Liberális siránkozás a sajtóról

Fábián Tamás baloldali propagandista sajátos körképe a hazai médiaviszonyokról.

Nézzük legutóbbi propaga…, pardon, produktumát!

Fábián úr a minap egy videóval jelentkezett, amelyben számos példával igyekezett alátámasztani, megtámogatni azt az ellenzéki narratívát, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Mely kijelentés amúgy nem friss innováció, 2010 óta hallgatjuk. Emlékszünk még az üres népszabadságos címlapokkal tüntető politikusokra? De az is elhangzik a szájából, hogy fogynak – sajnos nem, nem fogynak, inkább szaporodnak – az ellenzéki politikusokat és az összefogást támogató, a Karácsony Gergelynek és Pikó Andrásnak kampányoló újságok, és hogy túl sok, illetve egyre több jobboldali médium létezik. Vagy valami ilyesmi. Tamást ugyanis valami bántja, de nem pontosan értjük, hogy mit is akar igazából, talán egy jó kis demokratizálást, külföldi beavatkozást, katonai intervenciót, jobboldali szerkesztőségek bezáratását.

A Telex újságírója messziről indít, Orbán Viktorral kezd, aki állítólag médiaháborút indított. Aztán rátér Boros Bánk Leventére, akinek az egyik fő bűne az, hogy szereti a focit (szörnyű), a másik, hogy megvásárolt egy hírportált. Döbbenet.

Aztán jön az Index és Dull Szabolcs kirúgása. Persze értjük, hogy fáj, hogy mégiscsak „van másik”, és az új, amúgy szintén balliberális lapot is ugyanannyian olvassák, mint az előzőt, de azért az elég furcsa érv a sajtószabadság sárba tiprása mellett, hogy egy ellenzéki lapból kettő lett. Fábián helyében ennek mi inkább örülnénk.

Megérkezik a 168 Óra is, ahol egészen példátlan módon (ja, nem) kirúgtak egy főszerkesztőt, ugyanis teljesen indokolatlanul és az újságírói etikát figyelmen kívül hagyva a miniszterelnök gyerekeivel illusztrált egy cikket. A hetilap amúgy köszöni szépen, remekül van, még most is baloldali. Naná! Tamás nem lankad, megidézi druszáját, Menczer Tamás államtitkárt, aki az ATV stúdiójában fejtette ki, hogy regisztrálni kellene a külföldön kiokosított balliberális újságírókat.

Fábián hamiskás mosollyal üzen: nincs is azzal semmi baj, ha külföldön, Soros pénzén képezik ki Kari Gerit, az összellenzéket meg a nyílt társadalmat támogató propagandistákat. Hála istennek, a magyar emberek többsége egészen máshogy gondolja.

Majd jön Arató András, a Klubrádió többségi tulajdonosa, aki arról beszél, hogy a kormány épp megszünteti az utolsó, hatalommal kritikus médiumot. Ez valami magyar csoda lehet, hogy mindig van egy utolsó, meg egy utolsó utáni, meg utolsó utáni utáni, meg egy utolsó utáni utáni utáni hatalommal kritikus médium.

A 24.hu és a HVG tulajdonosai is előkerülnek, amiből az derül ki, hogy Tamást, úgy tűnik, inkább a még több cenzúra dobná fel, tehát igazából nem is a sajtószabadságért aggódik, ugyanis a jelek szerint nagyon rosszul viseli, ha a hozzá közel álló elvtársak viselt és gyanús dolgait-ügyeit is megírja a jobboldali sajtó, például a BKV buszmutyiját, ugye, Fábián?

És ha már jobboldali-konzervatív sajtó: ők következnek. Tamás szerint a Megafon jobboldali internetes hadsereget szervez (hát persze, hogy azt), a Pesti TV pedig megalakult. Van egy kis mészároslőrincezés is – az sose maradhat ki –, úgy látszik, Fábián torz világában csak cseh milliárdosok adhatnak pénzt médiá­ra (ismert, hogy Zdeněk Bakala cseh milliárdos kétszázezer eurót adományozott a Telexnek), magyarok nem. A köztévé is sorra kerül, amiről döbbenetes dolgok derülnek ki: kormánypárti. Az MSZP–SZDSZ-kormányok alatt viszont olyan harcosan ellenzéki volt, hogy csak na, a Nap-keltében is mindig megvadult hiénafalkaként rontottak rá a kormány politikusaira.

Elnézést, most kaptuk a hírt, hogy az ellenzé­kiekre. Hibánkért elnézést kérünk. Biztosan Fábián kolléga is így fog tenni.

Amíg ez megtörténik, haladjunk tovább.

Tamás elérkezik a lényeghez. Az ő megfejtése szerint Orbán azért kezdett médiaháborúba, mert a balliberális sajtó nyerte meg az önkormányzati választást az ellenzéknek. Ebben mondjuk legalább van valami igazság. Azt a heteken át tartó borkaizást-kokainozást, amit például az Index csinált az önkormányzati választás kampányában, valóban nehéz elfelejteni. És utána sem nyugodtak meg, a helyzet az, hogy aki megnézte, hogy miként vallott naponta szerelmet a függetlenobjektív sajtó, élen a régi Indexszel az ellenzék főpolgármesterének, Karácsony Gergelynek, az azt is megérti, mit is akart üzenni valójában a költő.

A hatalmi pozícióban levő városvezetőt nyilvánvalóan nem ellenőrzi, sokkal inkább sztárolja a HVG, a 24.hu, a 444, a Nyugati Fény, a Hírklikk, a Klubrádió, az ATV és a Telex. (Zárójelben azt is gyorsan jegyezzük meg, hogy Pikó józsefvárosi helyi lapja milyen leplezetlen propagandát nyomat. Közpénzből. Persze azzal nincs baj. Az jó propaganda. Azt Tamás szereti.)

Végül Fábián Tamás levonja a végső konzekvenciát: Orbán ugyan egy éve még azt állította, hogy majdnem kiegyenlítettek a sajtóviszonyok, de újra elkezdte nyírni a kormánytól független sajtót. Mondjuk ezek szerint Tamás mégiscsak elfogadja, hogy eddig nem voltak azok, csak épp nem volt kedve beszélni róla. Talán tetszett is neki a kilencvenes évek kegyelmi időszaka, amikor az egyetlenegy Új Magyarország képviselte a jobboldalt.