Nem megfizethető a multikulturális társadalom ára

Ha saját gyermekeinket fizetőeszközként használva vásároljuk meg a multikulturalizmus társadalmi békéjét, akkor civilizációnk elvesztette létjogosultságát.

Mindannyian szörnyülködve olvashattunk a történelemkönyvekben a régi civilizációk barbár gyakorlatáról, a gyermekáldozatról. A régi természetkultuszok főpapjai gyermekek ezreit ölték meg magas kőpiramisok oltárain, hogy kiengeszteljenek egy-egy rossz termésért felelős istent. Sajnos vannak esetek, amelyek a történelem során lényegileg nem sokat változnak, csak idővel más formát öltenek és bukkannak fel társadalmi vagy technológiai fejlettségtől függetlenül. Ezzel a ténnyel szembesülhettünk az idén január 14-én nyilvánosságra hozott jelentésből, amelyben az észak-angliai szervezett gyermekerőszakolási járvány új fejezetéhez jutottunk el.

A Manchester polgármestere által elrendelt vizsgálatban fény derült az egyre gyarapodó gyermekprostitúcióval kapcsolatos botrányok egyikére. A jelentés elkészülésének a 15 éves Victoria Agoglia 2003-ban bekövetkezett halála adott okot. A gyermekotthonban nevelkedő angol kislányt éveken át adta kézről kézre egy pakisztáni származású elkövetőkből álló pedofilbanda, alkohollal itatták, kábítószerrel tartották ellenőrzésük alatt, és naponta többen megerőszakolták. Verték, kínozták, erőszaknak tették ki, és amikor a kislány a rendőrséghez vagy a helyi hatóságokhoz fordult, prostituáltnak bélyegezték és elzavarták. Végül Victoria egy akarata ellenére befecskendezett heroindózis következtében meghalt. Az elkövetőt, az 50 éves Mohammed Yaqoobot a bíróság felmentette az emberölés vádja alól, de toxikus anyag beadásáért három és fél évnyi szabadságvesztésre ítélte, amelyből kevesebb mint kettő töltendő le a feltételes szabadlábra helyezésig.

Ugyan 2004-ben a helyi rendőrség Augusta fedőnév alatt vizsgálatot indított, ám a tragikusan sok rendelkezésre álló DNS-minta és tanúvallomás ellenére sem kezdeményezett eljárást az akkor már gyermekotthonok előtt nyilvánosan vadászó férfiak egyike ellen sem. A tanúk állítólag nem voltak megbízhatók, és a forrásokat máshová kellett átcsoportosítani. A kivizsgálásban részt vevő rendőröknek azt is feladatul adták, hogy találjanak más etnikumú pedofilt is, feltehetően azért, hogy ne kizárólag muszlim gyanúsítottak legyenek. Végül nem volt mit tenni, mintsem a szőnyeg alá söpörni az egész bűnügyet, és hagyni az elkövetőket, hogy büntetlenül tovább erőszakolják a helyi kislányokat. Megjegyzendő, hogy – ennek szellemében – a 14-i terjedelmes jelentésben a muzulmán vagy iszlám kifejezés egyszer sem található meg, annak ellenére, hogy szinte kizárólag a helyi muzulmán közösségből származnak az elkövetők.

A jelentés ötvenhét kiskorú áldozatot tudott beazonosítani, elkövetőkből pedig közel százat. Az érintett hatóságok viszont fellélegezhetnek, hiszen az ugyancsak észak-angliai Rotherham városában megtörtént 1400 kiskorú áldozatot követelő hasonló botrány mellett ez az ügy eltörpül. A vizsgálat az összes esetben talált arra utaló bizonyítékokat, hogy a hatóságok a társadalmi feszültségtől rettegve, és főleg a rendőrséget érő rasszista és iszlamofób vádtól félve egyszerűen szemet hunytak a tömeges visszaélések felett. Ennyit már a többi hivatalos riport és bírósági jelentés is elismert, nem így a Magyarországot is rendszeresen kipellengérező Guardian napilap. Hol a bizonyíték, hogy ázsiai bandákról van szó? – kérdezi vezércikkében az egyik csúcspublicistájuk, Kenan Malik. A szélsőjobboldal beszivárog a gyermekvédő szervezetekbe – vonja le a pedofilincidensekből Josh Halliday nevű tudósítójuk a következtetést. A kedvencem viszont Mat­thew Taylor és Haroon Siddique igazságbajnokok tollából származik: „Szélsőjobboldali csoportok kihasználják annak a kilenc férfinak az elítélését, akik gyermekeket toboroztak szexre, hogy a gyűlölet légkörét alakítsák ki a muszlimok ellen.”

Aki a brit igazságszolgáltatás ütőképességéért aggódik, ne tegye. Tommy Robinsont, az Angol Védelmi Liga alapítóját kétszer is több hónapos börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert szociális médiaplatformokon beszámolt a (többek között a huddersfieldi) pedofilbandák ellen folyó perekről. Sőt, a bíró még azt is megtiltotta, hogy a Robinson ellen indult eljárásról tudósítani lehessen. Robinson rekordidőn belül cellában találta magát, és hogy az ítéletnek nyomatékot adjanak, annak rendje és módja szerint áthelyezték Anglia legnagyobb arányú muszlim populációval dicsekvő börtönébe, a HM Prison Onley-ba. Más kritikus hangok sem részesedtek ennél sokkal méltányosabb elbánásban. Sara Rowbotham rochdale-i szexuális egészségügyi dolgozó nem kevesebb mint 181 bejelentést tett a lányok által elszenvedett erőszakról. Őt 2014-ben bocsátották el munkahelyéről. De említsük meg Maggie Oliver detektívet is, aki 2012-ben saját maga mondott fel, mert úgy vélte, felettesei szándékosan ignorálják a tényeket.

És ez így megy ma is a brit multikulturális társadalom Potemkin-faluiban, ahol még állnak a demokrácia díszes homlokzatai, de ha betekintünk az ablakokon, George Orwell 1984-ének valamelyik jelenetében találjuk magunkat. Gyermekeink, főleg a szülők nélkül nevelkedő sérülékeny árvák a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai. Ha ezen a ponton feladjuk kötelességeinket egy képmutató utópiáért cserébe, az összes többi érdemünk és erényünk nem ér egy fabatkát sem. Ha saját gyermekeinket fizetőeszközként használva vásároljuk meg a multikulturalizmus társadalmi békéjét, akkor civilizációnk elvesztette létjogosultságát.

A szerző teológus, publicista