Ez utóbbi már olyan vizekre is elvisz bennünket, mint az eutanázia, ami Belgiumban már 2014 óta legális a tizenkét év alatti gyermekek esetében is; Hollandiában eddig az alsó korhatár tizenkét év volt, amit a napokban eltöröltek, és egészen az egyéves gyermekekig szállították le a korhatárt. Egy év alatti gyermek esetében a szülő adja meg a jóváhagyást. Ez egyenesen felveti azt a kérdést, hogy az említett szabályozás de facto mennyiben különbözik az abortusztól. Mindezek alapján akár „logikusnak” tűnhet a transzneműségben való komoly döntés meghozatala akár egy nyolcéves gyermek esetében is – csakhogy mind a belga, mind a holland szabályozás két dologból indul ki: az állapot végleges, valamint ezt az adott gyermek felfogja (?), és készen áll a halálra.
A szenvedés és kilátástalanság komoly, sok embert meggyőző érv volt az eutanáziát pártolók kezében, azonban az egy teljesen új fejlemény, hogy a tudomány az utóbbi években egy technológiai szingularitáson megy keresztül: 2012-ben – az idén kémiai Nobel-díjat kapott – Jennifer Doudna szabadalmaztatta Amerikában az úgynevezett CRISPR-eljárást, aminek segítségével nemrég a született vakság egyik típusát korrigáló gyógymódot kezdtek el kipróbálni Amerikában, és ez még csak a kezdet a gyógyíthatatlan betegségek sorában. A mostani Covid-járvány azt is megmutatta, hogy ha az emberiség valamit nagyon akar, akkor néhány hónap alatt villámgyorsan ki tud fejleszteni életmentő eljárásokat is.
Tehát kevés ennél fontosabb döntés van az életben. Ha pedig ez így van, akkor miért nem várjuk el a gyermekeinktől, hogy nyolcévesen döntsék el tanulmányaik irányát, hogy mivel akarnak majd egész életükben foglalkozni? Vagy azt, hogy mire mennyit költenek? És ehhez „természetesen” kapják meg automatikusan szüleik jövedelmét is, diszkriminációmentesen. No meg a gondnokság intézményét is töröljük el egy csapásra, mert vannak, akik ezzel is visszaélnek! Ha már lúd, legyen kövér: miért van egyáltalán korhatár a jogosítvány, a büntetőügyben történő tanúskodás, a szervadományozás, a házasságkötés no meg a szexuális kapcsolatok létesítése tekintetében? Esetleg a halálbüntetés visszaállítása is szóba jöhetne a gyermekek esetében ott, ahol van még? Nem beszélve arról, hogy minél súlyosabb döntési helyzetek elé állítjuk a fejlődésben lévő, támogatásra szoruló gyermekeket, annál inkább stresszelni fognak, ami még inkább magatartászavarokhoz és különböző szerek használatához vezethet.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!