A védelem tanúja

Az ellenzék vádirata szerint az Orbán-kormány elfogadhatatlan eszközökkel irányítja mind a mai napig Magyarországot.

A Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, valamint a Momentum politikusai, független országgyûlési képviselõkkel kiegészülve közösen álltak ki az Országház fõlépcsõjére a kormánnyal szembeni ellenállás jegyében 2019. január 3-án. Az elsõ sorban balról jobbra: Gurmai Zita és Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, frakcióvezetõje, Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, frakcióvezetõje, Kunhalmi Ágnes, az MSZP országgyûlési képviselõje, a párt országos választmányának elnöke, Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, frakcióvezetõje, Hadházy Ákos független országgyûlési képviselõ, Keresztes László Lóránt, az LMP társelnöke, frakcióvezetõ. Elõzõleg a képviselõk az Országgyûlés rendkívüli ülésén vettek részt, amely a kormánypártok távolmaradása miatt határozatképtelen volt. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

A vád: jelentős országépítés a vádlók rosszallása közepette.

Az eljárás helyszíne: Magyarország.

Ideje: manapság.

A vád képviselői: a gumilövedékkel a budapesti utcákon a tömegbe lövető, korábban Magyar Szocialista Párt, most Demokratikus Koalíció vezérei, a villámsebességgel köpönyeget forgatni tudó Jobbik képviselői, valamint az SZDSZ utódpártjaként külföldi köldökzsinórba kapaszkodó Momentum aktivistái.

A vádirat szerint az Orbán-kormány – későbbiekben a vádlott – elfogadhatatlan eszközökkel irányítja mind a mai napig Magyarországot. Korábban nem tapasztalt gazdasági fejlődés írható számlájára, miként az illegális migráció, valamint a Covid–19 koronavírus-járvány elleni hatékony védekezés során tanúsított kormányzati intézkedések sem sodorták megoldhatatlan válságba az országot. Mindezek és egyéb felróható bűnei, melyre a vád a későbbiekben még visszatér, indították a vádirat készítőit arra, hogy a vádlottra méltó büntetést kérjenek, elsősorban azért is, mert az elkövetés időszakában figyelmen kívül hagyta az ellenzéki politikusok napi szintű, önmaguk logikájával is hadilábon álló véleményeit.

Súlyosbító körülmény, hogy a felróható időszakban a vádlott távol tartotta az egyébként lelkes, külföldi profitorientált kockázati tőkét az ország gazdaságától, megtiltva a nemzeti javak felvásárlását és széthordását. Sőt nem volt rest visszavenni a korábban hatalmon lévő balliberális kormányzat által külföldi befektetőkhöz juttatott javak, például a magyar közüzemek tulajdonjogát. Mindezzel kényes helyzetbe kényszerítette politikai ellenfeleit, hiszen kétségessé vált a 2002 és 2010 közt kiépített, gyümölcsöző külföldi pártfogói kapcsolataik megőrzése. A beadvány eme szakaszát a Jobbik nevű vádlótárs nem szignózta, mert ő nem vett rész a jelzett időben zajló kiárusításban.

A vádat képviselők részéről erős hangsúlyt kapott a bizonyítási eljárásban, hogy a vádlott saját – úgynevezett NER – klientúráját részesítette előnyben, amikor minden magyar lakosra kiterjesztette a különböző családi és vállalkozói támogatási rendszereket. Ezért halmazati büntetésként a vádirat szinte sugallja, hogy az alanyi jogú dotációk mértéke menjen vissza a 2010 előtti szintre, mind formájában, mind összegszerűségében. Vélelmezhetően azt szeretnék, ha az elmúlt tíz év alatt kifizetett családi és otthontámogatási összegeket, valamint az egészségügyben dolgozók, pedagógusok és közalkalmazottak bérnövekedésből származó bevételeket kilencvenszázalékos büntetőadó terhelné. A gazdaság szereplői közül mindenki kiebrudalandó, aki valaha az elmúlt harminc évben kezet fogott azon Fidesz-alapítókkal, akik egy számjegyű párttagsági könyv birtokosai.

