Minden Gulácsival kezdődött

Egy német cég a véleménye miatt rúgott ki egy kiváló magyar szakembert, Petry Zsoltot.

Soccer Football - Bundesliga - TSG 1899 Hoffenheim v RB Leipzig - PreZero Arena, Sinsheim, Germany - June 12, 2020 Leipzig's Peter Gulacsi celebrates after the match, as play resumes behind closed doors following the outbreak of the coronavirus disease (COVID-19) Uwe Anspach/Pool via REUTERS DFL regulations prohibit any use of photographs as image sequences and/or quasi-video - RC2W7H92KJH0 Fotó: REUTERS Forrás: Reuters

Megrengette a hazai közéletet Petry Zsolt kirúgása.

Mármint nem úgy, ahogyan egy megtörtént esemény szokta a mi kis beteg, csak különböző buborékokban létező nyilvánosságunkat, amikor már fel sem kapjuk a fejünket arra, ha az ellenzéki, szélsebesen haladó sajtó meg sem ír egy aktuálisan fontos hírt, inkább hallgatnak a kollégák, mint szégyenlős kutyusok szomorú végtermékei a friss tavaszi fűben. Hanem tényleg. Az elmúlt hét másról sem szólt, csak a Hertha kapusedzőjének a kirúgásáról.

Ennek ellenére, néhány mondatban mégis kénytelen vagyok összefoglalni, hogy mik is vezettek a szerződésbontáshoz. Részint mert így illik, részint mert a liberális sajtómunkások és az ellenzéki véleményformálók szeretik érintetlenül hagyni az igazság minden kis részletét eltakaró csomagolást, nem fárasztják magukat a kihajtogatással, és hajlamosak az Újmúlt 2000. Kft. szolgáltatásait is igénybe venni. Mint most is.

Mert mi is történt pontosan?

Minden Gulácsi Péterrel kezdődött, aki egy nap egy „harcos” és „bátor” posztot élesített a hivatalos oldalán, amellyel a liberálisoknak és az egyre militánsabban harcoló LMBTQI-közösség aktivistáinak udvarolt. Igen, az idézőjelek használata szándékos volt. A magyar válogatott kapusa azt írta, hogy a család az család. Meg még sok zagyvaságot, de beszéljen helyettem inkább maga a nagy gondolkodó:

„Minden embernek joga van az egyenlőséghez. Ugyanúgy, ahogy minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember. Én kiállok a szivárványcsaládok mellett!”

Most tényleg hagyjuk, hogy Gulácsi igazi libsi sztahanovista módjára simán túlteljesítette a libernyák tervet, és szorgalmi feladatként a meleglobbinak való udvarlást antirasszista bókolással is kiegészítette. Mintha Európa szívében tényleg valós, létező probléma lenne, hogy egy algériai és egy szudáni a származása vagy a bőrszíne miatt nem alapíthatna családot.

A posztot elolvasva az embernek joggal támadhatott olyan érzése, hogy Németországban vagy esetleg itt Mucsán a hatóságok rutinszerűen akadályozzák meg a török, a szír meg a roma kisebbséghez tartozó emberek házasságkötéseit, morcos rohamrendőrök törik el Ahmed és Jennifer végtagjait, amint tudomásukra jut, hogy hivatalosan is össze akarják kötni az életüket. Esetleg vallási okokból teszik ugyanezt.

Meg, ugye, nem minden család család. Példának okáért három férfi és két kutya sem család. Mármint a törvény előtt. Maguk között persze nyugodtan hívhatják eképpen a kis beteg és perverz közösségüket. Mi azért továbbra is úgy gondoljuk, hogy egy szoknyás-szakállas férfi és egy queer királynőfi ne neveljen gyereket.

Ez a görcsös megfelelési kényszer inkább volt komikus, mint hősies, arról nem is szólva, hogy Németországban egy ilyen bejegyzés pontosan belesimul a mindent uraló fősodorba, a közélet, a sajtó ájultan tapsolt is hozzá, így csak a leggyakorlottabb és leggátlástalanabb agymosók nevezték forradalmian bátornak a megfogalmazóját. Németföldön beszállni a toleranciabajnokságba, nos, ebben nincs semmi kockázat, mindössze tét nélküli elfoglaltság. Sőt díjeső záporozik a Gulácsikra, a szponzorok is elégedetten csettintenek, sőt valószínűleg a legújabb és legjobban felszerelt szponzorautó is megérkezik egy ilyen jóemberkedés után.

Bátor Petry volt, de ne rohanjunk ennyire előre.

A jóemberek itthon is azonnal szolgálatba helyezték magukat, az összes celeb és ballib politikus könnyes szemmel kezdte ünnepelni a szivárványcsaládokat és az értük kiálló Gulácsit. Ami két légy elpusztítását eredményezte egy csapásra, hiszen egyrészt járt a libsi vastaps plusz csatolt részei – szponzor, hakni, nagyinterjú, lájkcunami –, másrészt jól oda lehetett mondani a gaz, keresztény kormánynak. Az alaptörvény rossz, meg a Fidesz is gonosz, Orbán pedig takarodjon.

