Liberális siránkozás a sajtóról

Az ember mindig aggódva figyeli a szakma császárait, a függetlenobjektív újságírókat, és miközben látja, olvassa őket, szívébe félelem és rettegés költözik és megpróbál időben felkészülni a veszteségre, igyekszik lélekben megerősödni, hogy később el tudja viselni, amikor a szélsőségesen objektív sajtómunkás, elhagyván aktuális munkahelyét, elszegődik ellenzéki polgármesternek, főpolgármester-jelöltnek, kulturális vagy főpolgármesteri tanácsadónak.

Nagy hirtelen a Klubrádió volt műsorvezetője, Pikó András, a volt ATV-s és Hír TV-s egykori függetlenobjektív Kálmán Olga és a Mérce.hu exfőszerkesztője, Jámbor András ugrik be, de például Gréczy Zsolt is a baloldali sajtóban dolgozott, persze szigorúan a szakma szabályai szerint, teljesen politika- és értéksemlegesen, mielőtt a DK-ba igazolt volna.

De Magvasi Adrián is úgy szolgálta a szabad és független sajtót a jobbikos pénzből működő Alfahíren, hogy közben arra is maradt energiá­ja, hogy többször is elinduljon a választásokon. Nyilván a Jobbik jelöltjeként. 2016-tól pedig a Jobbik választókerületi elnöke volt. Balogh Gábor, aki szintén az Alfahír újságírója volt, nemrég pedig Újpesten kezdett politikusi karrierbe, persze csak azután, hogy jó alaposan kipropagandistázta magát az átállított, a Jobbik lakájtévéjeként sugározó Hír TV-ben.

Béres Ferenc Attila is hasonló pályát járt be, ő a Zsúrpubi főszerkesztőjeként hergelt a kormánypárti újságírók ellen, miközben tiszta erőből terítette Vona Gáborék propagandáját és a párt lejárató anyagait, hogy aztán kommunikációs igazgató váljék belőle. No nem egy cégnél, hanem a Jobbiknál. A haladó sajtó szemérmesen hallgatni szokott róla, de attól még tény, hogy Z. Kárpát Dániel egy 2018 szeptemberében nyilvánosságra került hangfelvételen arról beszélt, hogy az összes támadó-lejárató anyaguk a Zsúrpubin jelenik meg, ezért új fórumra lenne szükségük.

De a Demokratikus Koalíció erősen foghíjas impresszumú házi lapjáról, a Nyugati Fényről is az a hír járja, hogy a Gyurcsány-párt politikusai állnak a mocskolódó, alpári stílusban megírt cikkek tömkelege mögött. Na és ott a Hírklikk, ahol most Németh Péter elvtárs, a Népszava egykori főszerkesztője propagálja az MSZP üzeneteit. No ezért aggódom az Index egykori, a Telex jelenlegi újságírójáért, ­Fábián Tamásért, mert kiváló képességű és hatalmas munkabírású ellenzéki propagandista, így félő, hogy egyszer csak Karácsony Gergely le fog csapni rá, esetleg Donáth Anna meghívja a stábjába. Vagy az ellenzék elindítja a valamelyik budapesti kerületben. De addig is, amíg Tamás velünk van, használjuk ki minden pillanatát annak, amikor alkot, amikor a független sajtóért aggódik.

Nézzük legutóbbi propaga…, pardon, produktumát!

Fábián úr a minap egy videóval jelentkezett, amelyben számos példával igyekezett alátámasztani, megtámogatni azt az ellenzéki narratívát, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Mely kijelentés amúgy nem friss innováció, 2010 óta hallgatjuk. Emlékszünk még az üres népszabadságos címlapokkal tüntető politikusokra? De az is elhangzik a szájából, hogy fogynak – sajnos nem, nem fogynak, inkább szaporodnak – az ellenzéki politikusokat és az összefogást támogató, a Karácsony Gergelynek és Pikó Andrásnak kampányoló újságok, és hogy túl sok, illetve egyre több jobboldali médium létezik. Vagy valami ilyesmi. Tamást ugyanis valami bántja, de nem pontosan értjük, hogy mit is akar igazából, talán egy jó kis demokratizálást, külföldi beavatkozást, katonai intervenciót, jobboldali szerkesztőségek bezáratását.

A Telex újságírója messziről indít, Orbán Viktorral kezd, aki állítólag médiaháborút indított. Aztán rátér Boros Bánk Leventére, akinek az egyik fő bűne az, hogy szereti a focit (szörnyű), a másik, hogy megvásárolt egy hírportált. Döbbenet.

Aztán jön az Index és Dull Szabolcs kirúgása. Persze értjük, hogy fáj, hogy mégiscsak „van másik”, és az új, amúgy szintén balliberális lapot is ugyanannyian olvassák, mint az előzőt, de azért az elég furcsa érv a sajtószabadság sárba tiprása mellett, hogy egy ellenzéki lapból kettő lett. Fábián helyében ennek mi inkább örülnénk.

