Az adókedvezmény hatása a termékenységre

Orbán Viktor több beszédében is hangsúlyozta, hogy „a természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy”.

Természetesen a szándékos pronatalista (születésszám növelését célzó) hatás lényegesen több nőt érint, mint a járulékos antinatalista (születésellenes) hatás. A 2016-os mikrocenzus adatai szerint a termékeny korú kétgyermekes, illetve a három- és többgyermekes nők száma ötszáz-, illetve kétszázötvenezer fő. Mindkét kategóriának durván a fele foglalkoztatott. Tehát a háromgyermekes nőkre kiterjesztendő adókedvezmény az előbbi csoportra pronatalista, míg az utóbbira antinatalista hatást gyakorolna.

Sokan bizonyára úgy gondolják, hogy a háromgyerekes családmodell megoldja a népesedési válságot, tehát nem probléma, hogy nem születik meg a negyedik, ötödik vagy éppen a hatodik gyerek. Sajnos tévednek, ugyanis egyre magasabb a gyermektelenek száma: 2000 és 2016 között a 35 és 39 éves nők esetében ez az érték 10-ről 24 százalékra emelkedett.

A KDNP 2017-es felmérése szerint a 35–44 éves korosztály kö­rében a gyermektelenek aránya negyven százalék. Ezeket a magas értékeket a háromgyerekes nők már nem tudják kompenzálni, mivel duplaannyi háromgyermekesre van szükség, mint gyermektelenre, hogy kijöjjön a kettes termékenységi arányszám. Jelenleg a háromgyermekes nők aránya tíz százalék, és nehezen képzelhető el, hogy ez arány tíz év alatt megsokszorozódjon.

Ebből a drámai helyzetből két kivezető út van: a gyermektelenek és az egygyermekesek arányának a csökkentése, illetve az extra nagy családok arányának növelése.

A lépcsőzetesen növekvő adókedvezménnyel javítható lenne az intézkedés hatékonysága.

Megfontolásra ajánlom a lehetőséget, hogy az első gyermek után az anya 25 százalékos, a második gyermek után 50, a harmadik gyermek után 75, a negyedik gyermek után pedig 100 százszázalékos adókedvezményt kapjon.

A lényeg az, hogy ebben az esetben nemcsak a kétgyermekesek, hanem a gyermektelenek, az egy- és a háromgyermekesek is közvetlenül arra lennének ösztönözve, hogy vállaljanak még egy gyermeket. Tehát a közvetlen pronatalista ösztönzésben részesülő termékeny korú nők száma félmillióról kétmillióra növekedne, miközben az antinatalista hatásban részesülő termékeny korú nők száma kétszázezerről hetvenezerre csökkenne.

Nagyon helyes, hogy a több gyermeket vállalók nagyobb adókedvezményt kapjanak. Azt is elfogadom, hogy minden érdemi hatásnak szükségképpen vannak negatív járulékos következményei, mindamellett törekedni kell azok csökkentésére.

A szerző egyetemi docens