Ment a milyen bátor ez a Gulácsi, mert ebben a mocskos rasszista, szélsőjobbos, homofób magyar futballközegben ilyet leírni, hát nem semmi. Az mondjuk nem különösebben zavarta a funkcionális analfabétákat, hogy maga Gulácsi írta le: tizennégy éve külföldön él, ergo évi néhány meccs kivételével nemigen találkozik a randa homofób magyar szurkolókkal, ellentétben a német szélsőbalos, Antifa-drukkerekkel, akikkel viszont annál többször, és akik szivárványos és antirasszista üzeneteket tartalmazó molinókkal szoktak mérkőzésekre járni.

Aztán megérkezett a Stockholm-szindrómás Hrutka János is, aki elmondta ugyanazokat a toposzokat, amiket már előtte több százan elhadartak.

Hrutkát ezt követően a liberálisok, ha lehet, még nagyobb ünneplésben részesítették, mint Gulácsit, aki a virtuális magasba dobálást szerény örömmel nyugtázta. A menedzsernek mostanában ugyanis az a becsípődése, hogy a focistákat egytől egyig primitív bunkónak mondó haladó értelmiség őt okos és késsel villával étkező, felvilágosult gondolkodónak tartsa. Meg is tesz mindent ezért. A haladó értelmiség pedig imádja. Most már libsi celebek is beengedik maguk közé a kis homokozóikba.

A Spíler TV viszont szerződést bontott a Magyarország alaptörvényét támadó Hrutkával, amire lett is nagy hadd el hadd, az eltörlés kultúráját általában helyeslő liberálisok szerint az addig rendben van, ha jobbosok és konzervatívok vesztik el az állásukat egy konzervatív kijelentés vagy komment miatt, azonban ha ez fordítva is megtörténik, akkor beköszöntött a fasiszta diktatúra.

Zárójelben azért muszáj két dolgot megjegyeznünk. Egyrészt Hrutka nem a főállását vesztette el, mindössze egy televízió a közeljövőben nem fogja heti egyszer meghívni úgymond szakérteni némi aprópénzért cserébe. Alkalmanként harminc- és ötvenezer forintot szokott hozni a konyhára egy-egy ilyen hakni, másrészt a Spíler kimondottan hangsúlyozta, hogy nem az említett nyilatkozatai miatt szakított Hrutkával.

Ez vagy így van, vagy nem, mindenesetre nem tudhatjuk, hogy valójában mi volt az igazi ok. Én mindenesetre nem tartanám szerencsésnek, ha a közéleti megnyilvánulása vezetett volna az elváláshoz. Ellenben Petry Zsolt deklaráltan politikai okból veszítette el a jól fizető fő (!), mondom: főállását. Ugyanis a magyar kapusedző finoman, tényleg nagyon visszafogottan kritizálni merészelte Gulácsit, no nem a szivárványcsaládok melletti kiállása miatt, lapunknak éppenséggel pont azt nyilatkozta, hogy azzal nincs is semmi baja, mindössze úgy látja, hogy egy sportolónak nem szerencsés ilyen témákkal borzolni a drukkerek kedélyeit.

És a tömeges, ellenőrizetlen illegális migrációt is a szájára vette. Sőt kritikát fogalmazott meg a jelenséggel szemben. Ez volt az igazi probléma. Azt ugyanis a Wir schaffen das! hazájában nem lehet. Egyenesen tilos. Csak ünnepelni lehet a magukat szír agykutatóknak hazudó iraki és afgán szerecsenlovagok honfoglalási kísérleteit.

A Hertha malmai igen gyorsan őrölnek, mert Petry elsősorban a migrációkritikus mondatai miatt szinte pillanatokon belül elvesztette a munkáját. És a klub nem is tagadta, sőt büszkén hirdette, hogy nem híve a szólásszabadságnak, kimondottan idegenkedik attól, és azt, hogy náluk kizárólag olyan emberek dolgozhatnak, akik csak csupa jót gondolnak az illegális migrációról.

No és ne felejtsük ki a magyar és a német nyilvánosság egy jelentős részét sem, amely úgy vádolta homofóbiával az edzőt, hogy Petry egy árva sorban sem kritizálta a szivárványcsaládokat vagy a melegeket. Oda se neki. Az eltörlés kultúrája, a szólásszabadság sárba tiprása a szemünk előtt öltött testet. Élő egyenesben követhettük végig, ahogyan egy németországi cég a véleménye miatt rúg ki egy kiváló magyar szakembert.

Hiszen régóta tudjuk, hogy a szakértelem mindössze csak fasiszta trükk, egy sokadlagos valami. Ami valóban számít, az a szélsőséges libsizmus és az igazságot elhallgató jóemberkedés.