Elrendelt feltámadás

A többségi állam és annak többségi egyháza elküldte egyértelmű üzenetét a kisebbségeknek.

Bukarest, 2020. április 18. Ortodox papok a Jézus Krisztus kereszthalálát felelevenítõ nagypénteki szertartáson az Ortodox Patriarchális-székesegyház elõtt Bukarestben 2020. április 17-én. A görögkeleti egyházak idén április 19-én ünneplik a húsvétvasárnapot. MTI/EPA/Robert Ghement Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement

Ritkán adódik olyan, a közvéleményt egyszerre megosztó és közfelháborodást is keltő pillanat, mint amilyennek a kérészéletű romániai húsvéti lazító rendelet bizonyult. Ez nagyjából huszonnégy órán át volt érvényben, de minden bizonnyal sokáig kezeli még hivatkozási alapként az emlékezet.

A járvány gyötörte Romániában – két nappal a katolikusok és protestánsok húsvétja után, hárommal a görögkeleti egyház nagypénteke előtt – Marcel Vela belügyminiszter sokak által várt bejelentést tett. Késő esti órán, forradalmi bőrdzsekiben állt a megszokott stratégiai bejelentőpult mögé, és azzal a hírrel küldte nyugovóra az ország lakosságát, hogy a belügyi tárca és a román ortodox egyház közötti megállapodás értelmében az ortodox hívek a templomokhoz járulhatnak a megszentelt kenyérért, a papok pedig házról házra járva osztják szét a Jeruzsálemből érkező szent lángot. Mindezt a rendőrség és csendőrség hathatós részvételével: az egyenruhás alakulatok nemcsak a közrend fenntartásában, de a szent láng házhoz szállításában is tevékeny szerepet vállalnak.

A bejelentés azonban nem valamennyi állampolgár fülének szólt relaxációs zeneként, a világhálón percek alatt kiütötte a biztosítékot a felháborodások áradata. Hiába helyeselte nem sokkal később az egyik kereskedelmi rádióban maga Ludovic Orban kormányfő is belügyminisztere döntését, az éjszakai órák sem voltak képesek a megváltoztathatatlanság fátylát borítani az orvbejelentésre.

Sőt, másnap reggel Vela azzal adott új lendületet a tiltakozásoknak, hogy egyfajta magyarázkodásba kezdett: azért indokolt a hívek néhány órára érvényes „szabadlábra” helyezése, mert egyrészt mégiscsak húsvét közeleg, másrészt a korábbi kormánypárt, a parlamentben ma is a legnagyobb létszámú frakcióval rendelkező szociáldemokraták társadalmi engedetlenséget szító diverzióra készülnek. Akkor meg már inkább a kontrollált engedetlenség. Vagy inkább engedelmesség, amivel az ortodox egyház korábban nemegyszer bizonyult már politikacsinálónak.

És akkor színre lépett Klaus Johannis államelnök, aki az evangélikus felekezet tagjaként három nappal korábban példamutató visszafogottsággal és fegyelmezettséggel ünnepelte meg Krisztus feltámadását. És nemcsak színre lépett, de példátlan módon fel is szólította az általa „menedzselt” – és az ő népszerűségi tőkéjéből élő – liberális kormányt a rendelet visszavonására, a korlátozások fenntartására. Ellenkező esetben az ünneplésből temetés lesz, vázolta fel az államfő az apokaliptikus képet. Az ortodox egyházzal kötött egyezséget több parlamenti párt – elsők között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség is – elítélte, arra hivatkozva, hogy az engedmények lenullázzák a járvány elleni küzdelemben elért addigi eredményeket.

Hadd vállalkozzunk ennél a pontnál röpke helyzetábrázolásra! A nyugati keresztények az előírásoknak és az észszerűségnek megfelelően otthon ünnepelték a feltámadást, a lelkipásztorok online istentiszteleteket tartottak, a hívek otthonaikban vettek úrvacsorát. Izraelben a pészah, azaz a zsidó húsvét idejére kétnapos szigorított kijárási tilalmat rendeltek el. Romániában viszont, ahol a lakosság nyolcvanöt százaléka a keleti kereszténységhez, az ortodox, azaz a görögkeleti egyházhoz tartozik, egy napon át úgy tűnt, hogy néhány órára engedélyezik a hívek összegyűlését, a templomokban való közös ünneplést. Miközben a szomszédos, ugyancsak túlnyomórészt ortodox többségű Szerbiában bejelentették, hogy a húsvéti ünnepkör idejére megszigorítják a kijárási tilalmat.

Johannis vétója alapvetően megoldani látszott az ünnep­krízist, a belügyminiszter szerdán késő este bejelentette, hogy mindent vissza: az ortodox hívek mégsem kereshetik fel egyházközségük templomát a megszentelt kenyér átvételére, a pászkát és a jeruzsálemi szent lángot is az egyház védőmaszkot és kesztyűt viselő alkalmazottai és önkéntesei szállítják házhoz igénylés alapján. Kivéve azokban a kórházakban és idősotthonokban, ahol nem szolgálnak ortodox papok, mert oda a belügyminisztérium alkalmazottai juttatják el.

Itt akár nyugvópontra is juthatna az amúgy is megviselt idegeket borzoló történet. De mégsem, hiszen a visszakozást ugyanaz a változatlanul hivatalában lévő belügyminiszter jelentette be. Közepesen jó helyeken az illető már rég kartondobozba csomagolta a tárcavezetői irodaasztalon lévő keresztet és családi fotót, azaz lemondott. Vela azonban rendíthetetlenül a helyén, legfeljebb azzal a tapasztalattal gazdagodva, hogy hasonló jövőbeli esetekben talán jobb lesz konzultálni az államelnökkel, mielőtt magára kanyarítaná a bejelentős bőrdzsekit.

Azért sem vagyunk képesek szabadulni a gyanútól, hogy mindössze konjunkturális hátraarccal van dolgunk, mert az ortodox húsvéti „krízis” kezdeti fázisában fel sem merült: az észérvek és a társadalmi béke érdekében idén, kivételesen, hadd jusson el a világhálón Jeruzsálem üzenete a hívekhez, ahogy azt a többi felekezet világszerte művelte.

A többségi állam és annak többségi egyháza – államvallása – még egyszer elküldte egyértelmű üzenetét a kisebbségeknek, még ha az utolsó pillanatban, kissé gyűrött selyempapírba is csomagolva.

Amúgy aligha vonható kétségbe, hogy az egyházzal kötött megállapodás nem Vela kalózakciója volt, a kezdeményezést ugyanis a liberális párt helyi kulcsemberei, a polgármesterek is támogatták. Természetesen választási megfontolásokból, hiszen az ortodox egyház támogatását élvező pártnak hagyományosan erős hátszele van a romániai politikai közéletben. És mint tudjuk, a rendes önkormányzati, illetve az előre hozott parlamenti választásokat csak a járvány sodorta az egyelőre beláthatatlan jövőbe.

Ami meg a belügyminisztert illeti, ő valószínűleg azért maradt a helyén, mert egy másik, az adott helyzetben létfontosságú tárca vezetője, az egészségügyi miniszter után a fő belügyér távozása a kormány teljesítményéről festett volna nem túl előnyös képet. Miközben az ország feltámasztása egyelőre igencsak odébb van.