Az apokalipszis négy lovasa

A nyílt társadalom projekt jól láthatóan a végkifejletéhez közeledik, a rasszizmus nyílt felvállalásával teljessé vált az az ideológiai paletta, amelyet rá kíván kényszeríteni a világra és a valóságra. Józan értelemmel gondolkozva hihetetlennek tűnik, hogy valakik a XX. század négy legpusztítóbb ideológiáját egyszerre akarják ránk erőltetni, ráadásul az erkölcsi és etikai felsőbbrendűség pozíciójából.

A nyílt társadalom projektet annak kell látnunk, ami, a veszélyessége semmiféle idea­lizmust nem tűr el. Ez nem egy társadalmi kezdeményezés, nem is egy elmebeteg milliárdos Fantomas-jellegű hatalomátvételi kísérlet, hanem sokkal inkább az emberi civilizációkban mindenütt megtalálható hatékony gonoszság összes formájának egyidejű bevetése a fennálló rend ellen.

A nagy négyes első tagja a kommunizmus, amely eredeti formájában, még hatalomátvételi és megtartási technológiaként sem volt soha működőképes, csak bolsevizmusként, vagyis az erőszak egészen elképesztően szélsőséges alkalmazásának magyarázataként bizonyult értelmezhetőnek.

A kommunizmus ugyanúgy tartalmazza az egyenlőség gyilkos ábrándját, mint a liberalizmus, és ahhoz hasonlóan alapozza meg elméletében a gazdagok kifosztását és elpusztítását is.

A liberalizmus újítása ezen a téren az, hogy hasonlóan a Közép-Európában ebben a gondolatkörben úttörő SZDSZ-hez és MSZP-hez, a munkavállaló, kisvállalkozó középosztályt tekinti gazdagnak, mert egyrészt ők adják a fennálló társadalmi rend szociológiai alapját, másrészt mert a liberális projektet a globális kapitalizmus személyes és gazdasági-szervezeti haszonélvezői finanszírozzák és az ő gazdagságuk nyilván érinthetetlen.

A Coca-Cola egyrészt finanszírozza és politikai pártként működve támogatja a forradalmat, másrészt pedig üdítőt árul a forradalmároknak. A fő tulajdonosai és a menedzsment komolyan azt gondolja, hogy a forradalmárok a forradalom után is fizetni fognak nekik, ha akarnak egy Fantát. Mi, akik láttunk már közelről állítólag idealista forradalmárt, inkább úgy gondoljuk, hogy a Coca-Cola valamelyik miniszterré avanzsáló rapper tulajdonában fog landolni, a részvényesei és a menedzsmentje meg egy koncentrációs táborban. Sosem lehet előre tudni, hogy ki bizonyul később hasznos idiótának.

A liberalizmus eredetileg értelmiségi projektnek tűnt, már amennyiben ezt az LMBTQ-mozgalom által felzabált, gyakorlatilag a genderelméletben csúcsra jutó és a teljes egyetemi társadalomtudományt nevetségessé tevő hagymázas őrjöngést az értelem fogalmával kapcsolatban lehet egyáltalán említeni. Az, hogy legfőbb szószólói identitászavaros csepűrágók, pszichopata rapperek és tőlük megkülönböztethetetlen baloldali-liberális politikusok, és az, hogy ez az élcsapat milyen szövetségeseket tudott szerezni magának, pontosan megmutatja, kikkel is volt dolgunk idáig. A kapitalizmus globalista formája, amely imperializmusként a XX. század második felének szörnyűségeiért pont annyira felelős, mint korábban a nyugat-európai a gyarmatosításért, rövid távú életszínvonal emelkedéssel megvásárolta, megtévesztette, sőt, most úgy tűnik, végleg elpuhította a fehér embert.

Nincs globális kapitalista világ-összeesküvés, sajnos ezeknek az összeesküvőknek is a divat mondja meg, hogy kik is ők éppen.

A stabil kultúráknak viszonylag jó hatékonysággal működő eszközei voltak az ilyen emberek kezelésére, de a globalizációval és a technológiai robbanással járó tömegesedés tízezer számra hoz létre olyan szervezeteket, vállalatokat, amelyek képesek globális hatást gyakorolni. És ezeknek a vezetői, ha éppen nem teszik tönkre a vállalatot, akkor a világot, a környezetet tökéletes precizitással használják ki, mintha nem lenne holnap.

A globalizációs projekt nem tűnik értelmes lények vállalkozásának, sem a bolygó, sem az ember, még a gazdaság középtávú érdekeire sincs tekintettel, mégis úgy védi a liberális politikai, kulturális és gazdasági elit, mintha az élete függne tőle.

A globalizáció – ma már látható – nem jelent mást, mint egy olyan gazdasági növekedés fenntartását, amelyre csak azért van szükség, hogy a fikciókra épülő pénzügyi rendszer ne omoljon össze. A globális vállalatok az embert, az emberiséget csak környezeti tényezőnek tekintik, legfőképpen azért, mert szinte mindig olyan emberek vezetik őket, akikből az emberi minőség alapvető attribútumai hiányoznak.

