A baloldali néptelenfront a jelek szerint nem tud szabadulni attól a beteges rögeszméjétől (sem), hogy Magyarország nem köztársaság, de majd ők létre-, illetve visszahozzák. A böszme fővezér újévi napiparancsában meghirdette az új szabad, európai köztársaság megteremtését, de ebben semmi új nincs, hiszen például már két éve, február elsején, a „köztársaság napja” alkalmából kijelentette, hogy a mai hazafias, demokratikus ellenzék célja az új, negyedik köztársaság megalapítása, amit az „Orbán-rezsim” leváltása után fognak megvalósítani.
Annak, akinek van némi történelmi érzéke és tudása, már ebből is kitűnhet a mai és a hetvenöt évvel ezelőtti magyarországi baloldal közötti hasonlóság.
Például abban, ahogy a demokratikusan választott parlamenti többséggel/kormánnyal szemben csak ők a hazafiak és demokraták, és a múlt meg a jelen végképp eltörlésével majd ők teremtik meg a valódi, demokratikus köztársaságot. Ennek szellemében ünnepli most a „különös vágású” baloldal a köztársaság kikiáltásának 75. évfordulóját. Hányadikat is? Ha Gyurcsányék a negyediket tervezik, akkor a jelenlegi nyilván a harmadik. Mivel azonban szerintük a jelenlegi államforma nem köztársaság, akkor mi a manó? Király nélküli királyság? Köz nélküli társaság? Divatos (bár eléggé szofisztikált) politológiai szakkifejezéssel: plebiszciter vezérdemokrácia? Esetleg valami más?
Feltéve, de meg nem engedve, hogy a jelenlegi államformánk nem köztársaság, akkor szerintük melyik volt a harmadik?
Az 1989. október 23-án Szűrös Mátyás által kikiáltott? Akkor amit hetvenöt éve, 1946. február elsején kiáltottak ki, az a második? E logika szerint az 1918-as őszirózsás forradalmi „népköztársaság” volt az első. De akkor hányadik az 1949–1989 közötti, szovjet típusú „népköztársaság”, nem is beszélve az 1919-es tanácsköztársaságról? Ezeket nem sorolja be a mai posztkommunista, internacionalista baloldal a saját dicsőséges hagyományai, előképei közé? Holott igencsak indokoltan tenné. (Ellentétben az 1956-os antikommunista forradalommal és nemzeti szabadságharccal.) Ha pedig még az 1849-es, egyébként marginális „respublikai” hagyományt, sőt a XVIII. század végi magyar jakobinusok köztársasági ábrándozását is beszámítják, akkor végképp összeomlik a baloldali köztársasági matek. Miért pont a negyedik, és mondjuk nem a hetedik köztársaságot akarják megalapítani – persze már megint külső politikai, pénzügyi és propaganda segítséggel! – a kaotikus néptelenfrontba összegyúrt új rendszerváltók?