Hajózni muszáj, mondották a régi korok bölcsei, de ezt én azzal egészítem ki – szemben velük –, hogy bizony élni is muszáj. Navigare necesse est, vivere non est necesse, szól az eredeti mondás, aminek második fele nem lehet célunk. Szó sem lehet tehát arról, hogy az autósok – a mai korok hajósai – úgy akarnának közlekedni, hogy a változó világ követelményeit figyelmen kívül hagyják. A környezetvédelem, a közlekedésbiztonság olyan hívószavak, melyeket úton-útfélen hallunk hangoztatni, gyakran szólamszerűen. Ezekre hivatkozással valósultak meg – egyre kevésbé remélhetjük, hogy csak átmeneti jelleggel – azok az intézkedések, melyekről ma már egyre többen kell, hogy lássák a fővárosi döntéshozói körökben is, hogy túllőttek a célon.
Amikor a főváros honlapján megjelent hivatalos előterjesztésben szerepelt, hogy „javasolt a lakott területen levő fő- és tömegközlekedési utakon a sebességet egységesen 50 km/órára csökkenteni”, akkor még hihettük, hogy csak félresikerült megfogalmazásról van szó. Ma már ugyan a főváros visszatáncolt az egységes csökkentésre vonatkozó, írásban is megfogalmazott elképzelésétől, az autósokkal szembeni hadjárat azonban folytatódott: a külső körutat is fenyegető megoldási javaslat után következett a Nagykörút forgalmát mértéktelenül korlátozó, akadályozó, nyomban meg is valósított intézkedés a kettőből az egyik sáv elvételével az autósoktól.
Az írott és az elektronikus sajtóban folyamatosan megjelenő tiltakozások, a közlekedők részéről elhangzó ellenérvek ma még nem tántorítják el a döntéshozókat, holott a voluntarista, a realitásokat figyelmen kívül hagyó lépés tarthatatlansága a szeptemberi iskolakezdéskor könnyen botrányossá fajulhat, és ezen a tervezett lépcsőzetes órakezdés bevezetése aligha fog jelentősen változtatni. Videófelvételek sokasága mutatja hiába a neten az üres biciklisávokat és a feltorlódó járműveket, ennek ellenére a legújabb hírek az autósok részére rendelkezésre álló sávok további folyamatos szűkítéséről szólnak a belső kerületekben is.