Első közelítésben az is nehezen érthető, hogy a fehérellenes rasszizmus miért lett egy liberális projekt zászlóshajója, de ez a normális ember számára azért nem érthető, mert képtelenség elképzelni azt a gonoszságot, rombolni vágyást, ami ezekben az emberekben feszül. A nyílt társadalom projekt ugyanis nem az egyik rassz szempontjából rasszista, ahogy az eredeti fogalom sugallja, hanem egyszerre minden rassz irányában az.

Most éppen feketéket béreltek fel arra, hogy fehéreket, illetve normális életet élő feketéket és ázsiaia­kat lőjenek le, verjenek agyon és raboljanak ki, de a liberálisok minden rasszt egyformán gyűlölnek. A liberálisok antirasszizmusa ugyanis egyszerre kultúraellenesség, kényszeres egyenlősítés és harc minden lokális állami, szervezeti, kulturális vagy szakrális autoritás ellen.

Projektjük azért nácijellegű alapvetően, mert egy teljesen kevert, etnikumok és rasszok nélküli emberi népességet akarnak létrehozni, amelynek sem lokális kultúrája, sem helyi kötődése nincsen, csak a falanszter struktúráját ismeri, az emberi lét örömeit nem. Ők ezt tekintik Übermenschnek, és ez a képzeletbeli, nemek nélküli emberi végtermék tökéletesen megfeleltethető Adolf Hitler náci árjáinak, ahogy a gépszerű szocialista embertípusnak is. Ideális munkaerő, olyan rabszolga, akinek emlékei sincsenek valaha volt szabadságáról, sőt ez az újítás nem is képes elgondolni a szabadság fogalmát.

Ha a nyílt társadalom projekt győz, akkor nem lesz hely a földön, ahová el lehet menekülni. Akkor előállhat az az abszurd helyzet, hogy a kommunista Kína lesz a szabadság és a rend otthona a bolygón. És minden heteroszexuális fehér ember Putyin Oroszországba vágyakozik majd. A nyílt társadalom célja a végső diktatúra, a végső embertelenség, a semmi, ahol a létezés is tilos, talán csak annak nem, aki dolgozni képes.

Egy normális ember számára egyértelmű, hogy a kommunizmus-bolsevizmus, a liberalizmus-LMBTQ, a kapitalista globalizmus és a rasszizmus már páronként is, bármilyen leosz­tásban, kizárja egymást. A működőképes normalitás elpusztítása azonban most először bolygóméretű projektként zajlik. Ha a Nyugat összeomlik, technológia és pénzügyi értelemben magával rántja a világ többi részét is.

A nyugati civilizáció technológiai összeomlása egy globális atomháborúhoz hasonlóan „környezetszennyező” esemény lesz. A fent említett négy ideológiának és a nyílt társadalom projekt ötletgazdáinak pedig csak rendkívül primitív és ostoba elképzeléseik vannak arról, hogy a lokális kultúrák és a helyi kormányzati egységek (nemzetállamok) nélküli világban hogyan is akarnak kormányozni. Soha ennyire buta emberek nem csináltak még forradalmat, mint azok, akik most akarnak. Az ideológia kifinomult művelése, ami a bolsevistákra, liberálisokra, igazi rasszistákra, globalista kapitalistákra jellemző, ugyanis nem az értelem jele, hanem pont a formális, önismétlő, katatón, szabad akarat nélküli gépies agyműködésé. Mind a négy ideológia tulajdonképpen már nélkülözi a szabad akaratra való hivatkozást, sőt egyenesen el is akarja tüntetni véglegesen.

Eddig minden sikeres ideológia alapvetően integráló jellegű volt. Olyan ideológia, amelyik ennyire dezintegráló, mint a nyílt társadalom, még sohasem jutott a megvalósulás közelébe. Ez az őrület ugyanis más, mert sokkal mélyebb társadalmi eróziókat indított el már évtizedekkel ezelőtt, mint amilyenek a kommunista és náci kísérleteket megelőzték. Az apokalipszis négy lovasa most a bolsevizmus, a liberalizmus, a fajgyűlölet és a globalizmus. És nekünk a józan paraszti ésszel, a saját világbéli helyünkön kell szembeszállni velük, mert csak addig létezünk, amíg van otthonunk, nemünk, családunk, országunk és ismerjük azokat, akik kormányoznak bennünket és ha kell, el is küldhetjük őket.

Fel kell magunknak tennünk a kérdést: akarunk-e úgy élni, akarunk-e olyan jövőt, mint amilyet a közveszélyes önjelöltek és boldogtalan értelmiségiek minden szempontból embertelen koalíciója elképzel magának?

A szerző szociológus