Jakab kínjában agyondicsérte Karácsonyt

Zsonglőrködik a milliomos melós, egyre több lángoló fáklyát dobál a magasba, de a végén biztosan meg fogja égetni magát.

Vajon mit jelenthet a Jakab Péter által mutatott hármas? Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az ellenzék potensebbnél potensebb, hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos miniszterelnök-jelöltjei egyre-másra adják az interjúkat. Sokan vannak, így anyag is van bőven. És hol van még a vége? Dobrev Klára például még hivatalosan be sem jelentette, hogy indulni fog.

És ott van még Karácsony Gergely is, aki soha, semmilyen pozíciót nem szeretne magának: húzódozik a feladatoktól, aztán végül mégis, nagy kelletlenül, kissé sértődötten elvállalja azokat. Persze csak azután, ha nagyon sokan és sokáig, kitartóan kérlelik, és ha nincs megfelelőbb ember – nincs –, és kissé megbántva, mint akinek amúgy tényleg ezer meg jobb dolga lenne, teszi, amit a haza, a haladás és a nemzetközi baloldal megkíván.

Például panaszkodik és árulkodik, érdemi munkát viszont nem csinál. Amire igazából roppant büszke.

És a libsi szavazói egyelőre meg is eszik ezt a kiválóan megformált áldozati szerepet, azt, hogy lényegében semmit nem tud egy zebra felfestetésén kívül felmutatni. Karácsony egyetlen eredménye, hogy zéró munkával és napi négy Facebook-poszttal ilyen magasra tudott kúszni a kedveltségi listákon. Mely bejegyzések egyébként bevallottan nem az ő keze munkáját dicsérik, saját, jól megfizetett csapata készíti a mérges és sértődött kirohanásokat. Nem kevés közpénzből.

Karácsony is indulni fog, efelől senkinek ne legyen egy szemernyi kétsége sem, ha a mindenre is alkalmas – most épp főpolgármester – valamitől látványosan húzódozik, az az álmoskönyvek szerint azt szokta jelenti, hogy rövidesen, kamerák kereszttüzében, nagy duzzogva ugyan, de bejelenti az indulását. Politikustársai is így látják, ezért is dicsérik agyba-főbe.

Legutóbb Jakab Péter vallotta meg ország-világ előtt az érzéseit.

Az Azonnali.hu-n kérdezték a magát valamilyen egészen furcsa okból borsodi melósnak hallucináló pártelnököt, aki ha kellett, ha nem, zavarba ejtő módon dicsérte Karácsonyt. Minden bizonnyal az lehetett a célja, hogy a fess városvezetőben megerősítse; neki, mármint Karácsonynak továbbra is a Városházán van feladata, helye meg dolga, maradjon csak negyvenegy darab tanácsadója biztonságot adó társaságában, az országos politika nehezebb terep, olyan, ahova igazi harcosok kellenek, mint például ő, akit sziklakeményre edzett a leértékelt, olcsó parizer és a száraz kifli sercegő héja.

Jakab is pontosan tudja, hogy pöttyös labdába sem rúghat a százmilliókból felépített Karácsony mellett, a főpolgármester hatalmas stábja éjt nappallá téve folyamatosan azon dolgozik, hogy kialakítsa, megteremtse az emberekben a felelős, európai, demokratikus értékeket tisztelő, integratív, progresszív vezető képét. Idejük van bőven, más dolguk nem nagyon, hiszen mint mondtuk, a főpolgármester tényleg nem csinál semmit.

A Lánchíd felújítása is ráér, ugyan másfél éve még majdnem összeomlott, életveszélyes volt, félő volt, hogy egy álmos reggelen egy borzalmas tragédia képeire ébredünk, de azóta a veszély úgy múlt el, mint Amerikában a mindent megmérgező és átjáró rendszerszintű rasszizmus, miután a világ kedves és intelligens nagypapája, Joe Biden elfoglalta hivatalát.

