Akik a honi ellenzéki sajtóval szokták indítani a napjaikat, azok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, Orbán Viktor pedig addig el sem kezdi reggelente a zokniját felhúzni, amíg nem írja alá legalább egy balliberális sajtómunkás halálos ítéletét.
Rendben, elismerem, kicsit túloztam. Ilyen szörnyűségeket csak a külföldi sajtót forgató nyugat-európai polgártársaink gondolnak a magyarországi (sajtó)viszonyokról. Mondjuk ők valóban, túlzás nélkül ilyenekben és ehhez hasonlókban hisznek. No és persze Greta Thunbergben.
A tipikus magyarországi balliberális mindössze arról szokott beszélni, hogy a Fidesz bezáratta az ellenzéki lapokat és megszüntette az ellenzéki nyilvánosságot. Hogy erről az Indexen, a HVG-ben, a 24.hu-n, a 444.hu-n, a Mérce.hu-n, az Átlátszó.hu-n, az Azonnali.hu-n, a Nyugatifény.hu-n, a Magyar Hangban, a HírHugó-n, a Hírklikken, a Zsúrpubi-n, az Alfahíren, a 168 Órában, a Magyar Narancsban vagy a Népszavában olvasott egy vagy több átfogó elemzést, esetleg az ATV-ben látta és a Klubrádióban hallotta, ahogyan az ellenzéki újságírók és politikusok ezen versenyt siránkoznak a Nap híre című műsor keretein belül, azt nem tudni, de a forrás talán nem is olyan fontos, a lényeg úgyis mindenhol ugyanaz.
Nincs ellenzéki, nincs baloldali sajtó, így az ellenzék képtelen eljuttatni, artikulálni az üzenetét a választók felé. A tipikus budapesti, belpesti ellenzéki nem hagyja magát összezavarni olyan ellentmondásokkal sem, hogy mégis milyen az az ellenzéki sajtó nélküli diktatúra, ahol ellenzéki sajtó nélküli diktatúráról szóló posztokat oszthat meg ellenzékiként az ellenzéki sajtóhoz tartozó hírportálok valamelyikéről. Ahogyan az sem szokta frusztrálni az összellenzékkel szimpatizáló, diktatúrát kiáltó polgártársainkat, hogy egy olyan botcsinálta diktatúrában kénytelenek lázadni a rezsim ellen, ahol mindenki szabadlábon lehet és gondtalanul élhet, aki Orbán Viktor haláláról vagy meggyilkolásáról sző terveket, és fegyveres forradalomról álmodozik a Facebookon.