmagyarázza, miért kellett háborúba menni, vagy egyszerűen nem érdekli őket, ki mit mond messzi tájakon. Az is sokatmondó adat, hogy miközben 192-en tagjai az ENSZ-nek, a FIFA-nak 211 tagszövetsége van, a Nemzetközi Úszószövetségnek 210, az Atlétikai Világszövetségnek 214. Vagyis országok, amelyek esetenként függő területek, vagy történelmileg így alakult, mint Anglia vagy Skócia futballja esetében. Vagyis Wales annyira ország ugyan, hogy különböző válogatottakat kiállítson, felhúzza a zászlaját, de annyira nem, hogy elmondhassa másokról, országok-e. Egy skót játékos útlevele pontosan úgy néz ki, mint egy angolé, mégis mindenki elfogadja, hogy egyik ide, másik oda tartozik.

Az országok mindegyike attól tart, hogy gyengének látják kívülről, ami roppant veszélyes. A gyengét ugyanis eltiporják. Találnak valami ürügyet a beavatkozásra, és máris ott a baj. Az öröknek tűnő védelmi szövetségek a valóságban érdekeken alapszanak,

a NATO kizárólag úgy tud működni, ha a tagok együtt, egymást erősítve dolgoznak. Senki se fogja megvédeni Magyarországot csak azért, mert szépek a városaink, jók vagyunk a sportokban és finom a gulyáslevesünk.