Talán még sokan emlékeznek arra, amikor a 2010-es évek elején az Európai Parlament havonta tárgyalta a magyar jogállamiságot hol az alaptörvény elfogadása, hol a médiahelyzet kriminalizálása, hol a szektorális különadók apropóján. Ezeken a fórumokon a magyar kormány képviselői – nem egy alkalommal maga a miniszterelnök – észérvekkel, tárgyilagos vitát próbált folytatni, ugyanakkor rendre azt tapasztaltuk, hogy az ellenzéki felszólalók többsége mindenféle elvont eszmével próbál meg erkölcsi győzelmet aratni a magyarok felett.
Megismertük az 1968-as generáció politikai abszurditását, megtanultuk Viviane Reding, Hannes Swoboda, Daniel Cohn-Bendit, Martin Schulz vagy éppen Guy Verhofstadt nevét, és egyre inkább az a benyomás alakulhatott ki bennünk, hogy valójában teljesen lényegtelen, hogy mi adja az aktualitását a felszólalásoknak, minden mindig ugyanoda vezethető vissza: Magyarország az európai baloldal szerint lényegében egy antidemokratikus, szélsőjobbal kollaboráló diktatúra.
Mivel azonban ezek a vádak megálltak a kommunikáció szintjén, az EU elővette új fegyverét, és 2013-ban elkészült a Tavares-jelentés. Rui Tavares portugál zöldpárti képviselő azután állt neki nagy munkájának, hogy az Európai Parlament határozatot fogadott el, amelyben súlyos aggodalmát fejezte ki a magyarországi demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatban, majd kilátásba helyezte az EU-szerződés 7. cikkének 1. bekezdését. Nagydoktorit lehetne fogalmazni az elmúlt nyolc év összes politikai támadásából, a konkrét felsorolás helyett inkább gyorsan ugorjunk a végére, és a tavaly ősszel elfogadott Sargentini-jelentéssel foglaljuk is keretbe az egészet, érdekesebb kérdés ugyanis, hogy mi motiválta Brüsszelt a folyamatos vegzálásra.
Furcsa dolog, hogy amikor 2006-ban Magyarországon a kormány brutális eszközökkel igyekezett elkerülni az előre hozott választást az őszödi beszéd után, az EU egyáltalán nem érezte szükségességét semmilyen jelentés elkészítésének, minderre csak 2010-et követően került sor. Az európai baloldal nehezen dolgozta fel, hogy alakult egy kétharmados parlamenti támogatással bíró kormány, mindemellett az önkormányzati világban is egyértelmű jobboldali túlsúly jött létre.