Váltott eszmék

A baloldalon nem mindig ennyire kíméletlenek a pedofíliával szemben.

Budapest, 2015. november 25. Az Igazságügyi Minisztérium által közreadott képen Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára (b) beszélget Balogh Mária Quaestor-károsulttal, akitől petíciót vett át a károsultak demonstrációja után 2015. november 25-én. Mellettük Kaleta Gábor, a minisztérium sajtófőnöke. MTI Fotó: Igazságügyi Minisztérium / Véssey Endre Fotó: Igazságügyi Minisztérium / Véssey Endre

„A sokféle szexuális vágy közül a pedofil az egyetlen, amit nem lehet beleegyező partnerekkel, pornófilmes szereplőkkel kiélni. Ebből a szempontból pedofil embertársainknak a legrosszabb és legnehezebb. Nagyon helytelen lenne, ha olyan tilalmakkal nehezítenék tovább a helyzetüket, amelyek nem szükségesek senki megvédéséhez. A rajzolt gyerek nem valóságos létező. Ami vele történik, egyetlen hús-vér gyereknek sem árt. Tudom, volt már rá eset, hogy gyerekgyilkosnál gyerekmanga-gyűjteményt találtak, de eset mindenre van. Ha betiltanánk egyes extrém esetek alapján mindent, ami az eddigiekben bűnözőkre hatott, vagy elvileg hathat, hatalmas máglyákat rakhatnánk, remekműveket is vethetnénk rájuk, és semmi nem maradna a szabadságunkból. Lehet és érdemes kutatni és vitatni a pedofília összefüggését a cölibátussal, elfojtott más irányú vágyakkal, késztetésekkel, kreativitással stb. De a vágyak: objektív, tapasztalati tények. Ha vannak, nem kevesen, akik átérzik őket, akkor a tudatunktól független létezésükben nem lehet kételkedni. A hívő tekintheti őket Isten büntetésének vagy próbájának, de a világi állam nem bélyegezheti meg őket!

A rajzolt gyerekpornó engedélyezése jelzés a pedofiloknak, hogy a szabadságpárti állam nem ellenük, hanem csak a gyerekekért tilt. Jelzés a társadalomnak: a szabadságot csak annyira szabad korlátozni, amennyire muszáj.”

Köszönjük, megértettük.

S most nézzük a Magyar Narancs 2019 júniusi –nagyjából egy évvel ezelőtti- cikkét, „Soha nem fogok meggyógyulni” – pedofília mint betegség címmel. Ebben egy bizonyos Péter nevű pedofil esetét dolgozzák fel, és a következőket olvashatjuk:

„Péter pedofil, a kiskorúakhoz, a 10–14 év közötti kislányokhoz vonzódik szexuálisan.„

„– Tizenhat éves koromban tudatosult bennem, nagyon sokáig nem mondtam el senkinek. Amikor kórházba kerültem egy öngyilkossági kísérlet után, elmondtam egy orvosnak, aki az engedélyem nélkül belenézett a számítógépembe, és kihívta a rendőröket. Két ügyem volt tiltott pornográf felvételek birtoklásáért, képek voltak a számítógépemen, elsőre próbára bocsátottak, másodikra felfüggesztettet kaptam. A problémámmal a körzeti pszichológusnál is voltam, elküldött, hogy ő nem bírja az ilyesmit. Állítólag van egy magánterapeuta, de az húszezer óránként, annyit nekem nem ér.”

„– Milyenek a kilátásaid a jövőre nézve?”

„– Erre gyógymód nincs, az embernek nem lehet megváltoztatni a szexuális beállítottságát. Soha nem fogok meggyógyulni. Egyszerűen el kell fogadni ezt a helyzetet és ennyi.”

Péter soha életében nem ért hozzá helytelen módon gyerekhez, és úgy gondolja, nem is fogja megtenni, mert nem akar szexuális bántalmazó lenni. Nincs egyedül, és számos pszichiáter, kriminológus, szociológus és agykutató szerint érdemes lenne a társadalomnak, a közvéleménynek, nekünk is egy kísérletet tenni arra, hogy túllépjünk a megbélyegző szörnyülködésen, és odafigyeljünk arra, amit a Péterhez hasonló emberek mondanak, hiszen közös érdekünk, hogy a lehető legkevesebb gyerek legyen szexuális visszaélés áldozata. Ha megelőzhető a molesztálás, kötelességünk is megelőzni – éppen ezért működik Magyarországon ötödik éve kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés miatt börtönben lévő férfiaknak terápiás csoport, állami pénzből, a hivatalos büntetés-végrehajtás keretei között. Egy másik, intézményi háttér nélküli, önkéntes terápiás csoportba pedig tíz éve járnak pedofil emberek. Ezen a csoporton keresztül értük el Pétert is.”

