Az európai vitakultúra halott

Annak a nemzetközi közösségnek, amelyben a tagok nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.

Készülődés az Európai Parlament épületénél. Sok vihar fogja tépni a kék csillagos lobogót 2020-ban Fotó: Yves Herman Forrás: Reuters

Az EUMSZ 67. cikk első bekezdése pedig elég egyértelmű: eszerint a közösségben tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a tagállamok eltérő jogrendszereit, jogi hagyományait. A szerződéshez kapcsolódóan külön jegyzőkönyv rendezi a nemzeti parlamentek működésében a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazását. Az unió úgynevezett elsődleges jogforrását jelentő szerződések összességében tiszteletben tartják a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását, amely például válsághelyzetek, a Magyarországon hatályos különleges jogrendű veszélyhelyzet idején nyer különös jelentőséget.

Mindezek fényében megállapítható, hogy az EU-s csúcsintézmények egyes vezetői részéről az elmúlt hetekben Magyarország és választott kormánya irányában tanúsított intézményi magatartások, gyakorlatok szembemennek a szerződésekben foglaltakkal és azok szellemével. A tagállamoknak akár a kormányukat képviselő (delegált) miniszter útján is jogukban áll érvényesíteni véleményüket a róluk szóló közösségi intézményi vitákban, eljárásokban. Amiként tette ezt például Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter 2017 februárjában a meghallgatásán, az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottságának (LIBE) ülésén a magyarországi jogállamiság kapcsán. A tagállam képviseletében minden, a tagállam helyzetéről szóló közösségi intézményi vitában teret kell adni az adott kormányzat álláspontját képviselő tagállami kormányzati szereplőknek is.

Az elmúlt években számos jele volt annak, hogy Brüsszelben nem tartják tiszteletben a tagállamok nemzeti szuverenitását, a nemzeti alkotmányok szerint gyakorolt önrendelkezés jogát. Pedig a szerződések és jegyzőkönyveik is elismerik, a kormányok felett a nemzeti parlamentek gyakorolnak ellenőrzést, és az egyes tagállamok saját alkotmányos szervezettel és gyakorlattal rendelkeznek. A szabad, demokratikus nemzetek Európai Uniójában ezért elfogadhatatlan az egyes tagállamok pellengérre állítása, a védekezés jogának megtagadása és a kettős mérce gyakorlása.

Az ominózus EP-vitában Sophie in ’t Veld, a nyílt társadalom lobbistája arról beszélt, hogy a magyar demokrácia halott. Nem, kedves képviselő asszony, legkésőbb 2020. május 14-e óta az európai vitakultúra halott. Ez a vita valójában nem egy tagállamról, hanem magáról a közösségről, az Európai Unióról szól. Egy bizonyos: annak a nemzetközi közösségnek, amelyben a tagok nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője.

Zlinszky János kiváló jogászprofesszor egyik előadásában arról értekezett, hogy Európa egy kultúrkör, amely három pilléren nyugszik; a római jogi hagyományon, a keresztény etikán és a görög filozófián. Az egyik legfontosabb római jogelv pedig így hangzik: audiatur et altera pars. A másik felet, az ellenkező álláspontot is meg kell hallgatni, és csak mindkét fél meghallgatása után szabad ítéletet mondani. És vajon el tudjuk-e képzelni Szókratész perét a védőbeszéd nélkül?

Erre már csak annyit mondhatunk a harmadik pillér, a keresztény szellem jegyében: bocsáss meg nekik, Uram, mert nem tudják, mit cselekszenek.

A szerző alkotmányjogász