Megérkezik a 168 Óra is, ahol egészen példátlan módon (ja, nem) kirúgtak egy főszerkesztőt, ugyanis teljesen indokolatlanul és az újságírói etikát figyelmen kívül hagyva a miniszterelnök gyerekeivel illusztrált egy cikket. A hetilap amúgy köszöni szépen, remekül van, még most is baloldali. Naná! Tamás nem lankad, megidézi druszáját, Menczer Tamás államtitkárt, aki az ATV stúdiójában fejtette ki, hogy regisztrálni kellene a külföldön kiokosított balliberális újságírókat.

Fábián hamiskás mosollyal üzen: nincs is azzal semmi baj, ha külföldön, Soros pénzén képezik ki Kari Gerit, az összellenzéket meg a nyílt társadalmat támogató propagandistákat. Hála istennek, a magyar emberek többsége egészen máshogy gondolja.

Majd jön Arató András, a Klubrádió többségi tulajdonosa, aki arról beszél, hogy a kormány épp megszünteti az utolsó, hatalommal kritikus médiumot. Ez valami magyar csoda lehet, hogy mindig van egy utolsó, meg egy utolsó utáni, meg utolsó utáni utáni, meg egy utolsó utáni utáni utáni hatalommal kritikus médium.

A 24.hu és a HVG tulajdonosai is előkerülnek, amiből az derül ki, hogy Tamást, úgy tűnik, inkább a még több cenzúra dobná fel, tehát igazából nem is a sajtószabadságért aggódik, ugyanis a jelek szerint nagyon rosszul viseli, ha a hozzá közel álló elvtársak viselt és gyanús dolgait-ügyeit is megírja a jobboldali sajtó, például a BKV buszmutyiját, ugye, Fábián?

És ha már jobboldali-konzervatív sajtó: ők következnek. Tamás szerint a Megafon jobboldali internetes hadsereget szervez (hát persze, hogy azt), a Pesti TV pedig megalakult. Van egy kis mészároslőrincezés is – az sose maradhat ki –, úgy látszik, Fábián torz világában csak cseh milliárdosok adhatnak pénzt médiá­ra (ismert, hogy Zdeněk Bakala cseh milliárdos kétszázezer eurót adományozott a Telexnek), magyarok nem. A köztévé is sorra kerül, amiről döbbenetes dolgok derülnek ki: kormánypárti. Az MSZP–SZDSZ-kormányok alatt viszont olyan harcosan ellenzéki volt, hogy csak na, a Nap-keltében is mindig megvadult hiénafalkaként rontottak rá a kormány politikusaira.

Elnézést, most kaptuk a hírt, hogy az ellenzé­kiekre. Hibánkért elnézést kérünk. Biztosan Fábián kolléga is így fog tenni.

Amíg ez megtörténik, haladjunk tovább.

Tamás elérkezik a lényeghez. Az ő megfejtése szerint Orbán azért kezdett médiaháborúba, mert a balliberális sajtó nyerte meg az önkormányzati választást az ellenzéknek. Ebben mondjuk legalább van valami igazság. Azt a heteken át tartó borkaizást-kokainozást, amit például az Index csinált az önkormányzati választás kampányában, valóban nehéz elfelejteni. És utána sem nyugodtak meg, a helyzet az, hogy aki megnézte, hogy miként vallott naponta szerelmet a függetlenobjektív sajtó, élen a régi Indexszel az ellenzék főpolgármesterének, Karácsony Gergelynek, az azt is megérti, mit is akart üzenni valójában a költő.

A hatalmi pozícióban levő városvezetőt nyilvánvalóan nem ellenőrzi, sokkal inkább sztárolja a HVG, a 24.hu, a 444, a Nyugati Fény, a Hírklikk, a Klubrádió, az ATV és a Telex. (Zárójelben azt is gyorsan jegyezzük meg, hogy Pikó józsefvárosi helyi lapja milyen leplezetlen propagandát nyomat. Közpénzből. Persze azzal nincs baj. Az jó propaganda. Azt Tamás szereti.)

Végül Fábián Tamás levonja a végső konzekvenciát: Orbán ugyan egy éve még azt állította, hogy majdnem kiegyenlítettek a sajtóviszonyok, de újra elkezdte nyírni a kormánytól független sajtót. Mondjuk ezek szerint Tamás mégiscsak elfogadja, hogy eddig nem voltak azok, csak épp nem volt kedve beszélni róla. Talán tetszett is neki a kilencvenes évek kegyelmi időszaka, amikor az egyetlenegy Új Magyarország képviselte a jobboldalt.