Az adókedvezmény hatása a termékenységre

Orbán Viktor több beszédében is hangsúlyozta, hogy „a természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy”.

„Azt szeretném, hogy a háromgyerekes családokra is ki tudjuk terjeszteni, amit idén bevezettünk a négygyermekesek esetében: ne fizessenek az anyák személyi jövedelemadót egész életükben” (Orbán Viktor, 2020. január 9., Kormányinfó). A miniszterelnök nyilvánvalóan azért említette meg ezt a tervezetet, mert valószínűleg bejelenti a februári évértékelőjében.

Orbán Viktor több beszédében is hangsúlyozta, hogy „a természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy”. Ő fogalmazta meg azt a célt, hogy 2030-ra el kell érni a hosszú távon is stabil népességet biztosító 2,1 gyermek/nő termékenységi arányszámot. Egy példán illusztrálva ez azt jelenti, hogy kétszáz embernek – száz nőnek és a párjának – összesen 210 gyermeke születik.

A termékenységi arányszám a szocialista kormányzatok alatt folyamatosan romlott, a mélypont 2011-ben volt (1,23 gyermek/nő), majd a Fidesz-kormány családbarát intézkedéseivel összhangban megfordult a trend, a termékenység elkezdett emelkedni, és jelenleg 1,5-ös értéken áll, ami sajnos még mindig nagyon alacsony. Ez azt jelenti, hogy száz nőnek 150 gyermeke születik a kívánatos 210 helyett; a különbség hatvan gyermek, azaz tíz év múlva negyven százalékkal több gyermeknek kellene születnie, mint jelenleg.

Az adómentesség lehetősége a termékeny korban levő kétgyermekes nőknek jelentős mértékű anyagi ösztönzést jelent azért, hogy megszüljék a harmadik gyermeküket, majd visszamenjenek dolgozni. Ez az intézkedés közvetve a gyermektelen és az egygyermekes nőknek is ösztönzést jelenthet arra, hogy az adómentességhez szükséges három vagy két gyermeket megszüljék. Ez az intézkedés elsősorban a fiatalok esetében alapozhat meg egy újfajta gondolkodást a munka és család viszonyáról. A Portfólió.hu kiszámolta, hogy ideális esetben egy kétgyermekes család még egy gyermeket vállalva összesen 18 millió forintnyi adót tarthat meg.

Sajnos a háromgyerekes nők adómentességének van egy járulékos jellegű negatív demográfiai hatása a három- és többgyermekes anyák újabb gyermekvállalására. Ezek a nők nyilvánvalóan nagyobb jövedelemre tesznek szert, ha dolgoznak és megkapják az adómentes jövedelmüket, mintha vállalnak még egy gyereket, és csak gyedet, illetve gyest kapnak.

Természetesen a szándékos pronatalista (születésszám növelését célzó) hatás lényegesen több nőt érint, mint a járulékos antinatalista (születésellenes) hatás. A 2016-os mikrocenzus adatai szerint a termékeny korú kétgyermekes, illetve a három- és többgyermekes nők száma ötszáz-, illetve kétszázötvenezer fő. Mindkét kategóriának durván a fele foglalkoztatott. Tehát a háromgyermekes nőkre kiterjesztendő adókedvezmény az előbbi csoportra pronatalista, míg az utóbbira antinatalista hatást gyakorolna.

Sokan bizonyára úgy gondolják, hogy a háromgyerekes családmodell megoldja a népesedési válságot, tehát nem probléma, hogy nem születik meg a negyedik, ötödik vagy éppen a hatodik gyerek. Sajnos tévednek, ugyanis egyre magasabb a gyermektelenek száma: 2000 és 2016 között a 35 és 39 éves nők esetében ez az érték 10-ről 24 százalékra emelkedett.

A KDNP 2017-es felmérése szerint a 35–44 éves korosztály kö­rében a gyermektelenek aránya negyven százalék. Ezeket a magas értékeket a háromgyerekes nők már nem tudják kompenzálni, mivel duplaannyi háromgyermekesre van szükség, mint gyermektelenre, hogy kijöjjön a kettes termékenységi arányszám. Jelenleg a háromgyermekes nők aránya tíz százalék, és nehezen képzelhető el, hogy ez arány tíz év alatt megsokszorozódjon.

Ebből a drámai helyzetből két kivezető út van: a gyermektelenek és az egygyermekesek arányának a csökkentése, illetve az extra nagy családok arányának növelése.

A lépcsőzetesen növekvő adókedvezménnyel javítható lenne az intézkedés hatékonysága.

Megfontolásra ajánlom a lehetőséget, hogy az első gyermek után az anya 25 százalékos, a második gyermek után 50, a harmadik gyermek után 75, a negyedik gyermek után pedig 100 százszázalékos adókedvezményt kapjon.

A lényeg az, hogy ebben az esetben nemcsak a kétgyermekesek, hanem a gyermektelenek, az egy- és a háromgyermekesek is közvetlenül arra lennének ösztönözve, hogy vállaljanak még egy gyermeket. Tehát a közvetlen pronatalista ösztönzésben részesülő termékeny korú nők száma félmillióról kétmillióra növekedne, miközben az antinatalista hatásban részesülő termékeny korú nők száma kétszázezerről hetvenezerre csökkenne.

Nagyon helyes, hogy a több gyermeket vállalók nagyobb adókedvezményt kapjanak. Azt is elfogadom, hogy minden érdemi hatásnak szükségképpen vannak negatív járulékos következményei, mindamellett törekedni kell azok csökkentésére.

A szerző egyetemi docens