Mélyen erkölcstelen Soros örökkötvénye

A Soros György által javasolt örökkötvény a jövő generációk kizsákmányolását okozza.

A tőzsdespekulánsnak számos befolyásos szövetségese van Brüsszelben Fotó: Reuters

Az örökkötvény azonban nemcsak a fenntarthatósággal, hanem a klasszikus liberális felfogással is szemben áll. Ugyanis ez egy olyan pénzügyi konstrukció, amelynek során mi (az Európai Unió aktuális generációi) másoknak (az Európai Unió jövő generációinak) előre láthatóan, biztosan és szándékosan kárt okozunk. A másoknak való szándékos károkozás pedig nyilvánvalóan erkölcstelen viselkedés.

Ezt nemcsak az evangéliumi aranyszabály tiltja, hanem a klasszikus liberális jogfilozófia is. Sőt ezen nézet szerint az állam létének az egyetlen oka és célja, hogy az embereket megvédje a szándékos károkozástól. „Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben – akarata ellenére – erőszakot alkalmazni, mások sérelmének megakadályozása.” Ezt írja John Stuart Mill A szabadságról című könyvében. Az örökkötvényt kibocsátó állam viszont nemhogy nem védi meg a jövő generációit ettől a kártól, hanem ő maga szándékosan kárt okoz nekik.

Ha ezt a válságot az elkövetkező generációk terhére oldjuk meg, akkor korlátozzuk a jövő generációk mozgásterét. Senki sem hiheti, hogy a Covid–19 az utolsó válság. Például ha harminc év múlva egy még nagyobb világjárvány tör ki, akkor a leszármazottaink már sokkal rosszabb feltétellel kezelhetik azt a válságot, hiszen mi már egy jelentős fizetési kötelezettséggel előre megterheltük őket. A Soros György által javasolt örökkötvény a jövő generációk kizsákmányolásán túl még a következő négy erkölcsi problémát is hordozza.

Az Európai Unió ezzel a konstrukcióval minden likvid pénzt felszív a világban, így más, esetleg rosszabb helyzetben levő kontinensek és országok hitelhez jutását nehezíti meg.

Ha a járvánnyal összefüggő válságot a jövő eladósításával oldjuk meg, akkor a következő válságokat is így fogjuk megoldani, hiszen már cipeljük ennek a válságnak a pénzügyi terheit. Tehát a pénzügyi rendszerünk egyre inkább a jövő generációk kizsákmányolására fog épülni.

Nemcsak a konstrukció, hanem annak óriási volumene is problematikus. Ilyen mértékű kötvénykibocsátás járulékos következményeként kialakul egy új pénzügyi arisztokrácia, amelynek nincs más dolga, mint a kamatok begyűjtése. Ebben az új világrendben a nagytőkések kasztja az idők végezetéig egy múltbéli szolgáltatás jogán kap jelentős összegeket a tagállamoktól. Ez tulajdonképpen egy új feudalizmust eredményez, ahol a pénz mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áramlik az európai tagállamoktól és így az európai adófizetőktől (az új adósrabszolgáktól) az új pénzügyi arisztokráciához.

Az örökkötvényeket kibocsátó, ezért még jobban eladósodó európai tagállamok szuverenitása és demokratikus berendezkedése is veszélybe kerül. Tegyük fel például, hogy a jelenlegi olasz kormány részt vesz ebben a projektben, ugyanakkor a következő kormány felhatalmazást kap az olasz emberektől arra, hogy lépjen ki az euróövezetből vagy magából az Európai Unióból. Ezt a népakaratot felülírhatja a hitelezők akarata, amely így bürokratikus eszközökkel megtiltja a valutaváltást vagy a kilépést. Ezután az unió vezetése bármit megtehet Olaszországgal és a többi örökkötvényes tagállammal, hiszen azok intézményes módon meg lesznek fosztva a kilépés lehetőségétől.

Míg az örökkötvény kibocsátása előtt a tagállamok önként és saját érdekeiktől vezérelve voltak, addig a kötvény kibocsátása után pénzügyi és jogi kényszerek miatt lesznek az Európai Unió tagjai. Így az EU a tagállamok kölcsönösen előnyös szövetségéből végérvényesen átalakul egy Brüsszelből irányított bürokratikus birodalommá.

A szerző egyetemi docens