És ott van ez a két fiú, székely, derék, családos fiatalemberek. Beke István és Szőcs Zoltán. Több mint két éve ülnek a koszlott román börtönökben, mert ők a „székely terroristák”. Hát, annyira terroristák, amennyire én szuahéli törzsfőnök vagyok. De azért ülnek. Ha jól tudom, valahol a feketehalmi börtönben, Brassó mellett, de nem is a helyszín a lényeg. A lényeg az: ez a két jó fiatalember egy este poharazgatás közben elbeszélte, milyen jó buli lenne ott Kézdivásárhelyen (!), ezen a kilencven-egynéhány százalékban székely magyarok által lakott helyen, a román katonai erődemonstráció és felvonulás alatt néhány petárdát elrobbantani. Csak mondom: petárda, nem kézigránát, nem taposóakna, nem föld-levegő rakéta: petárda. Na, a szemfüles román hallgatólegények résen voltak, azonnal vitték is őket, az al-Kaidát nem szedték le ilyen erővel, mint a fiúkat. Úgy jött ez a román kormánynak, mint a falat kenyér. Végre vannak székely „terroristák”, és irgum-burgum, és persze öt év letöltendő. A semmiért.
Háborús gonosz, emberi jó
Százmilliók haltak meg konfliktusokban, de emlékezetesek a humánum ritka, szép példái.