A Vas utcai autonóm köztársaság kikiáltása

Vidnyánszkyt és Nemcsákot tehetségtelenezték a két nagy Vas utcai tüntetésen Máté Gáborék és tanítványaik.

Hát nem életszerű?

A jó öreg Gandalfnak A gyűrűk urából szintúgy tűpontos információi vannak a magyarországi diktatúra szörnyűséges állapotáról egy tucat rettenetes pofájú ork elpusztítása közben, s miközben lova fenyegetően két lábra ágaskodik, beugrik neki: „Most jutott az eszembe, hogy mi történik a budapesti színművészeti egyetem falai előtt és mögött, a tüntető és sztrájkra kész magyar diákok már csak a végső győzelem receptjét várják tőlem!” És így megy ez az agymosás tovább a balliberális médiában, a Facebookon, mindenhol, és csak a vak nem látja, hogy a nemzetközi kapcsolatokkal megmozgatott külföldi kiválóságok nyomásgyakorlása mi célt szolgál valójában. Így tehát az amerikai filmipar jeleseinek nemcsak a kuratórium összetételéről van minden részletre kiterjedő tudásuk, de ismerik a győzelem receptjét.

Hazájukban ugyanis már szinte minden csatát meg is nyertek, sikeresen betiltatták az összes filmet és könyvet, amelyek nem az újkommunista vadliberálisok szája íze szerint lettek elkészítve. Nem beszélve a küszöbön álló Oscar-díj jelölési rendszerének a filmgyártást garantáltan felszámoló és tönkrevágó reformjáról, hát akkor uccu neki, kultúrgyarmatosítsuk a mucsai, lábszagú magyarokat is.

Tehát van kiktől tanulni.

Erről jut eszünkbe, hogy legutóbb Máté Gábor omlott össze az ATV-ben, azt sérelmezve, hogy megírtuk: 1975-ben Székely Gábor kommunista tömeggyilkosok előtt beszélt a szocialista embertípus színdarabokban való ábrázolásáról és az ideológiailag elkötelezett színházról. Szerinte ezzel leköptük őt és mesterét is. Semmi ilyesmi nem történt. Csak megint kiesett egy jókora csontváz a szekrényből. És van ott még bőven, az a gyanúm.

Szögezzük le, hogy Székely Gáborról mint alkotóról és műveiről eleddig szó sem esett, senki sem követelte életműve bezúzását, darabjai betiltását, azért mert élete egy rövid szakaszában szívesen és lelkesen szónokolt Brezsnyev és az ’56-os hóhér, Biszku Béla előtt a szocialista ideológiát propagáló előadások készítésének fontosságáról. Amerikában ellenben egészen más a helyzet, ott a kultúrharc égisze alatt villámgyorsan betiltják a nem eléggé liberális filmeket, könyveket, készítőiket pedig kiírják az egyetemes színház- és filmtörténetből. Ilyesmitől itt nem kell tartani, hiszen mi, velük ellentétben, képesek vagyunk szétválasztani az embert a műtől és alkotásától. Ugyanez róluk, a nyugati kultúrforradalmárokról viszont nem mondható el.

Vidnyánszkyt és Nemcsákot hol burkoltan, hol teljesen egyértelműen tehetségtelenezték a két nagy Vas utcai tüntetésen Máté Gáborék és tanítványaik. Pusztán politikai okokból. Pont ők azok, akik ideológiai, politikai okokból fosztanának meg embereket a múltjuktól, tehetségüktől és a megkérdőjelezhetetlen szakmai sikereiktől. A Vas utcai autonóm köztársaság lelkes kikiáltói, akik még pszichológus segítségével sem képesek megkülönböztetni a diktatúrát a demokráciától.