Igen, ezt is megértettük.

A Magyar Narancs szánalmunkra, megértésünkre felkínált Péterének kapcsán ki más szólalt volna meg ismét, mint Révész Sándor, minden emberi gyengeség, elesettség és beteges hajlam szakértője és megértője, ezúttal immár a HVG-ben. Ezeket olvashatjuk:

„Péter kamaszkora óta 10-14 éves lányokhoz vonzódik. Egyik öngyilkossági kísérlete után egy orvosnak elmondta a problémáját, aki aztán az engedélye nélkül belemászott a számítógépébe, és kihívta a rendőröket. Péter számítógépén voltak pornográf felvételek kiskorúakról. Ezek birtoklásáért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a második eset után. A körzeti pszichológushoz is segítségért fordult. Ő undorodva elzavarta azzal, hogy neki ehhez nincs gyomra. Az erre specializálódott magánterapeuta óránként húszezer forintot kér. Péternek erre nincs pénze. Péter soha gyerekhez nem ért. Reméljük, nem is fog. De ebben senki segítségére nem számíthat. Nem ártatlan, mert gyerekek pornográf megörökítését fogyasztóként támogatni is bűn, nem is bocsánatos bűn, de mégsem akkora, mint a gyerekekkel szemben elkövetett közvetlen szexuális erőszak.

A Magyar Narancsban, Pálos Máté rendkívül alapos cikkében olvashatjuk Péter történetét.”

Köszönjük, ezt is megértettük. Azonban szeretném felhívni a figyelmet Révész egy kitételére: „(…) aki aztán az engedélye nélkül belemászott a számítógépébe, és kihívta a rendőröket.” Vajon a CIA engedéllyel „mászott bele” Kaleta számítógépébe, ha már…?

De olvassuk tovább Révészt:

„A pedofilia nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy. Akarattól függetlenül kialakul és meg nem változtatható szexuális beállítottság. El tudja képzelni a heteroszexuális olvasó, hogyan az ő szexuális irányultságát valamilyen terápiával a saját nemére, avagy gyerekekre lehetne irányítani? Ne gondolja, hogy ez fordított irányban inkább lehetséges.” (Révész: Fölháborodás helyett, HVG, 2019. szeptember 8.)

Ezt is megértettük.

Végezetül talán érdemes még belepillantani a Népszava egy 2014 novemberi cikkébe, címe: Az idő sem mentheti fel a pedofil elkövetőket. A cikk annak apropóján született, hogy a kormány előterjesztésére a Magyar Országgyűlés akkor hozott törvényt arról, miszerint nem évülhetnek el a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények.

A Népszavában megszólaló „szakértők” (pl. Magyar György!) természetesen rossznak tartották ezt a módosítást. „Elfogadta az Országgyűlés a büntető törvénykönyv módosítását: mostantól nem évülhetnek el a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények. Célja az elrettentés: a gyerekekkel fajtalankodók sosem lehetnek biztonságban, ha tettük kiderül, évtizedek múltán sem marad következmények nélkül. Ugyanakkor lapunk által felkeresett szakértők szerint a törvénynek vagy csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs visszatartó ereje, a visszamenőleges jogalkotás ráadásul a bizonyítást is nehezítheti és visszaélésekre is alkalmat adhat.” Ezt olvashatjuk mindjárt a bevezetőben, később pedig ilyesmiket:

„A >>közkívánatra<< való törvényalkotás persze olcsó, hatásos, de veszélyes beavatkozás a jogrendbe. Az ügyvéd szerint a prevenciót kellene erősíteni, a távol tartást megfelelően alkalmazni, segíteni a veszélyeztetett családoknak kimenekülni a szorult helyzetükből. Mindez azonban sok pénzbe kerül.”

