Először is tisztázzunk egy általam alapvetőnek tartott tételt: aki úgy gondolja, hogy a szabadkőművességgel nem kell vagy nem érdemes foglalkozniuk a társadalomtudományoknak – nemcsak a történettudománynak, hanem a politológiának és a szociológiának sem –, az egyszerűen nem akarja megismerni a valóságot, vagy érdeke fűződik ahhoz, hogy ne segítse elő a valóság ezen szeletének megismerését. Amikor a balliberális tudósok kézzel-lábbal kapálóznak az ellen, hogy a szabadkőművesség nyilvánvalóan fontos történelmi szerepével kapcsolatban bármilyen tárgyilagos vita és eszmecsere induljon el, lényegében véve az általuk eddig művelt társadalomtudomány bástyáit védik. Vagyis nincs másról szó, mint hogy a balliberális szerzők esetében az eddigi tudományos ténykedésük egy jelentős hiányosságára derülne fény, ha egyértelművé válna, hogy olyan fontos mozzanatokat hagytak ki például az első világháborút lezáró békeszerződések okainak feltárásakor, mint a nemzetközi, félig titkos társaság és hálózat, a szabadkőművesség aktív tevékenysége és egyértelmű befolyása az események alakulására.
De ki kegyelmez a szerencsétlen ukránoknak?
Az amerikai demokraták és brüsszeli szövetségeseik ukrán fiatalok tízezreit áldoznák fel saját érdekeikért.