„Illiberális, oroszbarát, nacionalista, populista”

Johannis szerint hazaáruló mindenki, aki az erdélyi magyar közösség jogbővítéséről tárgyal az RMDSZ-szel.

Brüsszel, 2020. február 21. Klaus Iohannis román elnök érkezik az EU-tagországok állam- és kormányfőinek a következő keretköltségvetéssel foglalkozó rendkívüli csúcstalálkozójára Brüsszelben 2020. február 21-én. MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin Fotó: Ludovic Marin

Az ötlet nem új, harminc éve alkalmazzák a bukaresti belpolitikában. Az a kormány vagy román párt, amely együttműködött a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), esetleg a budapesti kabinettel, mindig megkapta a hazaáruló jelzőt valamelyik ellenlábasától. A különbség most az, hogy ezt egy államfő tette, ráadásul a legklasszikusabb magyarellenes sztereotípiákra, a focimeccseken hőbörgő ultrák rigmu­saira hajazva. Ki ne élhetne mostantól büszkén az Erdély elrablására készülő magyarok vádjával, ha azt maga az elnök is büntetlenül megteheti? Nem kétséges, hogy a célpont a PSD volt, a retorika viszont felkérés a táncra mindenkinek, aki nyílt magyarellenességgel akar élni a nyilvános térben.

Johannis érvei szerint hazaáruló minden román politika szereplő, aki az erdélyi magyar közösség jogbővítéséről tárgyal az RMDSZ-szel, esetleg azt támogatni meri a törvényhozásban. Hat-e a nyers magyarellenesség 2020-ban Romániában? – teszik most fel sokan a kérdést. A válasz egyértelmű: igen. A „mély Romániában”, az értelmiségi világon túl e tekintetben sem változott majdnem semmi az utóbbi harminc év alatt. És ezen az sem változtat semmit, ha a sovinizmusra fogékony tömegek elé tárnak egy 2014-es tévéinterjút, amelyben az akkor még PNL-s államfőjelölt Johannis egy politikai ellenfelének nyilatkozataira reflektálva azt mondja: „Hogy is képes valaki azt mondani a nyilvánosság előtt, hogy valaki el akarja szakítani Erdélyt vagy összeugrasztani az erdélyieket az olténiaiakkal? Ezek kreténségek. Ilyesmit nem szabad mondani.”

Kreténség vagy sem, az idei romániai választási év egyik témája a magyarellenesség lesz. A PSD „veszélyes magyarbarátsága” megmarad a PNL által a szociáldemokraták irányába megfogalmazott egyik fő vádpontnak, amely mindig, bármilyen tematikájú vitában felemlegethető adu ászként. Ki érdekel ma már, hogy a PSD-es Titus Corlățean szenátor nemrég még a trianoni döntés ünneppé nyilvánítását szorgalmazta a román parlamentben? Számít-e a szociáldemokraták minapi javaslata, amely tiltaná olyan törvénytervezeteknek még a vitáját is, amelyek Románia független, egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, illetve az ország területi integritását érintik? Csakhogy a PNL népszerűség-csökkenésének megállításához középtávon valószínűleg kevés lesz a magyarkártya bevetése. Romániában nő az elégedetlenség a járványügyi korlátozások túlságosan lassú feloldása miatt, a gazdasági válság következményei pedig még csak ezután kerülnek a pártpolitika asztalára. Márpedig a parlamentben továbbra sincs többsége a kormányzó erőként a válságkezelésért kizárólagosan felelőssé tehető nemzeti liberálisoknak.

Az utóbbi évek során a hatalomban erősen megkopott szociáldemokraták hirtelen szárnyalása kizárt, a PNL támogatottságának zsugorodása a közelgő megméretés után egy nehéz hatalmi koalíciót vetít előre az Emmanuel Macron romániai fiókpártjaként is emlegetett Mentsétek meg Romániát Szövetséggel. Mindez kedvező felállás lehet a nemzeti liberálisok szemszögéből nézve. Mert az a forgatókönyv sem kizárt, miszerint az RMDSZ-t is be kell majd vonni Johannis csapatába az új törvényhozási többség kialakításához. Azt a pártot, amely a román titkosszolgálatok által is használt kormányközeli bukaresti sajtó egy része szerint az „illiberális, oroszbarát, nacionalista, populista” magyar kormány erdélyi helytartója. Éppen ezért ma még korai megjósolni, hogy a választások után megalakuló román kabinet programjában szó lesz-e Erdély hovatartozásáról.