Magyar György szerint tehát „közkívánatra” történő jogalkotás folyt akkoriban, értsd: „populista” módon a törvényhozás kiszolgálta az emberekpedofilok elleni gyűlöletét. Végül ugyanebben a cikkben megidézik Czeizel Endre professzor egy írását is:

„A pedofília olyan komplex pszichiátriai betegség, amely a genetikai hajlam és az ártó külső (általában a gyerekkori családi) hatások eredőjeképpen alakul ki. (…) A pedofília kóreredetében a genetikai hajlamot és az ezzel kapcsolatos agyi elváltozásokat még nem ismerjük, de az ilyen jellegű kutatási eredmények publikálása hamarosan várható. A lényeg azonban az, hogy a pedofilok e betegségükről ugyanúgy nem tehetnek, mint a szívinfarktust vagy a tüdőrákot elszenvedők. (…) A pedofília és az említett betegségek között van azonban egy alapvető különbség és ez: a társadalmi veszélyesség. A gyermekek szükséges védelme és az elkövetett bűn miatt jelenleg a pedofilokat általában börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélik.

A beteg pedofilok börtönbüntetésével szemben azonban három érv hozható fel:

- Olyan férfiakról van szó, akik adottságaikról ugyanúgy nem tehetnek, mint mondjuk a balkezesek. A pedofília azonban betegség, még pedig olyan komplex pszichiátriai betegség, amelyeknek néhány más megnyilvánulása (például tudathasadás) sajátos jogi elbírálást igényelhet.

- A többéves börtönbüntetés a pedofilok adottságait nem változtatja meg, ők betegek maradnak, ezért szabadulásuk után a gyermekek iránti vonzalmuk újabb bajok forrása lehet. (…) A börtönben a pedofilok a társaik részéről kíméletlen bánásmódra számíthatnak, amely további tragédiák forrása lehet.

- A pedofilok nagy számát tekintve börtönbüntetésük az állam és a büntetés-végrehajtás számára komoly anyagi terhet jelent.

Mindezek alapján a természettudomány képviselői a pedofilok hatékony orvosi kezelésében látják e sajnálatos probléma megoldását. A kezelés lényegében a nemi késztetés kioltását jelenti gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiás ráhatással…”

Mindebből talán kiviláglik, hogy ott a túloldalon, a most hisztérikusan halált kiáltók oldalán nem mindig ennyire kíméletlenek a pedofíliával szemben. De akkor mi lehet az oka, hogy most ilyesmiket olvasunk a sajtójukban:

„Kaleta bűntársainak többsége 5 év letöltendőt kapott

Kaletát ugyanis egy nemzetközi nyomozás közben buktatták le, melynek során egy gyerekpornó oldal üzemeltetője és felhasználói után nyomoztak. Az amerikai elkövetők messze nem kaptak olyan enyhe ítéletet, mint az exnagykövet Magyarországon.” – írja a Magyar Narancs. De akkor mi van a Narancs Péterével?

„A pedofília miatt elítélt volt perui nagykövet enyhe ítélete miatt szigorítana a törvényeken a kormány – számol be az RTL Híradó. Kaleta Gábor egy évet kapott felfüggesztve és 540 ezer forintos pénzbüntetést kell fizetnie, miután mindent beismert a bíróságon.

A közvélemény felháborodott az ítéleten. Az MSZP azt közölte, hogy a törvények szigorítását kezdeményezi, a DK pedig a legfőbb ügyésztől vár választ arra, hogy miért csak felfüggesztett börtönt kértek a volt nagykövetre, akinél 19 ezer pedofil felvételt találtak.” – írja a HVG. De hol van most Révész Sándor?

„Ha pedofil vagy, gyere Magyarországra, állj be a Fidesz mögé, és a hajad szála sem fog görbülni – ezt üzeni országnak-világnak a szerdai, felmentéssel felérő Kaleta-ítélet. A tudósításokból egy olyan verdikt rajzolódik ki, amely szerint a volt nagykövet úgymond illetlen képeket nézegetett, de ezt a botlást nagyon megbánta, amúgy pedig jó szolgája az egyháznak (melyiknek?), meg a hazának.” – írja a Népszava. Hm… de hol van most Czeizel, és a hosszú érvelés a pedofilok börtönbüntetése ellen?

Ha valaki netán most arra gyanakszik, hogy ez az ellenzék és ez az ellenzéki sajtó vélt vagy valós politikai érdekei mentén fordítgatja ki-be eszméi alsógatyáját, nos, az jó helyen kapisgál.

A lényeg viszont rém egyszerű, és nagyon fontos is: ezeknek az eszméi már kívül-belül szarosak.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma