Csütörtöki gazdasági évnyitó beszédében Orbán Viktor megint alaposan rácáfolt azokra a hazai és külföldi kritikákra, hogy a magyar kormánynak és személy szerint neki ne lenne konkrét, világos, egyértelmű jövőképe és nemzetstratégiája. Igaz, most – szemben például a 2018-as miniszterelnöki beiktatási, majd tusványosi beszédével – nem szólt arról, hogy milyen nagy célokat, s hogyan igyekszik elérni kormányával a 2030-ig ívelő, összességében két évtizedes időszakban. Viszont részletesen beszélt az ország újranyitásának feltételeiről, a hamarosan induló új nemzeti konzultáció eredményétől is függő menetrendjéről, továbbá a gazdaság újraindításának akciótervéről, annak január elsejétől az őszig tartó három üteméről.
A következő napokban, hetekben gazdasági elemzők, szakújságírók és publicisták garmadája vizsgálja, értelmezi, magyarázza majd az újraindítási akciótervet (nyilván lapunkban is), én azonban itt és most a miniszterelnök beszédének csupán egyik elemére szeretnék rávilágítani, amiről elég – vagy inkább túl – kevés szó esik a médiában. Ez pedig az Orbán-kormány(ok) gazdaságpolitikájának nem közgazdasági, hanem emberi, erkölcsi, ha úgy tetszik morálfilozófiai dimenziója. Arra gondolok, amikor Orbán Viktor feltette azt a kérdést: min múlik a magyar gazdaság sikere? És azt válaszolta: szerinte három kategória sikerességén – a magyar munkások és alkalmazottak, a vállalkozók és a gazdaságpolitikusok minőségén. Vagyis lényegében az emberi minőségen.
A XX. század egyik legnagyobb katonai gondolkodója írta, hogy a katonák világszerte elfogadják Napóleon sokat idézett mondását, amely szerint a háborúkban a morál és a fizikai tényezők aránya három az egyhez. Egy másik kiváló brit hadtörténész szerint Napóleon Grande Armée-ját az angol határozottsággal, higgadtsággal és kitartással győzték le, így „Waterloonál a becsület diadalmaskodott”. Figyelemre méltó, hogy bár Orbán Viktor a békés országépítést irányítja, ő is az öntudat, önbecsülés, egyenes testtartás meglétét nevezte a jó minőségű munkások, munkavállalók egyik legfontosabb tulajdonságának, egyben a siker zálogának. De idézhetném Matolcsy György jegybankelnököt is, aki réges-régóta azt vallja, hogy a gazdasági siker és a jó(l)lét előfeltétele nem a pénz, hanem az ön- és közbizalom, a jó közérzet, a jövőbe vetett hit.