Midőn elértük a három és fél millió beoltottat a hazában, Orbán Viktor azt találta mondani, hogy eljött az ideje egy pohár sörnek.
Azonnal tudni lehetett, hogy ebből is baj lesz. Mert a fóbiások kezelése hosszú és bonyolult folyamat, nem megy egyik járványhullámról a másikra csak úgy. Azt most hagyjuk is nagyvonalúan, hogy ennek a számnak az elérése micsoda logisztikai, diplomáciai és nem is akarom tudni még, milyen erőfeszítések következménye. És kivételesen ne is az egészségügyben dolgozókról szóljunk, akik nap mint nap majd belegebednek ebbe az egész horrorba. A katonákat is hagyjuk, pedig őket sem hagyták békén, hogy minek vannak a kórházakban, a legérzékenyebbek már juntát vizionáltak, meg persze azt, hogy a kormány szabadidejében diktatúrát épít. Ki emlékszik már minderre, holott hetekig ment az agymosás. Kit érdekel már, hogy ki ölt meg kit.
Na jó, a katonákról azért még egy kicsit. Elmondom tagoltan, hogy Lendvai Ildikó is értse.
A katonák azért vannak ott, hogy segítsenek. Elsősorban az adminisztrációban, az eligazításban, hogy felszabadítsák ezalól az egészségügyi személyzetet. Magyarul: az orvos ne Pista bácsi taj-számával bajmolódjon, hanem oltson, ahogy a csövön kifér.
Aztán azért is állomásoznak ottan ezek az egyébként végtelenül udvarias és talpraesett fiúk és lányok, hogy ha ne adj’ isten még jobban elszabadulna a pokol, akkor a fizikai erejükkel is segítsenek. És esetleg akkor is, ha valakinek elgurulna a gyógyszere. Feltételezem legalábbis, hogy ez közös érdek. Hogy a delikvens ne egy ötvenkilós, amúgy is a végsőkig kimerült nővérkével ossza meg a problémáit, hanem mondjuk egy százkilencven centis, jósvádájú hadfival.
Na, de vissza a miniszterelnökhöz és az ő pohár söréhez!
Rögtön nekimentek persze a létező legváltozatosabb módokon, de arra álmomban sem mertem gondolni, hogy még az általa választott űrmértékkel is gáz lesz. Pedig igen.
Azt olvastam ugyanis a Facebookon, hogy ez is jellemző. A pohár. Hogy nem korsó. És milyen férfi az ilyen. Az idiotizmus e gyönyörűséges és pregnáns megnyilvánulása nyilván nem jut el Orbán Viktorig, egyébként meg volt ideje megszokni, hogy ha van rajta sapka, ha nincs, őt ütik, én meg mindkettőnk szerencséjére nem vagyok a testőre, de ezen azért elméláztam egy ideig. Hogy a fóbiás viselkedés milyen magasságokig, illetve mélységekig képes elmenni. És mélyen elgondolkodtam azon, egészen a vizualizálás fenséges pillanatáig, hogy tulajdonképpen én magam hogyan és miként szeretem a legjobban a sört.
