Az Egyesült Államokban nemrég, hosszú betegeskedés után, 87 éves korában elhunyt Ruth Bader Ginsburg, azaz RBG, a leghíresebb legfelsőbb bírósági bírónő, aki egyben ikonikus közéleti alakká, igazi celebritássá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben a női egyenjogúságért vívott harc során mint a második (1993) és egyben legliberálisabb bírónő. Személyes életpályája is mutatta, hogy még a világ egyik legfejlettebb országában sem volt az természetes a nőknek az 1950-es években, hogy ugyanúgy megállják a helyüket a munkában, mint a férfiak, legyen az a bírói pálya vagy az egyetemi karrier.
Amikor 1956-ban beiratkozott a Harvard Egyetem jogi karára nyolc másik hölggyel egyetemben az ötszáz fős évfolyamra, akkor a dékán a fáma szerint megkérdezte tőle: „Milyen érzés elvenni egy rátermett férfi helyét?” Annak ellenére, hogy évfolyamelsőként végzett, RBG egy állásajánlatot sem kapott. Ennek okát ő maga úgy fogalmazta meg, hogy három területen is kilógott a sorból: zsidó, nő és már anya is volt egy személyben.
Ginsburg alapvetően a női betegségek megelőzését, az abortuszt, a halálbüntetést, valamint a szexuális kisebbségeket (melegeket) érintő és a választójoggal összefüggő kérdésekben emelte fel a hangját. Az élethez való jog kapcsán paradox módon az elítéltek halálbüntetése ellen, de egyúttal a nők abortuszhoz való jogáért küzdött. Halála politikai kérdéssé vált az Egyesült Államokban. Hogy miért? Ennek alapvetően két oka van.
Az egyik ok Amerika alkotmánya és a belpolitika. Pokol Béla alkotmánybíró szerint egy 1925-ös törvénymódosítás révén az Egyesült Államok szövetségi legfelsőbb bíróságának hatalma jelentősen megnőtt, méghozzá úgy, hogy kivették a rendes fellebbezési eljárásból, és így a testület korlátok nélkül, önállóan meghatározhatja, hogy mikor, milyen ügyben dönt. Ez azt eredményezte, hogy – Pokol szavaival élve – a szelektálási hatalmuk birtokában erősen redukált számú ügyek esetében immáron „átfogó elveket” és korábban nem rögzített „alkotmányos célokat” fogalmazhattak és fogalmaznak meg a bírák, eltávolodva az eredeti törvényszövegtől. Végső soron ezzel a bírói jog igazi alternatívát nyújtott a nép által választott törvényhozói és elnöki hatalommal szemben is, méghozzá a legfőbb társadalmi-jogi kérdések esetében.