Ami végképp elfogadhatatlan – tér ki erre konzekvensen a vád –, hogy fölösleges és öncélú állami beruházások keretében autópályák és egyéb közutak épültek. Ahogy középületek, történelmi emlékhelyek restaurálása is csak pénzpocsékolás, főként, ha az ellenzék által képviselt nemzeti elkötelezettséget vesszük alapul, például brüsszeli szavazataik tükrében. A sportpályák építése – állítják a vádlók – végképp lerántja a leplet a vádlott társadalommal szembeni felelőtlenségéről, amit az sem enyhít, hogy a stadionok nem csupán futballmérkőzések, hanem egyéb sport- és kulturális rendezvények helyszínéül is szolgálnak.

A hosszan sorolható, írásban beterjesztett további bűnök alapján nem lehet kétséges, hogy a legsúlyosabb büntetés kiszabását kellett kérniük a vádlottra. Sokáig nem is tűnt fel a tárgyalóteremben, hogy a vád nem bizonyítékokra, hanem politikai spekulációra építette bizonyítási eljárását, abban reménykedve, ha az ellenzék képes kormányra kerülni, a hatalom pozíciójából utólag majd gondoskodik – esetleg kreált – bizonyítékokról. Ha szükséges, még a jogállamiság felfüggesztése sem lesz kis ár a siker érdekében. A politikai bosszút vizionáló felháborodás végül is érthető, hisz valamennyi, az egész társadalom érdekét szolgáló programot az elmúlt tizenegy évben a vádlott már elorozott politikai ellenfelei elől.

Ebből is következően amikor a védelem végre szót kapott, szólította a védelem tanúját: magát a védelmet. A vádlott intézkedései következtében – hangsúlyozta a tényekre koncentráló védőbeszéd – a magyar társadalom védett társadalom lett. Védett az Európát ért, migrációnak álcázott invázió nem tolerálható következményeitől, többek között határkerítés telepítésével. Szigorú törvényi védelmet alkotott a nyugati világ gyakorlatától eltérően, hogy a felnövekvő generációk ne kerüljenek identitásválságba nemi hovatartozásukat illetően. Mindez nem érinti az irányultság kérdését, de igyekszik elkerülni a gyermekkorú – ebből következően meggondolatlan – nemváltás elfogadhatatlan gyakorlatát. A megvádolt Orbán-kormány deklarálta, hogy megvédi a normalitást az abszurd, a degenerált ellenében. A megmutatkozó védelem kiterjedt a magyar gazdaság területére, távol tartva nemcsak az IMF-et, hanem a külföldi spekulációs tőkét is. Mára jellemzővé vált a magyar tulajdon dominanciája, bár tényszerű, hogy még mindig egy szűk érdekcsoport birtokol fölöslegesen nagy területet. A jövőben növelni kell a meghatározó gazdasági szereplők körét.

Az ítélet előtt a társadalom tagjainak – lévén ők képviselik az esküdtszéket – érdemes átgondolni a döntés következményeit.

Magyarországon magyarul vagy „külföldiül” kívánunk élni? Kétségtelen, a döntés szabad akaratból történik, de tudni kell, hogy a XXI. században – példák sokasága bizonyítja – a folyamatok irreverzibilisek, vissza nem fordíthatók. Mindez látható az európai válságokból. Legyen intő példa az elhibázott népesedéspolitika, melyet migrációval akarnak kezelni a napjainkra már sikerrel érzékenyített társadalmakban. Ahogy jelen vannak az át nem gondolt külpolitikai stratégiák, amelyek következtében Európa gazdasági versenyhátrányba került különösen Kínával és korábbi szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal szemben. A felsorolás vég nélkül folytatható, de a bizonyításnak is vége van egyszer, és átadja helyét a döntés fázisának.

Az esküdtek visszavonultak, ítélethozatal 2022 tavaszán.

A szerző titkosszolgálati szakértő

A borítóképen: A Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd, valamint a Momentum politikusai, független országgyűlési képviselőkkel kiegészülve közösen álltak ki az Országház főlépcsőjére a kormánnyal szembeni ellenállás jegyében 2019. január 3-án.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd