Trump betiltja az érzékenyítő képzéseket

Ez a jelenség sajnos nem korlátozódik Amerikára, hanem az egész nyugati világot megfertőzte.

MTI/EPA/Pool/Stefani Reynolds Fotó: Stefani Reynolds

Szeptemberben Donald Trump amerikai elnök egy újabb rendeletet bocsátott ki az érzékenyítő képzések betiltására katonai létesítményekben és szövetségi intézményekben, továbbá megtiltotta az általa Amerika-ellenesnek nevezett oktatások megrendelését külső cégektől. Az elnök szerint ezek az oktatások kollektív szociális vagy politikai identitáson alapuló hierarchiá­kat erőltetnek ahelyett, hogy tiszteletben tartanák az emberek személyes méltóságát. Ez az ideológia azt sugallja, hogy Amerika egy reménytelenül rasszista és szexista ország, és azt a tévhitet terjeszti, miszerint vannak olyanok, akik pusztán faji vagy nemi alapon elnyomók lennének.

Az elnök szerint ez az ideológia aggasztó iramban próbál a társadalom szélsőséges pereméről beszivárogni az országot igazgató központi intézményekbe különböző diverzitásképzéseken keresztül. Példának okáért az amerikai kincstár a közelmúltban egy olyan képzést engedélyezett, amelyen azt tanították, hogy gyakorlatilag minden fehér ember a rasszizmus hordozója, és az embereket igenis a fajuk szerint különböztessük meg, nem pedig személyiségük, tehetségük alapján. Egy másik szövetségi intézményben (Sandia National Laboratories) azt oktatták, hogy a racionalitás hangsúlyozása az emocionalitással szemben a fehér férfiak jellemzője, ezért megkérték az oktatáson részt vevő ilyen férfiakat, hogy adjanak számot egymás előtt saját „fehér kiváltságaikról”. A Smithsonian múzeum egyik grafikája pedig azt állította, hogy racionális gondolkodás, kemény munka, család és az Istenbe vetett hit nem olyan értékek, amelyek az amerikaiakat egyesítik, hanem inkább a fehér identitást előfeltételezik. A múzeum azt is közölte, hogy szembesülni saját fehérségünkkel nehéz dolog, és ez gyakran félelemmel, bűntudattal, szomorúsággal vagy zavarodottsággal jár.

Ez a jelenség sajnos nem korlátozódik Amerikára, hanem az egész nyugati világot megfertőzte. Nagy-Britanniában egy egész iparág alakult ki az ilyen agymosó oktatások körül, amelyek diverzitással, befogadással vagy tudat alatti előítélettel kapcsolatos érzékenyítéseket kínálnak. Az utóbbit gyakran az úgynevezett Implicit Association Test alapján végzik, melynek során a résztvevőknek le kell írniuk, mi az első gondolat, ami megfordul a fejükben egy képsorozat láttán. Az eredmény minden esetben azt mutatja ki, hogy a fehérek nincsenek tudatában rasszista előítéleteiknek. A teszt eredeti megalkotója, Brian Nosek maga tiltakozott a módszerével való politikai visszaélések ellen, de az eljárása már rég külön életet él a kritikus faji teória (CRT) terjesztőinek körében.

A brit parlament belső digitális oktató fóruma (ParliREACH) készített egy felületet, ahol az alkalmazottak meggyónhatják kiváltságaikat. Ezek között találunk olyan bejegyzést, mint például „én egy fehér férfi vagyok, és tudom, hogy e kiváltságos helyzetemből sohasem tudom megérteni a rasszizmus kérlelhetetlen hatásait”. Egy másik bejegyzés szerint olyan kijelentések, mint „mi mindannyian az emberi faj tagjai vagyunk”, egy veszélyes társadalmi piramis része, amely lincselést, gyűlöletből fakadó bűncselekményeket és népirtást eredményez.

Ezek a nyilvános önvádoló vallomások a sztálini koncepciós perek elválaszthatatlan kellékei voltak, és kétségbeejtő az, hogy a radikális baloldalnak sikerült megteremtenie annak feltéte­leit, hogy ezek újra a politikai eszköztár kellékei legyenek. Immár az egész európai és nyugati civilizáció ellen indítottak koncep­ciós pert, odáig tökéletesítve az eljárást, hogy az ebben való részvétel szinte önkéntesnek tűnik. Egyfelől komoly anyagi és társadalmi juttatásokkal kecsegtetik azokat, akik fehér bűneiket megvallva beállnak a megreformált, korrekt öntudatra ébredtek sorába. Másrészt viszont súlyos munkahelyi nyomás, megbélyegzés, nyilvános kiközösítés vár azokra, akik megtalálják önmagukban azt a tisztességtudatot és bátorságot, hogy ennek ellenálljanak.

Mivel az Európai Unió legtöbb országában a sajtószabadság gyakorlatilag megszűnt, sok országban már nehéz hasonló esetekről való beszámolót találni. De ahogy a hazánkban kirobbant LMBTQ-„mesekönyv” körüli botrány mutatja, nem kell messzire mennünk az erőszakos agymosás példáiért. A gyermekeinket szexualizáló és szélsőséges politikai ideológiákkal fertőző szennypublikáció körül szinte egy emberként egyesült a magyar nyelven beszélő, de zsigereiben magyarellenes baloldal, számukra mi sem természetesebb, mint majmolni azt a bomlasztó hazugságköteget, ami a nyugati társadalmakat a felismerhetetlenségig eltorzította, és amely utat nyitott az ott szinte ipari szinten történő gyermekkereskedelemnek a nagy többségében bevándorló hátterű deviánsok között – Angliában egy év alatt 19 ezer fehér gyermeket azonosítottak a hatóságok, akiket prostitúcióra kényszerítettek főleg pakisztáni származású emberkereskedők.

Nyilván ha a mi miniszterelnökünk jönne elő egy olyan kezdeményezéssel, mint az amerikai elnök, és betiltaná a szélsőséges magyarellenes érzékenyítő oktatásokat az adófizetők által is támogatott intézményeinkben, Brüsszelben hosszú hónapokra elfogyna az antidepresszáns a patikákból a megnövekedett aggodalomszintek miatt. Pedig a fehérellenes rasszista ideo­lógia és a fiatal gyermekeinket a szexuális deviancia politikai ágyútöltelékeként felhasználó politizálás visszaszorítására mihamarabb meg kell teremteni az alkotmányos, törvényes kereteket. A radikális liberalizmus a fasizmus negatív karcnyomata, ezt demokratikus módszerekkel, de kompromisszumok nélkül kell kisöpörni a közélet és oktatás minden szintjéről.

A szerző teológus, publicista