Ilyenek ezek a nagy államférfiak, akik mindössze puszta létükkel, azzal, hogy vannak, hogy élnek, hogy leülnek az íróasztalaik mögé, eltüntetik az addig megoldhatatlannak látszó problémákat. A rasszista, gyűlölködő rendőrök azóta fánkkal és jó szóval üdvözölnek minden drogkereskedelemmel foglalkozó feketét, az orbáni önkény alatt roskadozó Lánchíd pillérei pedig egyik napról a másikra egyre stabilabbak és biztonságosabbak lettek, hisz az építmény minden egyes csavarja tudja, hogy ­amióta Gergely vezeti a fővárost, a világ jobb hely lett, olyan csodálatos, idilli és elfogadó nagyvárossá vált Budapest is, ahol egy híd nem lehet olyan ünneprontó, hogy csak úgy összeomoljon.

De térjünk vissza Jakab Péterre, aki az Azonnalin kétségbeesetten igyekezett agyondicsérni a főpolgármestert. Sajnos arra sincs esély, hogy napvilágra kerüljön, mit gondol arról, hogy a liberális városvezető tiszta erőből kampányol a szivárványcsaládok mellett, ami amúgy valószínűleg mégiscsak érdekelné a jobboldali szavazókat. A pár éve még vadul zsidózó és cigányozó Jakabék finoman szólva is terhelt pártja ugyanis egyetlen okból van megtűrve a balos/libsi koalícióban, méghozzá azért, hogy behúzzák néhány százezer szélsőjobboldali szavazatát.

Bíró László is emiatt maradhatott, miután számos érdekesség kiderült róla, például hogy szerinte a zsidók tetvesek, a cigányok meg koszosak, aminek az volt az oka, hogy a csak szavakban antirasszista ellenzék úgy okoskodott, hogy ott vidéken, a ködös és távoli Borsodban, ahol a metró sem jár, csak egy ilyen figurával tudják legyőzni a Fidesz jelöltjét, Koncz ­Zsófiát. Nem tudták.

És ezért óvatoskodik ideológiai és identitáspolitikai kérdésekben Jakab, aki az interjúban Mátyás királyi választ adott a homoszexuálisok jogaival kapcsolatban. A hozott is meg nem is a királynak ajándékot problémakört taglaló mese után szabadon arról beszélt, hogy a magánélet a négy fal közé tartozó tevékenység, azonban azt is hozzátette, hogy senkit nem fognak se a vallása, se a szexuális hovatartozása miatt, se bármely más alapon hátrányosan megkülönböztetni.

Ha ez a mondat azt jelentette, hogy Jakabék jogi értelemben nem akarják úgymond hátrányosan megkülönböztetni az ­LMBTQI-közösség tagjait, akkor ezt a pár sort nem lehet másként, mint liberálisoknak szóló komoly gesztusként értékelni.

Érdekes hazárdjáték ez, mi mindenesetre érdeklődve figyeljük, ahogyan Jakab egyszerre próbál megfelelni a baloldali Gyurcsánynak, a szélsőbalos Tordai Bencének, a vadliberális Fekete-Győr Andrásnak, tehát a melegházasság joga mellett kiálló ellenzéki politikusoknak és szavazóinak, no meg a saját jobboldali szimpatizánsainak. És közben arra is van energiája, hogy úgy keverje a lapokat, hogy Karácsony Gergelyt, az ellenzék leg­esélyesebb miniszterelnök-jelöltjét meggyőzze, maradjon inkább főpolgármester.

Zsonglőrködik tehát a milliomos melós, Jakab, egyre több lángoló fáklyát dobál a magasba, de az eredmény borítékolható, a végén egészen biztosan meg fogja égetni magát. Csak idő kérdése, és bele fog gabalyodni a saját hazugságaiba.

(A borítóképen: Jakab Péter; Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)