Zúgjatok, harangok!

Ha mindenre elszánt külső erő ostromolja nemzeti érdekeinket, a védelemnek is hasonlóan kell reagálnia.

20190930 Debrecen fotó: Matey István MI Hajdú-Bihari Napló Haranglábot avattak és a kollégium teljes körű felújítását ünnepelték a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Középiskolája és Kollégiumának udvarán Debrecen-Pallagon. Fotó: Matey István

Majd győztek.

A harangzúgás a győzelem hírnöke volt Hunyadi János idején, de száz éve, miként 2020. június 4-én is, a veszteségre emlékezés szimbóluma lett. Mert durván türemkedik elő a hasonlóság az akkori és a mai világ között. Magyarország ellenfeleinek száma nem csökkent, miként az életünket megkeserítő támadások sem változtak sokat. Az ősi mesterség, a titkosszolgálat eszközei és módszerei maradtak és használják mindazok, akik vagy a revíziótól – visszacsatolástól –, vagy attól félnek, hogy Magyarország ismét képes lesz, ha nem is sebek nélkül túlélni azt a támadást, amely most nem területi megcsonkítására irányul, hanem politikai értelemben vett elpusztítására.

Száz év alatt a cél módosult, az eszköz maradt. Manipuláció, tökéletes lejárató kampány, az országon belüli ellentétek szítása, a társadalom demoralizálása, a fejlődés lehetőségének lekicsinylése, a teljes káosz elérése az, amivel szembe kell most is néznünk nekünk, magyaroknak. Ha a közeli jövőnket firtatjuk, csak annyi a dolgunk, hogy tekintetünket Amerika felé fordítjuk. Ami ma ott történik az Antifa irányítása mellett, nos, ez vár Európára és persze ránk, magyarokra is. Az Egyesült Államokban kipróbált, a destabilitást elérni akaró módszertan exportja már évek óta folyik és nem csak európai célponttal. Ebből következően, az előkészítő brigádok már ­pozíciót fogtak itt nálunk is, és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy Budapest utcáit csatatérré változtassák. Terveik végrehajtása nem lesz nehéz, hisz megosztottságunk régóta nem ideo­lógiai kérdések mentén természetes vitára épül, hanem egy átgondolt manipuláció következménye. Miközben 1920-ban is gyorsan világossá vált – a kollaboránsok csoportját leszámítva –, hogy mindenkinek katasztrófát jelentett az ország megcsonkítása.

Fontos tudomásul vennünk, az összetartozás vágya mellett létezik egy lecke, a megmaradni akarás házi feladatai között, amely ereje képes eredményesen semlegesíteni a támadásokat és a végrehajtásra kiképzett csapatokat. Amikor a mindenre elszánt külső erő ostromolja nemzeti érdekeinket, pénzt, eszközt nem kímélve támad és ér el látható sikereket, a védelemnek is hasonló módszerrel kell reagálnia. A jövőnk potenciális feszültségeit jól jelzi, hogy – példa erre a Budapesten megkéselt tinédzserek esete – egyre többször villannak pengék etnikai hátterű szóváltások során, miként Amerika városai­ban szintén az etnikai hovatartozás a hívószó, amit bármikor elő lehet venni a káoszelmélet realizálása érdekében. Ezzel párhuzamosan az egyébként szelídnek gondolt ideológiai véleménykülönbségek is számtalanszor gyűlölködésben öltenek testet. Naivitás lenne azt hinni, hogy spontán folyamatról van szó, hisz a gerjesztés speciális iskolákban tanult szakma. Van, aki summa cum laude végzi el és győz. Van, aki csak átcsúszik a vizsgán és csodálkozik, hogy legyőzték.

Zúgjatok, harangok! Ébresztő azoknak, akiket bár nemes cél vezérel és hithű életet élnek, de nem látják a veszélyt, és ezért nem megfelelő eszközzel védekeznek ellene. Hogy mik ezek? Van hely, ahol tanulják, és vannak, akik felkészülve használni tudják. A döntéshozó pedig merje és engedje, hogy a hozzáértők tegyék a dolgukat mindazokért a magyarokért, akik a határainkon belül és az elcsatolt országrészekben élnek.

A szerző titkosszolgálati szakértő