Nem megfizethető a multikulturális társadalom ára

Ha saját gyermekeinket fizetőeszközként használva vásároljuk meg a multikulturalizmus társadalmi békéjét, akkor civilizációnk elvesztette létjogosultságát.

A jelentés ötvenhét kiskorú áldozatot tudott beazonosítani, elkövetőkből pedig közel százat. Az érintett hatóságok viszont fellélegezhetnek, hiszen az ugyancsak észak-angliai Rotherham városában megtörtént 1400 kiskorú áldozatot követelő hasonló botrány mellett ez az ügy eltörpül. A vizsgálat az összes esetben talált arra utaló bizonyítékokat, hogy a hatóságok a társadalmi feszültségtől rettegve, és főleg a rendőrséget érő rasszista és iszlamofób vádtól félve egyszerűen szemet hunytak a tömeges visszaélések felett. Ennyit már a többi hivatalos riport és bírósági jelentés is elismert, nem így a Magyarországot is rendszeresen kipellengérező Guardian napilap. Hol a bizonyíték, hogy ázsiai bandákról van szó? – kérdezi vezércikkében az egyik csúcspublicistájuk, Kenan Malik. A szélsőjobboldal beszivárog a gyermekvédő szervezetekbe – vonja le a pedofilincidensekből Josh Halliday nevű tudósítójuk a következtetést. A kedvencem viszont Mat­thew Taylor és Haroon Siddique igazságbajnokok tollából származik: „Szélsőjobboldali csoportok kihasználják annak a kilenc férfinak az elítélését, akik gyermekeket toboroztak szexre, hogy a gyűlölet légkörét alakítsák ki a muszlimok ellen.”

Aki a brit igazságszolgáltatás ütőképességéért aggódik, ne tegye. Tommy Robinsont, az Angol Védelmi Liga alapítóját kétszer is több hónapos börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert szociális médiaplatformokon beszámolt a (többek között a huddersfieldi) pedofilbandák ellen folyó perekről. Sőt, a bíró még azt is megtiltotta, hogy a Robinson ellen indult eljárásról tudósítani lehessen. Robinson rekordidőn belül cellában találta magát, és hogy az ítéletnek nyomatékot adjanak, annak rendje és módja szerint áthelyezték Anglia legnagyobb arányú muszlim populációval dicsekvő börtönébe, a HM Prison Onley-ba. Más kritikus hangok sem részesedtek ennél sokkal méltányosabb elbánásban. Sara Rowbotham rochdale-i szexuális egészségügyi dolgozó nem kevesebb mint 181 bejelentést tett a lányok által elszenvedett erőszakról. Őt 2014-ben bocsátották el munkahelyéről. De említsük meg Maggie Oliver detektívet is, aki 2012-ben saját maga mondott fel, mert úgy vélte, felettesei szándékosan ignorálják a tényeket.

És ez így megy ma is a brit multikulturális társadalom Potemkin-faluiban, ahol még állnak a demokrácia díszes homlokzatai, de ha betekintünk az ablakokon, George Orwell 1984-ének valamelyik jelenetében találjuk magunkat. Gyermekeink, főleg a szülők nélkül nevelkedő sérülékeny árvák a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai. Ha ezen a ponton feladjuk kötelességeinket egy képmutató utópiáért cserébe, az összes többi érdemünk és erényünk nem ér egy fabatkát sem. Ha saját gyermekeinket fizetőeszközként használva vásároljuk meg a multikulturalizmus társadalmi békéjét, akkor civilizációnk elvesztette létjogosultságát.

A szerző teológus, publicista